Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Pichler János: Lengyelország vízgazdálkodási és hidromeliorációs munkálatairól

258 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. Pichler J.: Lengyelország vízgazdálkodási munkálatairól t = az adott időszak napi (24 óra) átlagos hőfokainak összege. Az e együttható függ a termés nagyságától és a talaj nedvességétől. Értékeit Szarow táblázatokban kísérletek alapján adta meg. 4. Kísérletek alapján meghatározzák a várt termésmennyiség előállításához szükséges vízmennyiséget. Ezt szembeállítva az átlagos csapadékmennyiségből a párolgás, transpiráció és szivárgás levonása után maradt értékkel, a különbség adja a vízszükségletet. Lyziméteres kísérletek szerint, a lengyel átlagos éghajlati viszonyoknál, növényenként változóan 1 kg termés előállításához 400—800 liter víz szükséges. A legjelentősebb öntözési terv a Biebrza völgyben lévő 120 000 ha területre vonatkozik, amelyet takarmánybázisnak építenek ki. Első lépcsője a 4000 ha nagyságú „Kuwassy" nevű tőzeges terület vízrendezése. Az öntözővizet (14 millió m

3-t), a Mazuri tavak egyikében, az 1400 ha nagyságú Rajgrodcki tóban tározzák. A vízkivételi mű (5. kép) 13 m

3/sec vízemésztésre van méretezve. Az 1924-ben megindult első tervezések hiányosságait a következőkben állapították meg : A főcsatornák nyomvonalainak kijelölésénél nem vették figyelembe, hogy a tőzeget ásványi altalaj követi. A tőzeg ugyanis a lecsapolás következtében idővel süllyed és ha a csatornavezetésnél nem biztosítanak ráhagyásokat, akkor az egyes lesüllyedt szakaszok később nem szállítják a tervezett vízmennyiséget. Egyes területeken a túl mély csatornák hirtelen szárították ki a tőzeget. A tőzegtalaj felszínének süllyedését eddig a Panadiadi képlet szerint számították, amely síklápoknál a következő : h = 0,18 KH 0,35 t

0 6

4 ahol h = a tőzeg felszínének süllyedése, H = a tőzegréteg eredeti vastagsága, t = a lecsapoló árok mélysége, K = együttható, amely függ a tőzegtalaj süllyedés előtti vastagságától. Újabban Ostromeclci professzor az egyenletet a következő alakra egyszerűsítette : h = AHt2 ahol A — 0,18 K Későbbi távlati terveikben a Narew és Biebrza völgyben 700 000 ha területet irányoztak elő öntözéses meliorációra, amelynél a vízszükséglet biztosítására a Mazuri tavak közül 49-ben 147 millió m

3 vizet tárolnának. A tavakat 80 km hosszú csatornahálózat köti össze. A csatornák zsilipekkel vannak ellátva, amelyek a vízmennyiség szabályozására és hajózás biztosítására szolgálnak. A tavakban a tározás 0,5—4,0 m magas duzzasztással történik. Vannak 50 m mély tavak is. A tavakon élénk vitorlás és evezős sportélet is folyik. Tervezik, hogy a Nyemen vízrendszerből, amely a határukon kívül esik, 43 millió m

3 vizet hoznak át a tározó tavakba. A Mazuri tavak közül a sekélyeket lecsapolják mezőgazdasági művelés céljára. Eddig 20 000 ha a lecsapolt terület, a jövőben tervezett tólecsapolás 47 000 ha. Az itteni rétművelésű tőzegterületek értékességére jellemző, hogy láttunk pl. egy 40 ha nagyságú gazdaságot, amelyet 1,5 km hosszú, a talajfelszín alatt átlag 3—4 m mélyen elhelyezett 60 cm átmérőjű betoncsőhálózattal csapoltak le. Egy másik érdekes munka : a Visztula vízgyűjtőjében levő Wieprz folyó összekötése a Búg vízrendszeréhez tartozó Krzna folyóval egy 140 km hosszú magasvezetésű csatorna útján (1. ábra). A két vízfolyás között az eséskülönbség 21 m. A csatorna feladata öntözővízzel ellátni 70 000 ha rét- és legelőterületet. Normál vízvezetőképessége 12 m

3/sec, azonban árvizek apasztásánál 35 m

3/sec vízmennyiséget is emészt. Öntözővíz tárolásra 20 tó szolgál 85 millió m

3 víztároló képességgel. Csapadék ezen a vidéken (Lublini vajdaság) igen kevés ; 420—430 mm/év. A földmunka 3 millió m

3. A teljes vízrendezési és meliorációs munka költsége 8500 zloty/ha. A munka, az előirányzat szerint, 6 év alatt fejeződik be. Négy kitűnően megépített városi szennyvízöntöző berendezést láttunk. Az egyik Wroclaw mellett 1100 hektár nagyságú, nehéz agyagtalajon 1881-ben épült. A kb. 800 l/sec szennyvízmennyiséget 1 m átmérőjű ikervezetéken bujtatják át az Odera alatt, majd 11 db 100—150 m hosszú ülepítő medencén vezetik át az öntözendő területre (6. kép). A terület 60%-a rét, legelő, 40%-a szántó, főleg kapás : répa, kender, burgonya. A rétre és. legelőre 2000—2500 mm öntözést adnak. Márciustól—decemberig nyolcszor 20—25 naponként 300 mm-t. Szántóra csak téli időben 1000—1250 mm. Bydgoszcz 200 000 lakosú városból Czersko Polska határába van vezetve 400—500 l/sec szennyvíz 11 m emelés után kb. 500 ha könnyű, homokos talajú rét, legelő öntözésére. Az öntözés 1890 óta működik. A folyóvízzel való keveredési aránya 1:9. Bilawé egyelőre 20 l/sec szennyvizét a Notec folyó 500 l/sec vizével keverve (1 : 25 arány) 300 ha öntözésére használják. 1956-ig 1500 ha-ra növelik. Tavasszal és ősszel árasztanak. Kísérleti táblákon burgonyát, cukorrépát termelnek. Byalistok 100 000 lakosú város 1 m

3/sec szennyvizét a Biauka folyó vizével 1 : 10 arányú hígítás után 700 ha öntözésére használják fel. 6. Tengermenti ármentesítés A Balti-tenger mellett nagyobb ármentesített terület az Odera és a Visztula torkolatánál van. Ez utóbbit, amelyet ,,Zulawy"-nak hívnak, tüzetesebben megnéztük. Az 1300-ból fennmaradt és Bertram mérnök által átdolgozott térkép (6. ábra) szerint a Visztula deltája elmocsarasította a környéket. A torkolati szakasz szabályozása, töltésekkel való ellátása, a tengerbe való legrövidebb bevezetés céljára készült partmenti átvágások, a tengermenti védőgátak kiépítése a XIX. században készült el (7. ábra). A Visztula torkolati ártere 150 000 ha, amelyből 60 000 a tenger szintje alatt van 2 m-rel. A tenger melletti védgát 550 km hosszú. A védgát teteje a Baltyk 0 pontja felett