Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Oroszlány István: A vízelosztás automatizálása öntözőrendszerekben

Oroszlány I.: A vízelosztás automatizálása öntözőrendszerekben Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 269 10. ábra. A 60 ha-os öntözőterület vízelosztási terve Neyrpio berendezések alkalmazása esetén zése nem zavarja a többi vízkivételt és a vízkiszolgáltatás pontosságában törés nincs. A 10 naponként történő szabályozással — mint a 10. ábrából látható — elérhető az, hogy a változó vízszükségleteket legfeljebb 13%-os többletvízmennyiség kiszolgáltatásával biztosítani lehet. A berendezés automatikusan lehetővé teszi azt, hogy a valamilyen oknál fogva igénybe nem vett vízmennyiségek lefollyanak és a fenékkiürítőkön a levezető csatornahálózatba kerüljenek. Ez ugyanakkor azonban azt is jelenti, hogy az üzemeltetés még mindig csak félautomatikus megoldású, mert az esetleges váratlan csapadék, vagy egyéb okból kimaradó vízhasználat esetében a vízforrásból kitermelt vízmennyiségek felhasználatlanul távoznak el a csatornahálózatból. A vízelosztás teljesen automatikus megoldásáról az áttanulmányozott irodalomból csak az volt megállapítható, hogy ilyesmi alsó vízszinttartó automatákkal létezik. Látni nem állott személyesen módomban. Az alsó vízszint-tartó automatákra vonatkozóan is áll rendelkezésünkre bizonyos mértékben műszaki adat. Ezek azonban csak oly esetben történő alkalmazásról szólnak, amikor a vízkivétel egy olyan medencéből vagy csatornából történik, melyben az üzemvízszint ingadozása igen erős. Ilyenkor a vízkivételt az alsó vízszintszabályozó automata úgy szabályozza, hogy a kifolyó nyíláson csak annyi vizet enged át, amely mellett a mellékcsatorna legfelső bögéjében az indulási vízszint állandó. A palástos vízmérő ez esetben az automata tiltó alatt, magában a mellékcsatornában van elhelyezve. így szabályozhat*? a csatornába bocsátandó vízhozam. Ez az elrendezés azonban a teljesen automatikus vízelosztásra még megoldást nem szolgáltat (11. és 12. ábra). Hazai viszonyaink között perspektivikusan igen nagy jelentősége van az üzemeltetés teljesen automatikus megoldásának. Szükséges ilyen irányú tanulmányok elvégzése- s a teljesen automatikus vízelosztásnak egy öntözőfürt keretein belül történő megtervezése. Annál is inkább indokolt ez, mert: csatornahálózataink jelentős részén szivatytyús üzemeltetéssel kell a vizet a vízforrásból kivenni, minden haszontalanul kivett vízmennyiség tehát felesleges energiafelhasználást okoz ; nagy munkaerőmegtakarítással jár s az üzemeltetés biztonságát nagymértékben fokozza ; módot ad a vízelosztási terv időjárásokozta szükségszerű változtatásának gyors végrehajtására ; a vízkorlátozás bevezetése egyszerűen megoldható ; az automatikus üzem megoldása mellett az eddig ismerteken túlmenő egyszerű eszközökkel biztosítjuk a vízmérést; a vízpazarlás megakadályozható. Az ÖTKI vállalta ezért, hogy egy öntözőfürt keretében olyan tervezési feladatot dolgoz ki, mely megoldja az automatikus üzemeltetést és vízmérést. A megoldás lényegében abban állott, hogy a csatornahálózatot bögékre bontottuk. Alsó vízszintszabályozó automatikus tiltókkal, ezekben a bögékben határok közé szorítottuk a vízszint ingadozását, függetlenül a csatornákban folyó vízhozamtól. Ezzel — egyrészt elértük, hogy a bögák11. ábra. Alsóvízszintszabályozó automata tiltó