Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Juhász József: Felszín alatti vízkészletünk

lJf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. JJJJ^J^OQJ^OLOQJ^ Már az Ivóvízellátási Ankéton is felmerült a hidrogeológiai tájegységtérkép elkészítésének szükségessége. A Földtani Intézet által elkezdett munkát folytatta a szerző és az elért eredményeket ismerteti dolgozatában. Felszínalatti vízkészletünk* JUHÁSZ JÓZSEF „A vizeknek az ország területén rendelkezésre álló készlete nem végtelen, hanem a csapadékból és más területről befolyó vizekből folytonosan megújuló, meghatározott készlet. Ezért ma vízügyi vonalon a vízkészletekkel való gazdálkodás és a vizek kártételei ellen való védekezés területén éppen olyan országos tervet kell készítenünk, mint amilyen tervek készülnék az energiagazdálkodásra, szénbányászatra stb." (dr. Mosonyi Emil). Ebből a célból készül az Országos Vízgazdálkodási Keretterv, amelynek elkészítésével kormányzatunk a Vízügyi Tervező Irodát bízta meg. A keretterv első lépése tulajdonképpen egy vízmérleg készítése volt országos viszonylatban. Ennek egyik oldala a vízigények jelenlegi és a fejlődés előrelátható mennyiségének hely, idő, minőség, felhasználási mód stb. szerinti ütemezése, másik oldala pedig országunk vízkészletének felmérése, amelyből a vízigények fedezendők lesznek. Ezt a vízkészletet két nagy csoportba osztjuk, amelyek látszatra élesen elkülöníthetők egymástól: a felszíni és a felszín alatti vízkészlet csoportjába. A könnyű elkülönítés sokszor csak látszólagos, mert gyakran jelentősen hatnak egymásra, pl. a talajvízkészlet növekedése a megfelelőbb talajművelés miatt kihat a felszíni vízfolyások vízhozamaira. A parti szűrés jellegű vízkivételek ugyancsak mindkét csoportba osztott vízkészlet fogyasztói stb. Első közelítésben ezektől az egyes területeken jelentős, de egészében csekély együtthatásoktól bátran eltekinthetünk. A tanulmány keretében az ivó és ipari víz, esetleg mezőgazdasági felhasználásra szánt felszín alatti vízkészlet számbavételéről szeretnénk rövid vázlatot adni. Egybehangzó vélemények alapján megállapíthatjuk, hogy a felszín alatti vízkészlet meghatározása és számszerű kimutatása rendkívül bonyolult dolog. E kérdés megoldása hazánkban a Földtani Intézet Vízföldtani Osztályának máris sok nehézséget legyőző áldozatos munkája ellenére is, még csak kezdeti stádiumban van. is, mert munkánkkal az ivó és iparivízellátás tervezését akarjuk elősegíteni. A nagy mélységben előforduló — rendesen forró és nagy ásványi tartamú — vízkészlet feltárása tehát számunkra csak elméleti jelentőségű. Gazdaságos mélységnek általában az egyes területeken hasonló céllal már eddig is feltárt vízadó rétegek legnagyobb mélységét vettük figyelembe. Ahol ilyen adataink nem voltak, ott a geológiai felépítés és szerkezet alapján jelöltük ezt ki. Egy-egy néhány száz méteres vízkutatófúrással számos víztartó, sőt vízadó réteget tárunk fel, amelyeknek anyaga, a bennük tározott víz nyomása, kémizmusa, stb. mind különböző lehet. A réteg legnagyobb részében tározott víz általában gazdaságosan nem hasznosítható, hanem a rosszul kiképzett kutaknál a béléscsövek melletti szivárgások esetén a jó vízadó rétegek vízhozamviszonyait és nyomásviszonyait rontja csak. Ezért nem törekedtünk az elméletileg lehetséges víztartó szintfek készletének maradéktalan megbecslésére, amelyre hiányos adat'iink nem is adnak komoly lehetőséget, hanem kiválasztottuk a kedvezőbbnek látszó szinteket — szintcsoportokat — s így az ország területe alatt fellelhető vízmennyiségből csak a nagyobbmennyiségű vízkitermelésre alkalmasnak látszó jelentősebb kiterjedésű és vastagságú szintekben tározott vízmennyiségeket vettük figyelembe. Ezekből a szintekből azután nemcsak a gazdaságosan kitermelhető, hanem a minden műszaki feltétel meglétét kívánó elméletileg kapható vízmennyiséget határoztuk meg, mert a vízkitermelés gazdaságosságára vonatkozóan általános eredmények nem álltak rendelkezésünkre. A vízszolgáltatásba bevonandó rétegeket, amelyeknek készletét figyelembe vesszük, nem általában, hanem területegységenként kellett bírálnunk, mert nyilvánvaló, hogy azon a területen, ahol semmi más vízkivételi mód nincs, olyan rétegek megfúrása is gazdaságos lehet, amelyeket a szomszédos területen meglévő kedvezőbb vízbeszerzési lehetőségek miatt gazdaságtalannak ítélünk. A mélységi elhatárolás A felszínalatti vízkészlet meghatározásánál a tervezés érdekeit szem előtt tartva abból indulunk ki, hogy a készletet a felszíntől a még gazdaságos mélységig tárjuk fel. A vízkészlet elméletileg lehetséges több kilométer mélységig való feltárásától tehát eltekintünk. Ezt nemcsak a teljes adathiány miatt tesszük, hanem azért * A kézirat érkezésének időpontja: 1ÍI51. július 21. Vízszintes elhatárolás. Tájegységek Az egyes kiválasztott vízadó rétegek vízszintes kiékelődését általában alig ismerjük, mégkevésbé azok vízszintes irányú összetételváltozását, pedig a vízkészlet megállapításához ez is döntő tényező. A Vízügyi Tervező Iroda Tanulmányi Osztályán készült dolgozat. Igazgató Mosonyi Emil, az Akadémia lev. tagja, osztályvezető Pásztor Géza.