Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Kiss István: Meteorobiológiai vizsgálatok a növényi mikroszervezeteken

3JfJf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—394. sz. Kiss I.: Meteorobiológiai vizsgálatok növényi mikroszervezeten végbemenő bomlási folyamatok mérgező anyagai váltják ki ezt a jelenséget. Ezt támogatná az a gyakran észlelt jelenség is, hogy praefrontális időjárási helyzetekben az anaerob jellegű baktériumműködés fokozódik. A praefrontális időjárási helyzetekben a neustonszervezetek vegetatív és reproduktív élettevékenysége is fokozódik. Ennek eredménye a gyors felszaporodás. Az élő anyag tömegének gyarapodása nemcsak a sejtes szervezetek esetében tapasztalható (Euglena-gyepek), hanem a hyperfragmentumoknál is (1. 5. ábra). Sajátságos, hogy a tömeges felszaporodás mind erős napfényben, mind borult időjárás esetén végbemegy, vagyis nem a napsugárzás a gyors felszaporodást előidéző tényező. Itt fel kell tételeznünk az eddig ismeretlen időjárási tényező vagy az ún. biotrop falctor közvetlen hatását, amely a ciklonális-depressziós időszakok előtt, a praefrontális időszakban hat. Orvosi meteorológiai vonatkozásokban ismeretes, hogy az időérzés jelenségei a ciklont 2—3 nappal is megelőzik. A Pyramidomonas és az Euglena viridis esetében már többször is tapasztaltuk, hogy a tömegprodukció kialakulása a ciklon megérkezését három nappal is megelőzheti (v. ö. 3., 141 old.). Azt is meg kell még említenünk, hogy az ún. hosszantartó száraz időszak végén szokott a tömegprodukció kialakulni, néhány nappal a ciklonálisdepressziós időszak beköszöntése előtt. Tehát nem a száraz idő az ok. hanem, a ciklont megelőző praefrontális időjárás. Külön fejezetet igényelne annak ismertetése, hogy az említett neustonszervezetek életében bizonyos stádiumosság is észlelhető. Pl. a Chlamydomonas tömegprodukció kialakulásánál a praefrontális időszak elején a nagymérvű asszimiláció és a fokozott sejtosztódás megy végbe. Erre következik csak a gametogenezis, az ivaros szaporodás időszaka, gyakran már a postfrontális időszakra is átnyúlva. Az évezredes néphagyományból kiinduló vizsgálataink összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy a neustonszervezetek hirtelen kialakuló tömegprodukciói általában praefrontális időjárási helyzetekre esnek, s a szervezetek mozgása s méginkább a felfokozódó életfolyamatok az időérzékenység egy sajátos fajtájának tekinthetők. IRODALOM 1. Aujeszky, L. : Lépések az időérzékenység rejtélyének s» megoldása felé. Az Időjárás, XLI. 1937 : 275—276. 2. Kérdő, I.: Az orvosmeteorológiai vizsgálatok módszertani kérdései és új feladatai. Időjárás, 53. 1949 : 232—237. 3. Kiss, I. : A növényi mikroszervezetek időérzékenysége. Időjárás, 57. 1953 : 137—144. 4. Kol, E. : A váorátóti park zöldszínű jegéről. Borb. IX. 1949:116—7. 5. Lenz, F. : Biologie der Süsswasserseen, Berlin, 1928. 6. Maucha, R. : A vizi élettér egyensúlya. Magyar Biol. Kut. Munkái. XIV., 1942:192—230. K ÖNYYISMERTETÉS Dombrovszkij, V. M.: Öntözőrendszerek csatornáin épített vízépítési műtárgyak tervezési tapasztalatai. Gidrotehnika i meliorácija 1954. 11. sz. 31—43. old. A Szovjetunió első nagyobb öntözőrendszereit 1926—28-ban állították üzembe. Azóta elegendő tapasztalat gyűlt mór össze, hogy ezek összegezése alapot nyújtson a kis műtárgyak tervezési problémáinak gazdaságos megoldásához. Lösztalajban vezetett öntözőcsatorrmknál nincs egységes módszer a vízszint feletti megengedett rézsűhajlás helyes felvételére. Tapasztalat szerint ezen a részen ínég a 2:1 hajlású rézsűk is teljesen állékonyak voltak. A nedvesített szelvényben a trapézszelvény kimosás útján még meredekebb rézsüket vett fel anélkül azonban, hogy ez az eltolódás a vízszint feletti partok állékonyságát veszélyeztette volna. Surrantóknál a betonlemez vastagsága számítással nehezen Ihatároziható meg, ezért a műveket igen gyakran túlméretezték. Tapasztalat szerint a 12—15 cimres lemezek 1 im körüli vízmélységnél 6—8 m/s sebességnél is gyakran kielégítőek voltak. Az állékony művek adatai alapján az alkalmazandó lemezvastagság a vízsugár vibráló (hatásának figyelembevételével a vízmélységből és a surrantón előálló sebességből az alábbi képlet szerint számítható: d = 0,030 H- 0,035 a v ]fh> 0,10 m. alhol a agyagtalajon 0,8, homokon 2,0 átmeneti talajoknál interpolálható, v a középsebesség [m/s] a surrantón, h a lefutó víz mélysége. A lemezekbe 8—10 mm átmérőjű vasból 20 X 20 cm-es hálót terveztek. Hőmérsékleti hatások elkerülésére a surrantóknál 4—5 m-ként dilatációs hézagokat kell 'beiktatni. A könnyű szerkezet nehezen tud ellenállni a víz felhajtóerejének, ezért a lemez alá szűrőréteget célszerű beépítem. A szűrőrétegben összegyülekező víz közvetlen megcsapolása veszélyes, mert a nagy sebességgel lerohanó víz a megcsapoló nyílásokra hidrodinarraíkius szívást gyakorol. A megcsapoló csöveket ezért egy gyűjtő aknába vezetik, melyben gondoskodnak állandó vízszín tartásáról. Fenéklépcsők után a medertkimosás elkerülése a legfontosabb műszaki feladat. Nagyobb műveknél csaknem minden esetben jelentős kimosás mutatkozott. Ennek oka, hogy a bukó a trapézszelvényű medrékhez képest általában erősen összeszűkíti a szelvényt és így az alvízbe lépő vízsugár sebességmegoszlása igein kedvezőtlen. Ez a hatás akkor kerülhető el, ha biztosítjuk, hogy a fajlagos vízhozam a bukó felett legfeljebb q

0 = 1,3 -H 1,6 [m

3/'sfm] alhol q <• a csatornafenék feletti fajlagos vízhozam, az utóifenékről kilépő sebesség pedig a csatornára megengedett sebesség 50—70%-a. Az utófenék lemezvastagsága ugyancsak tapasztalati képlettel állapítható meg: d = 0,15 vfh

Q ahol v a sebesség és h a mélység a vízláda kontrahált szelvényében. Az öntözőcsatonna alatti csőátereszek és bújtatok tervezésénél igyekeznünk kell a csatorna vonalzását már eredetileg úgy vezetni, hogy az átmetszés a völgy állékony, tehát feltöltődéssel, vagy kimosással nem fenyegetett szakaszára kerüljön. A cső felső nyílását úgy kell megtervezni, hogy lehetőleg minden vízhozamnál teljesen fedve legyen, ellenkező esetben a beszívott rezgések, különösen nagy sebességeknél könnyen töréseket okozhatnak. Tördk László