Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Rónai András: A Nyírség, Hajdúság és Hortobágy talajviszonyai

Dr. Rónai A.: Nyírség, Hajdúság, Hortobágy talajvízviszonyai Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. 235 kai való egyeztetése lehetővé teszi azt, hogy a figyelt kutakban mutatkozó talajvízjátékot a terület nagy részére kivetíthessük. A talajvízszint alatti további vízadó rétegek felkutatása, ezeknek a talajvízzel való kapcsolata, a vízzárók részletesebb megismerése a következő feladat. Ehhez nem elegendők a geológiai céllal le mélyített fúrások, térképező fúrások ; fel kell • használni a különböző gyakorlati célból lemélyített fúrások egész anyagát. A síkvidéki földtani kutatásnak és térképezésnek elsőrendű feladatává kell tenni a felszínközeli rétegekben található és mozgó víznek tanulmányozását, a felszínt felépítő anyagoknak a vízzel szemben való viselkedését. Összefoglalás Az Észak-Tiszántúl területe domborzati és földtani felépítésében három szintre tagolható : a Nyírség magas pleisztocén futóhomok dombjaira, a Hajdúság pleisztocén lösszel fedett táblájára és a Tiszavölgy és Hortobágy holocén öntésterületére, amelyet lösziszap, szikes lösz és réti agyag fednek. A talajvíz a homokdombokban magasan a felszín közelében áll és követi a felszín domborzati vonalát. A felszín közelében van a talajvíz tükre olyan területeken is, ahol a homokréteg alatt nincsen közelben záróréteg : iszap vagy agyag ; sőt néha ilyen területeken emelkedik abszulút értelemben a legmagasabbra. A magas homokdombok talajvize kevés, bő vízért mélyebb vízadó rétegekig kell lemenni. Az árterek és a Tiszavölgy talajvíz tekintetében igen különböző területrészekre oszlanak. Szabad felszínű talajvíz alig van. A felszínt vízzáró, agyagos, iszapos rétegek borítják és alattuk az átlagosan 3—4 m mélyen elhelyezkedő víztükör nyomás alatt áll. A nagy ártereken mint amilyen a Hortobágy — a felszín közelében 10 15 m mélységig 3—4 vízadó réteget is kapunk. A közöttük húzódó záró rétegek azonban nem adnak összefüggő felületet , lencsés kifejlődésűek. A különböző vízadó horizontok vize tehát érintkezik egymással, nyugalmi szintjük nagyjából megegyező és megegyezik a legfelső vízadóréteg, az ún. talajvíz nyugalmi színtjével. A Hajdúság lösztáblája alatt, ott, ahol ezt a lösztáblát későbbi folyami erózió nem bontotta meg, 8 —10 m mélyen, kisebb foltokban még feltűnőbb mélységben, 16—18 m-ben találjuk a talajvíz szintjét. Ezt a vastag záróréteggel takart első vízréteget már helyesen nem nevezhetjük talajvíznek, felszínközeli rétegvíz az. A földtani fúrások ópleisztocén vörös agyagot tártak fel e mély talavizű helyeken, amiből arra lehet következtetni, hogy a negyedkori süllyedésekből és erózióból kimaradt régi felszíndarabok ezek. A hajdúsági mély kutakban a víz kevés, az utánpótlás lassú, azért e területeken sok mélyebb fúrt kutat létesítenek. A talajvízszint vertikális irányú ingadozásának tájankénti összehasonlítása arra mutat, hogy a fő utánpótlási területek a folyók laza üledékű alluviumán és a hegységekben vannak. Az Alföld mélye nagy összefüggő vízgyűjtő medence, ahol a zárólencsék sok vízemeletet különítenek el egymástól. E felszínközeli rétegek vize azonban egymással érintkezik. A magasabb domborzatú térszínek alulról felfelé való vízmozgással a nyomás alatti rétegekből kapják vizüket. yCJlOBHfl rPYHTOBblX BOA HMPLllErA, XAÍÍ^ylllArA M XOPTOBAflA A. Ponau TeppiiTopiiH ceBepHoií lacni o5nacTn 3a THCCOH no CBOEMY PEJIBE^Y H