Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

5-6. szám - Erdélyi Mihály: A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei

162 Hidrológiai Közlöny- 35. évf. 1955. 5—6. sz. Erdélyi M.: A Dunavölgy víztároló üledékei Müll., Fagotia acicularis Fér., Succinea oblongá Drap., Trichia hispida L. Felső-levantei — alsó-pleisztocén jellegű. A bácskai törmelékkúp faunája túlnyomóan a levantei-pleisztooén határról való. Határozottan levantei jellegű fajok csak a kavicsos durva homokos rétegsor aljából vagy feküjéből kerültek elő. így itt is az alsóbb részében levantei, feljebb ópleisztocén korú törmelékkúppal kell számolnunk, mint ahogyan a pesti öbölben is. Megjegyzendő, hogy az itteni túlnyomóan felső-levantei — alsó-pleisztocén korúnak meghatározott fauna nagyon emlékeztet arra, mely ópleisztocén (Günz) gerinces maradványokkal együtt került elő Kislángon. 10. A fúrások nagy részéből az látható, hogy a völgyet kitöltő kavicsos rétegsor az idősebbpleisztocén üledéksor erodált felszínére települt. Ez a rétegsor feltárásban a dunai magas falban Kulcstól Bölcskéig és Paks felett figyelhető meg. Anyaga: folyami homok, pleisztocén futóhomok, átalakult löszfajták, fosszilis' talajszintek, édesvízi mészkő (vízkő), vörösagyag, homokkő-lepények. mész- és márgakonkréciók, cikfces belsejű, csörgőköves mészkonkréciók, löszbabák. A dunavölgyi fúrások kavicsalatti szelvénye megegyezik a mezőföldi fúrások felszínközeli szelvényével. A dunántúli idősebbpleisztocén rétegsor tehát a Mezőföldről a dunai magaspartok feltárásán át folytatódik a Dunavölgybe. A mezőföldi típusú rétegsor azonban teljesen eltér a Hátság fúrásaiban tapasztalt, a felszín közelében eolikus, alatta folyami rétegekből álló rétegsortól. A kétféle jellegű terület választóvonala nem éles ott, ahol a két táj határa elmosódott. (Soroksár és Kiskőrös között). A völgy déli felének szegélyén már határozott. A Dunavölgy keleti szélén van néhány fúrás, mely egyik csoportba sem sorolható, ugyanis a kavicsréteg hiztosnak tekinthető feküjéig nem hatoltak le (Kisadacs, Soltszentimre). Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós és Bugyi vidékének fúrásszelvényei dunántúli jellegűek. Az ottani eltemetett ópleisztocén-korú dunántúli és dunai törmelékkúpkavics között éles a különbség. A. dunántúli eredetű ópleisztocén törmelékkúpkavics és a dunavölgyi kavics között a kettőt elválasztó idősebbpleisztocén rétegsor van, sok esetben fosszilis talajszintekkel. Ennek következtében minden esetben elválasztható a kétféle kavics. Nem így azonban a dumavölgyi törmelékkúpkavicsnál. Itt végig kavicsos rétegsort ért a völgy kivésése, ennek felszínére került a völgyet kitöltő kavics, nincs köztük nem kavicsos elválasztó rétegsor. A végig kavicsos rétegsorban tehát a kétféle kavics elválasztása nehéz, vagy lehetetlen. Sohasem biztos, hogy meddig tart a völgy kitöltése és hol kezdődik a törmelékkúp anyaga. Ez a helyzet Kisadacs, Alsópeszér, Sári és Soltszentimre mélyfúrásaiban. Itt még az a lehetőség is megvan, hogy nincs is törmelékkúp, vagyis az egész vastag kavicsos rétegsor a mély peremsüllyedést kitöltő dunavölgyi anyag, mint lejjebb Fülöpszállás körül és Kalocsától délre. Ez a bizonytalanság még akkor sem oszlana el, ha több fúrásunk lenne, melyek a feküig lehatolnának. Az idősebb-pleisztocén rétegsor legfontosabb tagja a mi szempontunkból a mészköves vörösagyag. Ez a fúrás és feldolgozás közben szembetűnő, jól elkülöníthető képződmény regionális elterjedésű (8,9,11). A Dunátúlon a Sárbogárd—Nagykanizsa vonaltól délkeletre sok feltárásból és több fúrásból ismert. Legsűrűbben Tolna és Baranya területén jelenik meg. A Dunavölgy 32 fúrásának anyagában fordul elő (Ráckeve, Bugyi, Csabony, Szalkszentmárton, Dunavecse, Dunaföldvár, Solt, Fülöpszállás, Dunatetétlen, Harta, Bátya, Kalocsa, Mohács és Hercegszántó). Hiányzik ellenben a Hátság fúrásaiból, ami nem is meglepő, ha a vörösagyag helyét a szelvényben, keletkezésének korát és kialakulásának körülményeit vizsgáljuk. Réteg tani helyzetét jellemzi, hogy mindig a pleisztocén rétegsor alján, sokszor közvetlenül a pliocén üledéken van. Az ópleisztocén kavicshoz való viszonya tisztázatlan. Gyakran tartalmaz durva homokot és apró kvarckavicsot. Fosszilis talaj maradványa. Semmiesetre sem alakult ki ott, ahol állandóan süllyedő területen folyóvízi feltöltés volt. Nem meglepő tehát, hogy hiány>.A a Hátság fúrási szelvényeiből, merít annak területén a levantei süllyedek tovább élt a pleisztocénben is. Ott folyami feltöltés volt (19, 22, 23). Kialakulhatott ellenben a Mezőfölden és annak ma már elsüllyedt és lecsonkolt szelvényű területén, a mai Dunavölgy helyén tehát az akkor még folyóvízi feltöltés feletti szinten. A löszrétegeket megosztó talajszint jktől jól elkülöníthető, azzal össze nem téveszt hető. A dunántúli és dunavölgyi fúrások és feltárások szerint a vörösagyag kétféle kifejlődésű: 1. Eredeti településben mint vastagabb réteg, kerrainy mészkőlepényekkel, mészporos és konkrécic's rétegekkel megosztottan, vasfoorsókkal, homok nélkül jelenik meg. Színe élénkvörös, anyaga zsíros tapintatú, erősen képlékeny. Agyagásván yrtartalma a 60 százalékot is elérheti, amint azt a vizsgálatok kimutatták (25). 2. Legtöbbször homokkal, apró kvarokaviccsal, kimosott vasborsószemekkel, konkréciótörmelékkel keverten másodlagos helyen található. Ilyenkor nem homogén, színe világosabb, agyagtartalma kevesebb. A vörösagyag másodlagos helyre való áttelepítése a közelről történt. Zápor, felszíni leöblítés, talajfolyás lehettek eszközei. Folyóvízi szállítás közben színét és egyéb jellegzetességeit elvesztette volna. Igazi kolluvium. Keletkezésének idejét az ópleisztocénre tehetjük. Áthordásának ideje bizonytalanságot okoz. Fúrásszelvényekben való többszöri ismétlődése többszöri áthordottságra utal. Az ismétlődés