Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

7-8. szám - Dr. Rónai András: A Nyírség, Hajdúság és Hortobágy talajviszonyai

231)i Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 7—8. sz. Dr. Rónai A.: Nyírség, Hajdúság, Hortobágy talajvízviszonyai mén találjuk. Itt a homokvidék és a Hortobágy síkja között a Hajdúságon, a talajvízszint feltűnően mélyen áll. Különösen mély foltok jelentkeznek Debrecentől nyugatra, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény és Hajdúhadház között. A talajvíz szintje elég tekintélyes területen 12 16 m mélységben van. 8—10 m-es mélységeket találunk a Hajdúság északi részén is és a Hajdúság folytatásában Nyíregyháza és Tokaj között, de csak kisebb foltokban. Ez a különleges területsáv 6—10 km széles, de nem összefüggő, hanem meg-megszakadó folyosó. Tőle nyugatra és keletre a Hortobágyon és a Nyírség homokján 2—3 m átlagos mélységben találjuk a talajvíztükröt. Domborzatilag e területsáv nyugati pereme elég meredeken emelkedik ki a Hortobágy síkjából, kelet felől azonban a Nyírség homokja fut rá és a térszín menedékesen emelkedik tovább a Nyírség belseje felé. A Hajdúság felszínét lösz borítja. Erre a löszre keletről néhány km szélességben homoklepel borul. (Lásd 3. és 4. ábrát.) A földtani térképezések során ezt a területet a Tiszántúl azon részeihez sorolták, ahol a pleisztocénvégi lösztábla elég épen megmaradt, nem esett áldozatául fiatalabb folyami eróziónak. A pleisztocén löszfelszínek alatt általában mélyebben találjuk máshol is a talajvizet (lásd a Duna—Tisza közét), mint a futóhomok és iszaptalajokban. Ilyen nagy mélységkülönbségeket azonban az Alföld belsejében máshol nem ismerünk. A lösztábla különben is sokkal nagyobb területeket takar, mint a mély talaj vizű foltok. A Hajdúság területe az Észak-Tiszántúl felszínének különleges darabja és a mély talajvízszint okát a felszín alatti rétegek földtani felépítésében kell keresni. Sümeghy Józsefnek a Nyírséget Hajdúságot, Hortobágyot átszelő 1953. évi fúrásszelvénye a különleges viszonyokat mutató területtől északra halad el, így nem ad magyarázatot. Rendelkezünk azonban egy 30 m mélységig hatoló fúrássorozattal, amelyet Ferenczi István mélyített le, pontosan Hajdúböszörményen át, s amely feltárja ezt a területet.* E fúrások 15—20 m mélységben kemény vörös agyagot tártak fel a Hajdúság térszíne alatt, két rétegben, egyenként 2—3 m vastagságban. A vörösagyag-rétegek között és felett barna és sárga kötött agyag van. Ezekre fut rá kelet felől a nyírségi homok és ezekre telepszik aránylag vékonyan a lösz nyugat felől. E kötött vörösagyag és kísérői az újabb alföldi süllyedésekben részt nem vett régebbi térszíndarabot védtek meg a folyók eróziójától. Egy a pleisztocén- és holocénkori kihordástól és feltöltéstől épen maradt térszíndarab a Hajdúság területe, azaz azok a területfoltok, amelyeket különlegesen mély talajvízszint jellemez. Tőle keletre a Nyírség területe a pleisztocén korban kivésett, majd eléggé durva hordalékkal feltöltött medrek és partok sorozata, nyugatra a Hortobágy jelenkori süllyedés újholocén finomszemű és elegyengetett feltöltéssel. Az épen maradt „tanúhegyek" tetejét kemény agyagok védik. Az agyagrétegek közül a vörös* Ferenczi I. : Hajdúböszörmény környékének földtani felépítése. M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése 1939—40. évről. III. 99—104. o. agyag hasonlít azokhoz a képződményekhez, amelyek a Dunántúlon a pliocén rétegsor legvégét, a pleisztocén elejét képviselik, s amelyeket a Duna—Tisza közén lemélyített fúrásokban is megtalálunk különböző mélységben és a felszínen is a Tételhalom tanú hegy én.* A különlegesen mély talajvízszintű hajdúsági területfoltokon kívül típusos vörösagyagot a felszín közelében a fúrások nem tártak fel. A Nyírség és Hortobágy területén jóval mélyebbről hoztak fel egyes fúrások vörösés barnaagyagot, ezek azonban homokosak, iszaposak, lemosottnak látszanak. Van olyan felfogás is (Sümeghy J.), amely a hajdúsági felszínközeli vörösagyagot az Alföld-peremről bemosott anyagnak tartja és azonosítja azokkal a barna és vörhenyes barna iszapos-homokos agyagokkal, amelyek a medence keleti peremétől annak közepe felé követhetők. Ez esetben a talajvíznek egyes területfoltokon való különleges mély elhelyezkedését nem tudjuk magyarázni. Ha a hajdúsági vörösagyagok a pliocénvégi vörösagyagok csoportjába tartoznak és azok kortársai, akkor a Hajdúság területe annak a harmadkori magashátságnak része, amely -— Ferenczy véleménye szerint — a nyírségi homokfelhalmozódásnak is keretéül szolgált. A negyedkori rétegsort eszerint a Hajdúság tárgyalt területén csak a néhány m vastag lösztakaró képviseli. Kérdés, hogy ez a hátság tényleg a zempléni vulkánsor és a bihari Rézhegység között húzódott-e, mint azt Ferenczi feltételezi, vagy délnyugat-északkeleti irányban. Előbbire utal a talaj víztérképen a Hajdúság fölötti mély víztükrű területsáv, amely a Bodrog-Tiszaszögig, Tokajig terjed, utóbbira a Nagykúnság és a Kisvárda-Csap környéki lösztábladarabok és mély talajvizek. A hajdúsági terület délnyugati szélén, Hajdúszoboszlótól északra 1954 őszén a MÉLYÉPTERV kutatófúrásokat végzett. A fúrások itt is feltárták a vörösagyagot 4—-6 m mélységben. A magasabb térszíneken (120 m t. sz. f.), a Hajdúság tetején, a vörösagyagréteg igen kemény, zsírostapintatú és 10—12 m mélységben második réteg jelentkezik. A hajdúsági vörösagyagok talajfizikai jellemzői a MÉLYÉPTERV fúrásai és vizsgálatai szerint : Fúrás sz. Mélység m-ben Folyási határ Plasztikus határ .. ! Plasztikus index Természetes víz-tart. 4 4,00 62,1 20,7 41,4 20,0 13 11,00 56,0 22,2 38,8 15,6 24 4,50 54,9 21,5 33,4 — 40 9,60 53,2 16,0 37,2 — Az anyagvizsgálatok a felszíni löszt a dunántúli típusos löszhöz (Sztálinváros körüli löszök) teljesen hasonlónak mutatták. A Hajdúság magas térszindarabjainak lösze eszerint pleisztocén és eredeti helyén álló lösznek látszik. (5. ábra.) * L. Erdélyi M. : A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei. Hidr. Közlöny, — 1955.5-6 sz.