Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Cziráky József: Jelentés az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának 1952. és 1953. években végzett vidéki gyógyforrásokkal és kutakkal kapcsolatos vízhozam és hőmérséklet méréseiről

Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. 379 Jegyzőkönyv Készült a Magyar Hidrológiai Társaság' 1954. december hó 7-én tartott közgyűlésén (Budapest, VI., Rudas László u. 45.) (Folytatás a 301. oldalról) Mosonyi Emil: A Közgyűlés utolsó és legszebb szakaszához érkeztünk, amikor két és fél évi szünet után kiosztjuk a Társaság emlékérmeit és lapjait. E pillanat számomra is ünnepélyes, mert abban a kitüntetésben részesültem az Önök bizalmából, hogy legkitűnőbb munka társaimnak én adhatom át a kitüntetéseket. Mielőtt a régebben alapított Sehafarzik és Bogdánfy emlékérmeket nyujtanók át, amelyeket az alapszabályok értelmében azoknak a tudományos kutatóinknak adjuk, akik a társasági életben is jelentős szerepet töltöttek be és a Társaság fejlődéséhez hozzájárultak, — engedjék meg, hogy először két olyan emléklapot, illetve díszoklevelet nyújtsak át, amelyet olyan tagtársaknak adományoz a Társaság, akik egyike a magyar vízépítés fejlesztésében, másika a vízgazdálkodás mezőgazdasági kérdésének fejlesztésében mindannyiunk közül a legtöbbet tettek. Lampl Hugó és Trummer Árpád tagtársak munkásságát kívánjuk jutalmazni. Az oklevél szövege a következő : Lampl Hugónak, illetve Trummer Árpádnak a Magyar Hidrológiai Társaság tagjának egész életén át kifejtett eredményes munkásságáért, amelyet az egyetemes tudomány és hazánk, népünk szociális, kulturális és anyagi viszonyainak jobbátétele érdekében végzett, a Magyar Hidrológiai Társaság Elnöksége ezen díszoklevelet adományozza és tiszteleti taggá választja. Mosonyi Emil átadja a díszoklevelet Lampl Hugónak (lelkes taps) és felkéri Csajághv Gábor ügyvezető elnököt, hogy ismertesse Lampl Hugó munkásságát. Osajághy Qábor: Lampl Hugó eredményekben gazdag munkásságának zöme a vízépítés és alapozás területére esik. Ha végigtekintünk hazánk nagyobb vízi építményeinek során a Kvassay-zsiliptől a budapesti Szabadkikötőn ós a balatoni kikötőkön keresztül a tiszalöki vizilépcsőig, mindenütt megtaláljuk kezenyomát. Mint kutatómérnök 1908-ban ott volt a Soroksári Dunaág felsőtorkolati műveivel kapcsolatban végzett első modellkísérleteknél, amelyeket akkor még sokan játéknak tekintettek. Oroszlánkörmeit 40 évvel ezelőtt, 1913-ban, Sajó Elemérrel közösen írott „A beton" c. vaskos kötetével mutatta meg. Az alapozás nehéz munkaterületén a szádfalazásban és talaj vízszintsüllyesztésben szerzett széles körben elismert nevet. Erre a területre esik nagyszámú újításának tekintélyes része is. Nagy tudása, gazdag tapasztalatai és kitűnő szervezőkészsége révén hamar kiemelkedett kortársai közül és így lett elválaszthatatlan részese a mindenkori legnagyobb és legnehezebb építési feladatoknak. Megtervezte, majd irányította a hortobádyi árvízkapunak és a Kőrösvölgy öntözése érdekében megépített békésszentandrási vízilépcsőnek kivitelezési munkálatát, majd előkészítette népi demokráciánk nagy alkotásának, a tiszalöki vízlépcsőnek megépítését, később pedig tevékenyen résztvett a nagy terv megvalósításában is. Előkészítette a Duna—Tisza csatorna építését is, amelynek terveit 1948-ban Hallósy Ferenccel közösen írott hatalmas könyvében ismertette. A népgazdaságnak acíott nagy értékeken túl külön hálával tartoznak neki a magyar hidrológusok és vízimérnökök, hogy építő tevékenysége mellett a tudomány ápolásáról sem feledkezett meg. Á betonról, a vasszádfalakról, a balatoni kikötőkről, a csatornák burkolásáról, a Duna—Tisza csatornáról megjelent könyvei mellett