REOJIORNIECKOMY CTpoemiio MOJKGT öbiTb pa36nTa Ha Tpii i'0pn30HTa : Ha BbicOKiie XOJIMM Cbiriyinx necKOB nneftCTOueHa B Hiipmere, Ha njianJtopMy XaftAyuiara, nonpuTyio njieíícTOi;eHOBbiM jieccoM H Ha ROJIOUEHOBYIO NOIÍMEHHYK) TeppiiTopnio B AOJiime Tiiccbi ii B XopTOÖaAe, NOKPWTYIO jieccoBbiM IIJIOM, COJIOHMaKOBblM JieCCOM H JlyrOBOH MIIHOH. FpyHTOBan BOfla B neciaHbix xojmax CTOIIT BMCOKO II cneflyeT pejibeijjy n0BepxH0CTii. 3epKajio rpyHTOBbix BOA HaxofliiTCH B6JIH3h OT noBepxHOCTii II na raKHX TeppiiTOPHHX, rfle nofl necqanbiM cJioeM He nMee-rca 6An3Jie>i<amero BOAOHERIPOHIMAEMORO CJIOH : ima IIJIII RUHHBI. B OTflejibHbix cnyianx Ha Taiciix Teppii-ropiiHx 3epi<ajio rpyHTOBblX BOFL nOflHHMaeTCH B aÖCOJlIOTHOM CMbICJie Ha MaKCHManbnyio BbicoTy. TpyHTOBbie BOAU Ha BHCOKIIX necnaHbix xojmax BCTpe^aiOTCH B Heöoubmiix KOJIHqecTBax ; BoraTbie BOAOHOCHbie CJIOH 3ajieraioT rjiy6>Ke. riOHMbl H AOJIHHa TlICCbl B OTHOUieHIIH rpyHTOBblX boa pa3AenHK>TCH Ha oqeHb pa3HO06pa3Hbie yiacTKii. OieHb peAKO BCTpeiaeTCH rpyHTOBan BOAB CO CBOSOAHOH nOBepXHOCTbK). ÓOBepXHOCTb nOKpbITa BOAOynOpHbIMH rjlIIHHCTbIMII HJIH IIJlIICTbIMII CJIOHMH II nOA HIIMII, B cpeAHeM Ha rjiygiiHe 3—4 m, pacnojiarae-rcH 3epKajio rpyHTOBbix BOA, HaxoAíiiHHXCH nofl öoJibiuiiM AaBjieHiieM. Ha KpynHbix noüMax — Kan, Hanpwwep, Ha XOPTOŐAAE — B6JIH3II K n0BepxH0CTii AO rjiyÖHHbi B 10—15 M IIMEETCH AO 3 — 4 BOAOHOCHHX cjioeB. OAHANO, ripocTHpaioimiecH MEWCAY HIIMH BOAOHenpoHiiqaeMbie ruiacTbi He oöJiaAaioT cnnouiHOü nOBepXHOCTbK) : OHII iiMeior miH30BnAH0e pa3BiiTiie. CjieAOBaTejibHO, BOÁM pa3JUI1HbIX BOAOHOCHHX r0piI30HT0B HaXOAHTCH B KOHRAKTE MEWAY coSoií, TAN, MTO niApocraTimecKiie ypoBHii B OÖMEM COBNAAAIOT II coBnaAaioT c HaiiSonee BHCOKO jiewamiiM BOAOHOCHMIVI CAOEM, T. e. c Tai< na3biBaeMbiM riiApocTaTiwecKiiM ypoBHeM rpymOBbix BOA. NOA JieccoBOö n^aT(J)0pM0H raüAyuiara, rAe 3Ta jieccOBasi NJIARIPOPMA ocTaJiacb HeHapymeHHOií pe<JHOÍI ripo3iieü, ypoBeHb rpynTOBbix BOA HaxoAiircn HA rjiyöiiHe 8—10 M, a B OTAe/ibHbix MecTax neSojíbuiiiMn nHTHaivur flawe Ha rjiyÖHHe 16—18 M. 3TOT nepBbiii cnoii BOAH, nOKpbITblH MOIUHblM BOAOynOpHbIM CJIOeM, HejIb3H Ha3BaTb rpyHTOBOií BOAOH : oua FLBJIFLETCFL npiinoBepxHOCTHOií njiacTOBOií BOAOH. Ha STIIX MecTax c mySoKiiM 3ajieramieM rpyHTOBbix BOA reojiormecKiiMH öypeHiiHMii Gbina BCKpbiTa ApeBHe-iijieiicToyeHOBaH KpacHan nniHa, Ha 0CH0Be Hero MO>KHO cAejiaTb 3aKAioMeHiie, MTO STH CJIOII HBJIHIOTCfl OCTaTKa.MLI ApeBHeÖ 3eMH0H nOBepXHOCTH, nenocTpaAaBmiiMii neTBepTHMHOe norpy>KeHiie II 3po3nio. B rjiyöoKiix konoAua'x XaftAymara iiMeeTCH Majio BOAH, BOAA BOCNOJIHNETCH MEAJIEHHO, NOSTOMY Ha STIIX TeppnTOPIIHX 3AKAAABISAIOT p^A GoAee rjiyöOKiix KOJIOAUCB. CpaBHeHiie no OTAeAbHbiM MCCTHOCTAM KOJieöaHiiíí ypOBHH rpym'OBbix BOA B BepTiilcajTbHOM naiipaBAeniiu TOBOpuT 3a TO, HTO OCHOBHbIMII TeppiiTopiiHMn BOCnOJIHeHiiJi HBJiaioTCH pwxAbie, OTJioweHiiH pei< II ropHbie MacciiBbi. rAyöiiHHbie CAOII Hii3MeHH0CTii oöpa3yK)T KpyiiHbift CNAOIÜHOIÍ BOAOCÖOPHBIIÍ SaccefiH, B KOTOPOM BOAoynopHbie jinn30o6pa3Hbie 06pa30BaniiH OTAejiHiOT Apyr OT Apyra PHA TOPUSOHTOB BOAU. OAHaico, BOAW 3TIIX npiin0BepxH0CTHbix CAOEB CONPIIKAEAIOTCÍI MEWFLY coöoíi. Ha BbicoKiie xoAMiiCTbie iiOBepxHOcrn BOAa nocTynaeT ABIDKCHIICM cmi3y BBepx 113 cnoeB, iiaxoAHmiixcH noA AaBAeHiie.vi. Die Bodenwasserverháltnisse der Lanilschaften Nyírség, Hajdúság und Hortobágy Von A. Rónai Der Nordteil des Gebietes östlich der Tisza (Tiszántúl) gliedert sich nach seinem topographischen