Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - A geomechanikai szemlélet szerepe a karsztvízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben (ismertetés)

llO Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Kovács Gy.: A geomechanikai szemlélet szerepe lem és a bányaműveléssel érintett területeken települt ipartelepek vízellátásának közös megoldására. Véleménye szerint, ha felkutatjuk az ÉNy—DK-i irányú széthúzott, tehát a vízszállításban elsőrendű szerepet játszó vetők helyét és ezeket — a víz áramlási irányának megfelelően az érc-, vagy szénelőfordulások előtt — megcsapoljuk, kellő mértékű vízelvétel esetén a vetőhöz csatlakozó töréshálózatban olyan depresszió állítható elő, amelyeknek depressziós tölcsére magába foglalja a kőszéntelepet, illetve a bányaműveléssel feltárni kívánt rétegeket. Ilyen módon a bányászat mentesíthető a vízbetörések veszélyétől, ugyanakkor a felszínen jóminőségű, a bányaművelés következtében nem szennyezett, nagymennyiségű vízhez jutunk, amely az ipari vízellátáson kívül — minden valószínűség szerint — az ivóvíz minőségi követelményének is megfelel. Az ismertetett dolgozat 11. ábrája ennek az elképzelésnek sematikus rajzát tünteti fel. A Bányászati Lapok idézett számában öszefoglalt hozzászólásokat röviden a következőkben ismertethetjük: Dr. Horusiczky Ferenc rámutatott arra, hogy dr. Schmidt Eligius Róbert az, aki elsőnek tárta fel a Kárpátmedence geomechanikai szerkezetét. Mostani dolgozatában lényeges lépéssel tovább ment és egységes geomechanikai szemléletét az egyik legfontosabb és legaktuálisabb földtani kérdésre, a karsztvíz kérdésre alkalmazta következetesen. Hangsúlyozta, hogy az előadó megállapításai a karsztvízfeltá'-ást és a védekezés eljárásait az eddigi bizonytalan tapogatózás helyett ftidatossá tehetik. Vigh Ferenc a felhozott példákat helyesnek ismerve el, több kiegészítő adatot szolgáltatott. Kiemelte, hogy dr. Schmidt Eligius Róbert dolgozata mind karszthidrológiai, mind a vízveszély elleni védekezés szempontjából rendkívül értékes, elméletileg és gyakorlatilag hasznosítható munka. Rámutatott azonban arra, hogy a vízbetörés szempontjából legnagyobb veszélyt jelentő nyílt vetők felismerése mellett a bányaművelés során nem szabad elhanyagolni a nyomott zónák vizsgálatát sem, mert ezeknek különösen a vetőkkel való keresztezési pontján a hoszszanti törések is komoly veszélyt jelenthetnek. Dr. Vigh Gyula ugyancsak helytállónak és fontosnak ismerte el az elméletet, további példák említése mellett a vizsgálatok folytatásának szükségességét hangoztatta. Javasolta, hogy az ankét bányászokból és karsztvíz-hidrológusokból álló szakbizottságot küldjön ki, amelynek feladata a kőszén és a vízbányászat érdekeinek összeegyeztetése lenne. Dr. Paw Feren- a budapesti hévforrások és termális artézi kutak próbaszivattyúzásainak eredményeivel igazolta a dr. Schmidt Eligius Róbert által vázolt elmélet helyességét. Az említett kísérletek során ugyanis azt tapasztalták, hogy azonos nyílt, törésrendszeren levő források egymásrahatása határozottan jelentkezik, míg a rá merőleges irányban lévő forrásokban és kutakban a kölcsönhatás alig észrevehető, kimutatása teljesen bizonytalan. Dr. Kessler Hubert az orfűi Vízfővel kapcsolatos vizsgálatait, valamint a Tatabányán végzett kutatásokat említette meg az ismertetett hegyszerkezeti rendszer igazolásául, míg dr. Szabó Pál Zoltán ugyancsak mecseki példákat idézett. Dr. Salánczy Károly hangoztatta, hogy dr Schmidt Eligius Róbert kutatásai nemzetközi viszonylatban is í len járók és így szükséges a magyar földtani kutatás e téren elért elsőségét rögzíteni. A Bányászati Kutató Intézet munkatársai külön közleményben foglalták össze dr. Schmidt