Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Megyeri János: Plankton vizsgálatok a Tisza szegedi szakaszán

Megyeri J.: Planktonvizsgálatok a Tisza szegedi szakaszgin Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 287 között eddig csak álló vizekből, elsősorban a Balatonból volt ismert. Azt, hogy a Leptodora kindtii rendes tagja lehet a potamoplanktonnak, azt megerősíti az a körülmény, hogy fiatal alakját is megtaláltam a Tiszában és a Zagyvában. Feljegyezték az előfordulását a Volgában, a Wartheban és a Rajnában is (Behning, Bennin, Lauterborn ). Hogy a Tisza-plankton minőségi összetételére a vízállás milyen befolyással van, az kitűnik az 1952 április-májusi, valamint az augusztus-szeptemberi plankton-összetétel elemzéséből, továbbá az 1953. évi mennyiségi vizsgálatokból. 1952 áprilisában és májusában a vízállás igen magas volt. Ekkor a fajok egyedszáma viszonylag csekély, de a kerekes-férgek és a rákok közül több olyan faj fordult elő, amelyek egyébként csak a holtágakban vagy az ártéri vizekben találhatók (Daphnia pulex, Daphnia longispina var. cucullata, Scapholeberis mucronata). Még szembetűnőbben mutatkozott ez a jelenség az apadás megindulásakor, amikor a visszahúzódó víz az állóvíz jellegű víztárolókból a Tisza felé folyt le. Egészen más jellegű az a változás, amelyet az 1952. évi augusztus—szeptember havában bekövetkezett alacsony vízállás és erős felmelegedés eredményezett a Tisza-plankton alakulásában. A lassú folyású alacsony, meleg vízben valóságos vízvirágzás alakult ki, amelyet egy Hormidium flaceicum (det. Kiss A.) okozott. Ez az alga olyan nagy tömegben volt jelen a vízben, hogy a hálóban lekvárszerfíen gyűlt össze. Ezzel egyidejűleg a zooplankton tágjai feltűnően háttérbe szorultak. A meglévők is olyan fajok voltak, amelyek kimondottan tavi jellegűek (Brachionus angularis, Schizocerca diversicornis, Keratella cochlearis, var. macracantha, Moina rectirostris, Diaphanosoma brachiurum, Alona rectangula, Cyclops serrulatus). A rákok közül különösen a Moinák száma volt relatíve magas ebben az időben. A Hormidium tömeges megjelenése ebben az esetben nem fogható fel semmiesetre sem úgy, mint az öblökből, holtágakból besodort szervezet, annak a folyóban kellett elszaporodnia. Hasonló jelenséget már Zacharias a Schlei-ben megfigyelt, ahol a Clathrocystis okozott hasonló vízvirágzást. Más szerzők az Aphanizomenon flos-aquae Ralis által okozott vízvirágzásról számolnak be. Ugyanígy endogen jellegű elszaporodással magyarázhatjuk a Moina ebben az időben történő erős gyarapodását is. Szeptember közepére a Hormidium tömege lassan megcsökkent, és a szeptember 24-i gyűjtéskor már csak szórványosan volt jelen a vízben. Helyette szinte az augusztusi Hormidium tömeghez hasonló mennyiségben a Ceratium hirundinella uralta a planktont. A Ceratium hazai viszonylatban a Balaton specialitása. A Tiszában való nagymértékű elszaporodása és jelenléte szintén olyan ökológiai adat, amely egyrészt arra mutat, hogy nemcsak állóvizi forma, amit különben a külföldi folyamkutatások (Zachariás 1898, Lauterborn 1916, van Oye 1922, Behninn 1926, Behning 1928, Stundl 1951) is megerősítenek, másrészt, hogy alacsony vízállásról lévén szó, nem az állóvízjellegű víztárolókból került ide, hanem a Tiszában szaporodott el. Érdekes megjegyezni azt, hogy a Hormidium és a Ceratium ilyen nagy tömegben való megjelenését az 1953. évi megfigyeléseim során sosem tapasztaltam. A Ceratium 1953 szeptemberében is előfordult a planktonban, de mennyisége elenyészően csekély volt az előző évihez képest. Jólehet a víz hidroráfiai adottságai (vízállás, hőmérséklet) megközelítően hasonlóak voltak. Előző évi nagytömegű elszaporodásának az oka előttünk ismeretlen tényezőkre vezethető vissza. A plankton alakulására a mellékfolyók hatása nem kifejezett (elsősorban a Marosé). A Maros mint gyorsfolyású víz, mindig kevés mesozooplanktont tartalmazott, amelynek a hatása nem mutatkozott a Tisza Marostorkolat alatti szakaszán. Hasonló a helyzet a Zagyva esetében is. A vízállás, a hőmérséklet, valamint a jégzajlás és jégtakaró planktonmódosító hatása a mennyiségi vizsgálatokban szembetűnően érzékelhető (4. ábra). Ha összevetjük a mesozooplankton mennyiségét és a vízállás alakulását, akkor többnyire tapasztalható az, hogy az apadás idején a planktonszervezetek száma emelkedik, erősebb áradások alkalmával pedig (tavaszi) zuhanásszerűen csökken. Felszökik a planktonmennynyiség hosszantartó alacsony vízállás esetén is (1953. október—november). Ezzel némileg ellentmond a május végi, június eleji, illetőleg az augusztusi feltűnően magas egyedszám, mert első esetben éppen áradt a Tisjsa. Ébben az esetben magyarázatul az összplankton-számot jelentősen megemelő kerekesférgek tömeges elszaporodását előmozdító hőmérsékleti tényezőket kell figyelembe vennünk. Augusztusban a viszonylag egyenletes és alacsony vízállás, mint hidrográfiai tényező, a kedvező hőmérsékleti adottságokkal együtt lehetővé tette a Fiiina longiseta, valamint az Asplanchna brightwellii óriási mértékű elszaporodását. Csupán ebben a két esetben állt elő az a helyzet, hogy a kerekesféreg-fajok összszáma jóval magasabb volt, mint a rákoké. A kerekesféreg-fajok számának az óriási mértékű emelkedése összefüggésbe hozható azzal is, hogy ezek a szervezetek, ha megvan részükre az egyéb ökológiai feltétel, az áradással járó gyorsabb vízmozgás mellett is nagymértékben el tudnak szaporodni, mert hiszen sajátos szervezetük bizonyos mértékű önállóságot biztosít számukra a víz lesodró erejével szemben. Ebben az esetben tehát a magas egyedszám a kerekesféreg-fajok megjelenési ciklusával hozható összefüggésbe. Lehetséges azonban az is, hogy az előző évi planktoninváziót kiváltó ismeretlen tényezőknek is szerepe van ebben. Az irodalom adatai szerint (Volga, Rajna, Warthe) a potamoplankton mennyiségének alakulására elsősorban a kerekesférgek a dominálok. Ezzel szemben a Tisza-plankton egyedszámát a legtöbb esetben nem a kerekesférgek, hanem az alsórendű rákok nauplius- és copepodit-stádiumú lárvái uralják. A Tiszában novembertől kezdődően az alsórendű rákok száma visszaesik és ismét a kerekesférgek relatív fajszáma emelkedik meg. Ezt a jelenséget a hideg