meg kell említenünk az Öntözésügyi Közleményeket, legújabban pedig a talajvízszintsüllyesztéses alapozásról készült művét, amelyekből generációk meríthettek és merítenek még sokáig. Lampl Hugó : Megilletődötten mondok köszönetet ezért a kitüntetésért. Soha kitüntetés még ilyen váratlanul nem ért engem. Nem tudok mást mondani, mint hogy tovább szolgálom hazámat. Mosonyi Emil ezután átadja a hasonló szövegű díszoklevelet Trummer Árpádnak és felkéri Csajághy Gábort, hogy Trummer Árpád munkásságát ismertesse. Csajághy Gábor: Trummer Árpád az öntözés ügyének fáradhatatlan harcosa. Több mint negyed százada, 1928-ban jelentette meg első idevágó nagyobbtanulmányát „Az Alföld öntözése" címen, amelyet a. magyarországi öntözések első részletes statisztikájának összeállítása, majd -— kisebb műveiről nem beszélve — 1933-ban Sajó Elemérrel közösen szerkesztett hatalmas műve, az „Ujabb tanulmányok az öntözésről" követett. Az öntözés gyakorlatának elterjesztése terén mint a Földművelésügyi Minisztérium hármas öntözőbizottságának megteremtője és fáradhatatlan tagja szerzett rendkívüli érdemeket. Mint a Földművelésügyi Minisztérium kultúrmérnöki ügyosztályának vezetője, majd a vízügyi műsaaki főosztály főnöke készítette elő az 1937. évi XX. öntözési törvény létrehozását, amely a szerkesztésében készült ,,A Tiszántúl öntözése" c. hivatalos kiadványban leírt tervek megvalósítását rendelte el. Joggal elmondhatjuk tehát, hogy népi demokráciánk büszke alkotásának, a tiszalöki vízlépcsőnek bölcsőjét Trummer Árpád ringatta. De-legtöbbet köszönhetünk neki az öntözés elterjedése terén, mert fáradhatatlan tollával ő népszerűsítette a magyarság gazdasági felemelkedése szempontjából döntő jelentőségű gondolatot a mérnökök és gazdák szóles körben. Trummer Árpád : Hálás szívvel köszönöm a megtiszteltetést, amelyben a Társaság engem Lampl Hugóval együtt részesített. Hosszú út áll mögöttünk sok kudarccal, kevés sikerrel, de azt hiszem, idővel mégis csak eredmény fog kisarjadni. A mag nehezen szökik sugárba, de talán mégis megfogan. Már kevés időm van hátra, de azt is ennek a gondolatnak, ennek a célnak fogom szentelni. Mosonyi Emil: Most pedig átadom a Sehafarzik és Bogdánfy emlékérmeket a Társaság kutatóinak, akik a tudományos munkásság mellett a Társaság fejlesztéséért is a legtöbbet tettek. A Sehafarzik Emlékérmet Dr. Sebestyén Olgának nyújtom át (lelkes taps), felkérem Csajághy Gábort, hogy Sebestyén Olda tudományos munkásságát ismertesse. Osajághy Gábor: Dr. Sebestyén Olga kutatóintézeti osztályvezető, a biológiai tudományok kandidátusa, a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának alelnöke, Budapesten kezdte meg tudományos pályafutását, ahol rövid ideig néhai ifj. dr. Entz Géza mellett az állattani tanszéken tanársegédként dolgozott. Később a körülmények évekig megakadályozták abban, hogy tudományos élethivatásának élhessen . 1930-ban a Tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézethez került. 1935-ben általános állattan, állatrendszertan és növényföldrajz szaktárgyakból doktori képesítést nyert, 1943-ban pedig a budapesti Tudományegyetemen a limnológiai tárgykörből habilitált. Tihanyban először az intézet akkori igazgatója, Entz Géza tanársegédje, majd munkatársaként dolgozott ós munkáját annak halála után is tovább folytatva az intézetHidrobiológiái Osztályának vezetője lett. Sebestyén Olga munkássága csaknem teljes egészében a Balaton tudományos tanulmányozásával kapcsolódott össze. Kezdetben egyes fajokon (Leptodora, egyes Dinoflagelláták, Unionidák, Dreiesena, szivacsfajok stb.) végzett beható tanulmányokat, ezekben különösen nagy figyelmet szentelt a szervezetek és a környezeti viszonyok közötti kapcsolatoknak. Később-