Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Cziráky József: Jelentés az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának 1952. és 1953. években végzett vidéki gyógyforrásokkal és kutakkal kapcsolatos vízhozam és hőmérséklet méréseiről

38Jf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. Könyvismertetés (orsóférgekeit) találtak. Ezek a férgek elsősorban a mocsarak fenekét borító iszap felső rétegében találhatók meg. Feltehető, hogy a vízellátási hálózatba a csőfektetés és javítás alkalmával jutnak be. Találtak azonban kutakban is ilyen férgeket, nem egyszer egészen mélyekben, pl. előfordultak 60 méternél mélyebb kútban is. Nem (valószínű, hogy a férgek a mélyenfekvő zavartalan víztartó rétegekben is előfordulnának, inkább feltelhető. hogy a kút fúrása alkalmával jutottak be a mély rétegékbe. A megfigyelések azt mutatták, hogy a vízvezetékhálózatban a férgek kedvező életkörülményekre találtak. Táplálékuk az elpusztult mikroorganizmusok. A férgek elleni védekezést néhezíti az a körülmény, hogy a szokásos szűrőkön áthatolnak, életképességüket niagy oxigéntartalmú vízben is megtartják, sőt a klórozás sem pusztítja el őket. A hálózat gyakori fertőtlenítése, tisztítása és öblítése révén sikerült a hálózatot bizonyos mértékig 'mentesíteni a férgektől, de a védekezés azonban —» amellett, hogy nagyon költséges — mégsem tökéletes, mert újabb fertőzésnek nem veszi elejét. A végzett vizsgálatok azt mutaitták, hogy az úgynevezett mikroszűréssel, mely a 35 mikronnál nagyobb szenynyeződéseket visszatartja, megakadályozható a férgeknek és azok r>etéinek a hálózatba való bejutása, tehát a (hálózat féregmentessége biztosítható. Miivel a mikroszűrés Magyarországon még nem nagyon ismert, röviden kitérünk énniek ismertetésére is. A mikroszűrő egy dobszűrő, a dob vízszintes tengely körül forog. A szűrő különleges rozsdamentes anyagból készült szitaszövet, melynek 1 em

2-én 20 000 nyílás van. A vízmozgás a dob belsejéből kifelé irányul, a dob kb. 3U magasságig merül a vízbe és 15 cm túlnyomás mellett dolgozik. A forgó dob belsejében a tetőponton ei'ős vízsugár mossa le a szűrő belső felületéről a rátapadt, kiszűrt anyagot. A mikroszűrő 4 féle nagyságban készül, a legnagyobbnak napi teljesítménye 46 000 köbméter. R. GUILLOT: Plasztikus anyagok használata a vízellátásban. (L'utilisation des matieres plastiques dans les distributions d'eau.) La Technique de l'Eau. 100. szám. 77 oldal. Bruxelles. 1955. A vízvezetéki hálózatok építésénél elsősorban az öntöttvas-csöveket alkalmazzák, ezenkívül használnak még acél- és eternitcsöveket is. Mindhárom anyagnak vannak ellenségei ás. Az öntöttvas- és acélcsöveket elsősorban a kóboráramok-okozta korrózió, a eternitcsöveket az agresszív talajvíz támadja meg. Abban az esetben, ha valahol mindkét tényező fellelhető — teihát a talajvíz agresszív és egyidejűleg kóbor áramokkal is számolni kell — a csőihálózat építése alkalmával nehéz eldönteni, milyen anyagból készüljön az. Bármelyiket is választjuk azonban a felsorolt anyagok közül, ebben az esetben a kivitelezés és a fenntartás nagyon költséges. Olyan anyagra vain tehát szükség, mely mind a vegyi, mind az elektromos korróziónak ellenáll. Ilyen anyagok a plasztikus műanyagok, a polyvinyl klorid, vagy közismert néven PVC és a polyéthylén. A PVCből, illetve polyéthylénből készült csöveket sem az agresszív talajvíz, sem a kóbor áramok nem támadják meg. A PVC-cső ímerev, melegítve azonban hajlítható, a polyétlhylén-cső hajlékony. Kedvező szilárdsági tulajdonságaik mellett előnyük még, hogy súlyuk sóikkal kisebb, mint az eddig használt csöveké, az öntöttvascső súlyának mindössze 10—12%-a. így az 53/63 mm-es PVC-cső folyómétersúlya 1,275 kg, a polyéthylén-csőé még ennél is kisebb. Ez a kis súly a szállítási és csőfektetési költségeket csökkenti. A polyéthylén-cső további előnye, hogy kis átmérő esetén dobra