Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Schulhof Ödön: A balneológia indikációinak kiterjesztéséről

2Jf2 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. Dr. Schulhof ö.: A balneológia indikációinak kiterjesztéséről ben tártak fel és amelyeknek indikációi még egyáltalán nem alakultak ki. A felvetett kérdések tisztázására meginduló vita részére úgy vélem, akkor adhatok könnyen áttekinthető anyagot, ha a balneotherápia szempontjából szóbajövő betegségcsoportokat sorjában röviden megbeszéljük. Csak nagy vonásokban a főbb szempontokra szorítkozom és a részletek ismertetésétől eltekintek. Ha Magyarországon gyógyvíz-, gyógyfürdő kezelést említenek, akkor a legtöbb ember gondolkodásában ehhez a reumás betegségek kapcsolódnak. A mozgásszervi betegségek kezelésében hazánkban tényleg régóta kiterjedten használják a gyógyvizeket és az utóbbi évtizedekben pedig néhány elenyészően csekély számú kivételtől eltekintve szinte kizárólag erre használják. Azt hihetnénk tehát, hogy ezen a téren nincs is problémája a balneológiának, de ez csak látszat és közelebbről megtekintve kiderül, hogy az újabb kutatások eredményei itt is számos új kérdést vetettek fel. A sugárkezelés (Rtg., rövidhullám), a novocain infiltratio és az újabb gyógyszerek (pl. Irgapyrin) sok esetben gyorsabb eredményt értek el, mint a fürdőkezelés. A Cortison és ACTH felfedezésének első híreit pedig sokan úgy fogták fel, hogy most már a gyógyfürdő-kura a gyulladásos jellegű ízületi betegségek kezelésében feleslegessé vált. Kétségtelen, hogy a mellékvesekéreg hormonjai eddig soha nem tapasztalt hatásokat fejtenek ki. Legújabban a gyógyfürdőkezelés egyes eljárásaira vonatkozóan olyan kísérleti eredményekkel rendelkezünk, melyek szerint a hatás egy része azon az úton jön létre, hogy a fürdőkezelés a mellékvesekéreg működését fokozza. Az is kétségtelen azonban, hogy a fürdőhatás minden részletét nem lehet ezen az úton magyarázni. Rövid idő alatt kiderült, hogy a Cortison kezelés egyáltalán nem veszélytelen és nem mentes kellemetlen mellékhatásoktól. Bármilyen meglepőek is néha a momentán eredmények, a betegség tünetei a gyógyszer adásának beszüntetése után gyorsan visszatérnek. A mozgásszervi betegségek egy nagy, a fürdőkezelésre jól reagáló csoportjánál a porc degenerátióval járó arthrosisoknál pedig a hormonkezelés teljesen hatástalan; A gyógyfürdőkezelés az egész szervezet működésének tartós változását hozza létre úgy, hogy azokban az esetekben, amelyekben hatásos, ez a jó hatás hosszabb időn át meg is marad. Nem vitás tehát, hogy a mozgásszervi betegségek kezelésében nemcsak azért maradt meg a gyógyfürdőkezelés létjogosultsága, mert a legújabb gyógyszerek ma még nehezen beszerezhetők, hanem azért is, mert a betegségek egy részében olyan hatásokat érhetünk el a gyógyfürdőkkel, amilyeneket a legújabb gyógyszerek sem produkálnak. Eddigi benyomásunk szerint a hormonkezeléssel kombinált gyógyfürdőkura eredménye a gyulladásos jellegű ízületi betegségek kezelésében nagyobbfokú javulást ér el, mintha csak balneotherapiát folytattunk volna és ez a javulás tartósabb, mintha csak hormonkezelést végeztünk volna. Azért beszélek csak benyomásokról, mert eddigi észleléseink száma túl kicsiny ahhoz, hogy statisztikailag értékelhető lenne. Az új gyógyszerek kétségtelenül elvonnak egy sor beteget a gyógyfürdő kezelésétől, de a másik oldalon legalább ugyanannyit hoznak a balneológia számára, mert számos olyan beteg, akinél súlyos állapota miatt azelőtt gyógyfürdőket nem alkalmazhattunk, ma az új gyógyszerekkel a fürdőkezelésre alkalmassá tehető. Végeredményben ez is az indikációs terület kiterjesztése, mely azonban nem a balneológia, hanem a gyógyszeres therápia haladásának köszönhető. Jól mutatja ez a példa, hogy különböző kezelési módok között nem ellentéteket kell keresnünk, hanem azt, hogy hogyan egészítik ki egymást. Mennél pontosabban ismerjük meg egyrészt a betegségeket, másrészt a gyógyvíz hatásmechanizmusának részleteit, annál helytállóbban tudjuk megmondani, hogy melyik betegségnek melyik fázisában, milyen előkészítés után és milyen kísérő kezelés mellett várhatjuk a legjobb eredményt a balneotherápiától. Éppen ezért fontos az a kutató munka, mely a gyógyvízhatás legapróbb részletkérdéseivel foglalkozik. Nagyrészt a mozgásszervi betegségek kezelésével kapcsolatos kutatások mutatták ki azokat az egész szervezetre gyakorolt hatásokat, melyek más szerv-rendszerek kezelésében is mint általános érvényű elvek alkalmazhatók. Így ismerték meg a gyógyvizek általános gyulladáscsökkentő és desensibilizáló hatását, mely az allergiás reakciókészség csökkentését is jelenti. Ebben a hatásban számos tényező szerepelhet. Ezek egyik legfontosabbja a vizek kéntartalma. A kén hatásával már 30—40 évvel ezelőtt sok kutató foglalkozott, de csak a legutóbbi évek vizsgálatai mutatták ki, hogy az oxidációt elősegítő életfontosságú ferment hatásokban milyen nélkülözhetetlen szerepe van az SH gyöknek és, hogy ennek fölös mennyiségben való jelenléte hogyan tudja kiköszöbölni némely toxikus hatás által okozott ártalmat. A balneotherápia szempontjából fontosak a rádióaktív izotop kénnel végzett vizsgálatok, melyekkel követni lehetett, hogy a bőrön át nem csak szulfid, hanem szulfát alakjában is felszívódik a kén és ki lehetett mutatni, hogy az anorganikus formában bevitt kén egy része a szervezeten belül gyorsan beépül a biológiailag oly fontos cystein^cystin rendszerbe. Nálunk a reumás mozgásszervi betegségek típusos fürdőjeként régtől fogva kizárólag kénes fürdők szerepeltek. Ez az egyoldalú felfogás valamelyest megváltozott Hajdúszoboszló sós, gyengén jódos vizének feltárásával, de még mindig nem eléggé használjuk fel, a külföldhöz hasonlóan, a magasabb konyhasó koncentrációjú, valamint a kis sótartalmú alkalikus vizeinket sem. Itt kell megemlékezni arról, hogy az ország legnagyobb kéntartalmú vizét, a mezőkövesdi hévforrásét, még mindig csak amatőr módon használják fel. A mozgásszervi betegségek kezelésében a gyógyvizek felhasználásának újabb technikai el-