Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

5-6. szám - Jegyzőkönyv

217 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 5—6. sz. Jegyzőkönyv Jegyzőkönyv Készült a Magyar Hidrológiai Társaság 1954. december hó 7-én tartott közgyűlésén (Budapest, VI., Rudas László u. 45) _ (Folytatás az előző szám 149. oldaláról.) Társaságunk már megalakulása óta. de különösen a felszabadulás utáni időben felelősnek érezte magát, minden tudomány körébe vágó országos munkával kapcsolatban. Célunk az volt, Hogy a tudományt vigyük előbbre, de úgy, hogy annak gyakorlatban való alkalmazására is mindig rámutassunk. Ezért már az elmúlt közgyűlés előtti időkben is központi kérdésünk az 5 éves terv és annak maradéktalan megvalósítása volt. Előadásainkat, ankétjainkat, munkabizottságainkat ennek szolgálatába állítottuk. 1951-ben a felemelt 5 éves terv még sokkal nagyobb feladatokat rótt népgazdaságunkra. Ez még közelebb vonta Társaságunkat a sokrétű napi problémák és gyakorlati kérdések kidolgozásához. 1952 óta Társaságunkban a napi gyakorlati feladatunkhoz való jelentős közeledés volt tapasztalható az általános vagy elméleti jellegű tudományos kérdések rovására. 1952. óta 5 éves tervünk legnagyobb és legszebb vízügyi alkotásával, a Tisza-csatornázás kérdésével foglalkoztunk elsősorban. Mind Társaságunk budapesti szervezete, mind szegedi csoportunk előadásokat, ankétokat,' vitaesteket rendezett és igen értékes műszaki és tudományos eredményekre vezető munkabizottsági munkát végzett. Foglalkoztunk a Tisza-csatornázás mélyépítési, öntözési, folyószabályozási és belvízrendezési kérdéseivel, a harmadik tiszai vízlépcső duzzasztás-okozta hatásainak kérdésével. Ezekben a munkákban szegedi csoportunk körültekintő alapos felkészülés után értékes anyagot, eredményeket hozott és terjesztett az illetékesek elé. Kimagasló munkájukért Dévényi Istvánt, a szegedi csoport elnökét, Balló Bélát és Balló Ivánt kell különösen kiemelni. 19S3-ban a Tervhivatal rendeletére a Vízügyi Tervező Iroda hozzáf.ogott az Országos Vízgazdálkodási Keretterv összeállításához. Társaságunk, amely 1953ban döntően ezekkel a kérdésekkel foglalkozott, a Tisza-csatornázást, mint a Keretterv egy részét még szélesebb alapokon vizsgálta és az eddigieken túl a csatornázott folyók élővízforgalmának kérdését, a szükséges hidrogeológiai kutatások irányelvét, helyét és mennyiségét, valamint a Tisza-csatornázás haltenyésztési hatását és a síkvidéki tározók halgazdasági kérdését is megvizsgálta. 1954-ben a Tisza-csatornázás kérdése lassan háttérbe szorult. Társaságunk már az új kormányprogram előtt is fontos kérdésnek tartotta a mezőgazdaság fejlesztését. Ennek megfelelően a két közgyűlés között is sokat foglalkoztunk vele. 1954-ben különösen sok gondot fordítottunk az öntözés tanulmányozására. Két vidéki ankétot is rendeztünk. A debreceni ankéton a tiszalöki öntözőrendszer területén bevezetendő nagyüzemi öntözés tudományos, mezőgazdasági és műszaki kérdéseiről tárgyaltunk. Ennek folytatásaként a Tiszavölgy déli részén szegedi csoportunkkal közösen a nagyüzemi öntözés gyakorlati, üzemi kérdéseinek ismertetésére tartottunk 3 napos ankétot. Az ankét tudományos előkészítésében és szervezésében hathatós segítséget kaptunk a szarvasi ÖTKI-től. A Tisza-csatornázással összefüggő kérdések mellett már 1952 óta kiterjesztettük figyelmünket az egész ország öntözési lehetőségeire. Győri csoportunk részletesen foglalkozott a helyi öntözési lehetőségekkel és ezen belül a Hanság öntözéses mezőgazdaságával. Ismertettük és megvitattuk az új öntözési módokat és öntözési rendszereket, elsősorban az új szovjet öntözési módokat. A belvízrendezés és árvédelem kérdése az elmúlt két évben az operatív szervek részéről háttérbe szorult. Ez meglátszott Társaságunk tudományos munkáján, mert mi sem foglalkoztunk vele elég részletesen. 