csévélve i«' szállítható. Egy dobra 100—400 rn cső csévélhető fel. A műanyagcsövek előnye még a rossz hővezetőképesség, aminek következtében kisebb mélységgel fektethetők, mint az eddig használt csövek, továbbá hogy felületük rendkívül sima és így a súrlódási veszteség nagyon kicsiny. A kísérletek eredményei szerint a súrlódási veszteség 0,6—0,4-ed része a Darcy-képlet alapján az öntöttvas-csövekre számított veszteségnek. A műanyagcsövek kötésének, szerelvényeinek kialakítására Belgiumban számos kísérletet végeztek. Más megoldást alkalmaztak a PVC-ből, és mást polyéthylénből készült csöveknél. A PVC-csövekből részben homogén, részben heterogén hálózatot építettek. Első esetben csak a tolózárak és a leágazó idomolk készültek fémből, utóbbi esetben a fém-, illetve eternitesövelkinél általánosan hasznait szerelvényeket, illetve idomdarabokat építették be. A homogén hálózatnál a karmantyús csőkötéshez hasonlóan végezték el a kötést, ragasztóanyag alkalmazásával. (A csövek egyelőre sima véggel készülnek, a kanmantyút tehát a helyszínen kell kialakítani, a sima csővég felmelegítése után.) A szűkítő idomok gyárilag készülnek, az elágazások (T idom) készülhetnek PVC-ből is, hegesztéssel, bár tervbe van véve ilyen PVC-idomok gyári készítése is. ívcsövekre nincsen szükség, mert a PVC-cső felmelegítve hajlítható. A homogén hálózatnál a fémszerelvényeket tehát a minimumra csökkentették és így a hálózatinak a korrózióokozta megrongálódása a minimálisra csökkent. A heterogén hálózatban a csövek kötése Gibault-kötéssel történik. A polyéth y lén -csövek kötése bronzból készül, gumival tömített elemek közbeiktatásával történik. A bronz illesztőelem alkalmas T idom kiképzésére, vízmérőhöz való csatlakozásra, de felhasználható PVCcsövek kötésére is. A polyéthylén-csövek kötése tehát nem olyan egyszerű, mint a PVC-iCSÖveké, azonban a két csőfajta alkalmazási köre is különböző. Mivel a polyéthylén-csövék nagy gyártási hosszban készülnek (általában 100 m hosszban), elsősorban olyan helyen célszerű alkalmazni, ahol nincs sok leágazás, pl. magányosan álló épületek bekötő vezetékéül. így a kötések száma nagymértékben csökken. A műanyagcsövek fektetése, tekintettel kis súlyukra, könnyű feladat és aránylag fcislétszámú munkacsoport el tudja végezni. A csőfektetés költségeit csökkenti az a körülmény is, hogy kisebb mélységre történik, mint az egyéb anyagból készült csövek esetében. A PVC-csöveket Németországban 1937, Franciaországban 1938 óta használják, elsősorban olyan vegyi üzemekben, amelyekben a szállított folyadék agresszivitása miatt minden másféle anyagból készült cső rövid idő alatt tönkremegy. Vízellátási célokra a műanyagcsöveket a háború után kezdték alkalmazni, elsősorban mint egyes épületek bekötő csövét. Ezek a bekötő csövek természetesen kisméretűek, újabban azonban nagyméretű — 200/216 mm-es — vezeték is van üzemben. A polyétihylén-csövek használata a vízellátásban főleg Belgiumban, Angliában és Svédországban terjedt el. A műanyagcsövgk gazdaságosságát vizsgálva, megállapítható, hogy a jelenlegi körülmények mellett Franciaországban körülbelül addig a méretig versenyképesek, amely hidraulikailag megfelel a 80 milliméteres fém nyomócsőnek. (Ez körülbelül 4,5—8,0 l/sec vízszállításnak felel meg.) Ez az érték természetesen országonként különböző lehet, mindenesetre azonban az átmérő növekedéséivel a műanyagcsövek versenyképessége csökken. Bozóky—Szeszich Károly „HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY" Felelős szerkesztő : Kovács György. Felelős kiadó : Solt Sándor. Kiadóhivatal: Műszaki Könyvkiadó Budapest, V., Bajcsy-Zsilinszky út 22, Távbeszélő: 113—450 Előfizetés : A Posta Központi Hirlapiroda Vállalat, Budapest, V., József nádor tér 1. Távb. : 180—850 Csekkszámlaszám : 61.254 31420-68912 - Révai-nyomda, Budapest. V., Vadász-utca 16. — Készült 740 példányban. — Felelős vezető: Nyáry Dezső.