Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Oroszlány István: A vízelosztás automatizálása öntözőrendszerekben

Oroszlány I.: A vízelosztás automatizálása öntözőrendszerekben Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 263 1. ábra. Algeri öntözőrendszerek helyszínrajza hasznosítót takarékosságra szorítja, másrészt mert a vízkitermelés és a vízszállítás költsége is arányos a mennyiséggel. Az elmondottakon túlmenően fontos a víztakarékosságra való törekvés azért is, mert a vízpazarlás a talajvízszint káros megemelkedése következtében a talaj elszikesedéséhez, elmocsarasodásához, továbbá talaj kilúgozáshoz, sőt talajelsodráshoz vezethet. A vízmennyiség arányos — igényeknek megfelelő — elosztása és a vízdíjkivetés alapjául szolgáló megállapítása vízméréssel lehetséges. Nem képzelhető el a vízelosztási terv pontos végrehajtása az elosztott vízmennyiségek mérése nélkül. A vízdíjmegállapítást — lévén annak alapja a víz mennyisége —- mindkét szerződő félre megnyugtatóan ismét csak a vízmérés támaszthatja alá. Hazai öntözési gyakorlatunkban ma még tervszerű vízelosztásról, jó vízkihasználásról, vízmérésről beszélni nem lehet. Különös nehézségeink vannak a vízmérés bevezetésével kapcsolatban azért is, mert kis esésű terepeinken a nagy magasságveszteséggel működő vízmérők alkalmazása nem lehetséges, illetőleg e magasságveszteségek a csatornaépítésnél okoznak nagymértékű földmunkanövekedést. Azok a vízmérők, melyek kisebb magasságveszteséggel is jól működnek, általában költséges beruházást, gondos kezelést igényelnek, sőt részben a hordalékos vízre is érzékenyek. * Ismerve fenti hazai problémáinkat, hasznosnak látszik ismertetni azokat az eredményeket, melyeket a Nemzetközi Öntözési és Belvízrendezési Bizottság II. algeri Kongresszusának keretében az algeri és tuniszi öntözések tanulmányozása során 1954 áprilisában szereztünk. Mielőtt az északafrikai gyakorlatban alkalmazott vízelosztási eljárásról és az alkalmazott mérőfelszerelésekről beszámolnék, röviden vázolom azokat a viszonyokat, melyek az ottani öntözéseket jellemzik. Ez módot ad arra, hogy az elmondandók hazai alkalmazhatóságának elbírálása során az egyéb adottságok megszabta tényezőket is összevetve, helyes ítéletet alakíthassunk ki. Hazai viszonyainkhoz legközelebb állanak azok az öntözések, melyek az Atlasz hegység völgyeiben és északi lejtői alatt elterülő síkságokon fejlődtek ki. A tárgyalásra kerülő algeri öntözött területek helyszíni elhelyezkedését a csatolt térképvázlat tünteti fel (1. ábra). A térképen jelzett területeken az évi csapadék 300—800 mm. Eloszlása azonban olyan, hogy a csapadék zöme a téli hónapokban hull le. A nyári tenyészidő alatt a csapadék mennyisége igen csekély. Ezért van szükség a téli csapadék tárolására. A víz tárolása a magas hegységek völgyeiben völgyzárógátak mögött létesített tárolótavakban történik. A hegyvidéki vízfolyások vízgyűjtő területén az évi csapadék magas, így viszonylag nagy területek öntözéséhez lehet vizet tárolni. A völgyzárógátak és tárolók méreteit a helyszínrajzon is jelölt tárolók adataiból az alábbi példák mutatják. A Ghrib völgyzárógát adatai : Vízgyűjtő területe 23 300 km

2. Évi közepes csapadék 2 800 km

2-en 400—600 mm 20 500 km

2-en 200—300 mm A vízfolyás évi közepes hozama 86 millió m

3. Tárolótérfogat 280 millió m

3.