Eligius Róbert kutatásaihoz fűzött hozzászólásaikat. Czeke Endre az alagút- és táróépítkezések és fenntartási munkálatok során észlelt jelenségek magyarázatát találta meg az ismertetett elméletben. Dzsida József megfigyelései szerint a feltárások a hegyszerkezeti törvényszerűségeket nemcsak nagy vonalakban igazolják. A főirányok kisebb egységeken belül is fellelhetők. Ezért véleménye szerint az elmélet megismerése sok gyakorlati kérdés eldöntését teszi lehetővé a bányaműveléssel kapcsolatosan. Kurpár Géza is olyan gyakorlati kérdésekre — a bányák gépesítésével kapcsolatos problémákra — mutatott rá, amelyeknek megoldását dr. Schmidt Eligius Róbert elméleti fejtegetései megkönnyítik. Stubnya Viktor hangsúlyozta, hogy az elméletet és annak gyakorlati összefüggéseit egyetemi előadásainkba is bele kellene vonni. Járay Jenő arra mutatott rá, hogy a földalatti vasútépítéssel kapcsolatban feltárt kőzet- és hidrológiai viszonyok a legtökéletesebb összhangban állanak a Schmidt-ié\e elmélettel és megállapításokkal. Dr. Schmidt Eligius Róbert tanulmányának és a nyomtatásban már megjelent hozzászólásoknak ismertetése után közöljük teljes terjedelmében azokat a felszólalásokat, amelyek a Bányászati Lapokban sorra nem kerültek. Ezek közül elsősorban a hidrológiai vovatkozású hozzászólásokat emeljük ki. H0Z Z A S Z0LÁSOK Vendel Miklós akadémikus: Schmidt Eligius Róbert geomechanikai szintézisének a karsztvízveszély leküzdésének, valamint a karsztvízből történő víznyerésnek szolgálatába való állítását helyeselhetjük, ö maga is már eddig nagyon sok adattal támasztotta alá középhegységeink ismert két fő zavargási irányának: a hegység csapásirányában fekvő, felpikkelyeződéssel, illetve rátolódással kapcsolatos és ezért zárt, hosszanti és az erre többékevésbé merőleges, nyitott, diszjunktív, harántirányú zavargások jellegeltérését. Szerinte a harántzavargások általában jó vízvezetők s nyíltságuk következtében a bányába történő karsztvízbetörések főleg az utóbbiakon át következnek be. A hozzászólók is sok megfigyeléssel, adattal támogatják az előadó vizsgálati eredményeit úgy, hogy ma már az igen meggyőző elméletének, gyakorlati helytállósága aligha kétséges. Schmidt Eligius Róbert egyébként a komoly és lelkiismeretes kutatóhoz méltóan nem állítja azt, hogy egyedül csak a haránttörések veszélyesek karsztvízbetörés szempontjából, csupán ezek a legjelentősebbek, ö maga említ más lehetőségeket is, amire Vigh Ferenc is rámutatott hozzászólásában, s erre figyelmezteti bányászainkait is. Magam is szeretném ezt hangsúlyozni azért, nehogy a túlságos sablonizálás hibájába essenek bányászaink. A természettudományokban a kutatók a felvetett kérdésekre adott válasz helyességének igazolására gyakran használnak igen alapos statisztikai vizsgálatokat. Ebben az esetben is, úgy gondoljuk, érdemes lenne a nagy cél: a karsztvízvédelem és a karsztvízfelhasználás szempontjából karsztvízveszélyes bányáink vízbetöréseinek, illetve általában vízviszonyainak és a tektonikának összefüggését a lehető legszabatosabban statisztikai vizsgálat alá vetni, amelytől minden bizonnyal az egyes eltérő jellegű zavargások vízvezetés szempontjából való értékelésére sok új adatot, közelebbről jellemezhető viselkedést, s egyben természetesen az előadó szintézisének további alátámasztását és újabb ellenőrzését is várhatjuk. Amint ismeretes, s a hozzászólásokban is hallottuk, ilyen irányban igen komoly és nagyon értékes vizsgálatok történtek is már. ezeket azonban további részletezéssel és újabb területek bevonásával intenzíven folytatni kell, úgy, amint ezt az előadó is óhajtja. Különösen a bányaművelők és a trösztgeológusok megértő együttműködése vezethet e téren további sikerre.