1952-ben munkabizottságokban, előadásokon rögzítettük a belvízrendezési munkák elvi részét, a tudományos kutatásnál és tervezésnél követendő irányelveket. Módszeresen nyúltunk ehhez a sokrétű feladathoz, de a kezdeti lendület ezen a téren jelenleg alábbhagyott. Mindössze a mintavízgyűjtő területek kérdésével foglalkoztunk részletesebben. Ez évben az alapelveket tovább fejlesztettük, kidolgozva a belvízgazdálkodás tervezési szempontjait. Árvédelmünk fejlesztését is tanulmányoztuk az elmúlt időszakban. Pécsi csoportunk a Baranya megyei árvédelem fejlesztésére dolgozott ki szempontokat, szegedi csoportunk pedig előadás-sorozatban vitatta meg a Tisza árvédelmét. Győrben az árvédelmi töltések építésének gépesítésével, Szegeden pedig az árvédelmi töltések építésének és méretezésének kérdésével foglalkoztunk. A vízügyi tervezések hatalmas perspektívát nyitottak meg számunkra a Duna komplex hasznosításának gondolatával. A dunai vízerőmű gondolata Társaságunkban is termékeny talajra talált. Már 1952-ben előadásokon, vitaesteken beszéltük meg a vízerőhasznosítási lehetőségek hidrológiai problémáit, a hidrogeológiai szempontokat, a vízépítési feladatokat. Évekig foglalkoztunk a duzzasztással kapcsolatos feltöltődési és kimosási kérdésekkel és az ezzel szorosan összefüggő hordalékkal és a duzzasztás felvetette hidraulikai problémákkal. A Magyar Hidrológiai Társaság a Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályából alakult. Ennek megfelelően eleinte hidrogeológiai kérdésekkel foglalkoztunk. Később a műszaki kérdések kerültek túlsúlyba annyira, hogy ennek ellensúlyozására az előző közgyűlésen megalapítottuk a Hidrogeológiai Szakosztályt. Ezzel újra gazdát talált a hidrogeológia és e fontostudomány társadalmi vonalon is új fejlődésnek indult. A Szakosztály megalakulása után mindjárt nagy energiával vizsgálta a .karsztvíz kérdését. Előadásokat és ankétokat tartottunk Budapesten és vidéken már 1952ben. Miskolcon kitűnően dolgozott a zsombolykutató munkabizottság, akik hat nagyobb zsombolyt tártak fel, köztük a jávorkútit, amelyben 115 m mélyen megtalálták az aktív karsztot. Munkájukkal a Magv.Tudományos Akadémia figyelmét is felkeltették és jelentős anyagi és erkölcsi támogatást kaptak. A zsombolykutatók 1952-ben társadalmi munkában rendbehozták a lillafüredi István-barlangot és ismét megnyitották a nagyközönség számára. A karsztvizek készletmeghatározásával kapcsolatban foglalkoztunk a vizek hozamának és mennyiségének figyelembevételi módjával. Ebben az évben Budapesten és Pécsett megvitattuk a mecseki karsztakna továbbfejlesztési kérdéseit. Miskolci csoportunk elkezdte mérni és térképezni a bükki Nagyfennsík forrásainak egy részét. Pécsett vitaesten ismertettük a mecseki karszt hidrogeológiai feldolgozását. A Szakosztály rövidesen kiterjesztette figyelmét minden felszín alatti vizünkre. Élénk vitával követett előadásokon hallottunk a felszín alatti vízkészlet számbavételének jelenlegi állásáról és a pontosabb készletmeghatározás nehézségéről. Vizsgáltuk a források rendszertanát és a budapesti forrásokat. Miskolci csoportunk egy munkabizottsága még ma is foglalkozik a borsodi szénbányászat vízvédelmével. A Hidrogeológiai Szakosztály néhány mérnökgeológiai problémával is foglalkozott. Jelentősebb volt a visegrádi erőmű, az Erzsébet-híd és a tiszalöki vízlépcső alapozási viszonyainak megvitatása. Ez évben megismerkedtünk a földalatti vasútépítésnél szerzett mérnökgeológiai tapasztalatokkal.