Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

5-6. szám - Illés György: A borsodi vízellátási rendszer

15If Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 5—6. sz. Illés Gy.: A borsodi vízellátási rendszer A tározási lehetőségek megállapítására végzett talaj feltárási és szivárgási vizsgálatok is azt mutatják, hogy az említett két legkedvezőbb tározónál a karsztos vidék ellenére is tűrhetők az altalajviszonyok. Természetesen ezeknél a tározóknál számítani kell arra, hogy a megépítés utáni első években jelentős vízelszivárgás lesz. A szivárgás azonban a természetes eliszapolódás hatására fokozatosan meg fog szűnni. Nálunk a tározók tervezésénél a várható elszivárgás miatt túlzott óvatossággal járunk el. A külföldön szerzett tapasztalatok ellent mondanak a túlzott óvatosságnak. Pl. kell megemlítenem Kelet-Németországban a Bode folyón, épülő új víziművet, amelynél 105 méter magas völgyzárógáttal 100 millió m

3-es víztározó létesül. A tározó palás, repedezett kőzeten épül fel, amelyen semmiféle fedőréteg nincsen. Ilyen körülmények és a nagy beruházási költség mellett is meg merték építeni a németek a bódéi tározót. Számolnak ugyan azzal, hogy az első években nagy lesz a vízveszteség, amely azonban tapasztalataik szerint néhány éven belül megszűnik. IV. A vízellátási rendszer főművei Az ismertetett hidrogeológiai adottságokból látható, hogy a minőségi vízigények csak több víztermelő telepről elégíthetők ki, az ipari vízellátás zavartalan biztosítása érdekében pedig két legalább 6—8 millió m

3 térfogatú felszíni tározó építendő (2. ábra). Az ivóvízmű alapja a nagyrészt már megépült borsodsziráki víztermelő telep és az innen kiinduló, Sajószentpéteren át Kazincbarcikáig lefektetett 2X400 mm átmérőjű nyomócső lehet.. Ez a telep ma a vízjogi korlátozások miatt csak 6000 m

3/nap vízmennyiséget adhat. A telep kapacitása azonban 10 000 m

3/nap értékre emelhető, ha a Bódva minimális hozamát megnöveljük. Az előzővel közös csőhálózati rendszerre dolgozna rá a Kazincbarcikától nyugatra, a Sajó jobbpartján építendő napi 6000 m

3 kapacitású vízmű. Az említettekhez hasonló, napi többezer m

3 víz szerzésére alkalmas terület a fogyasztási súlypontok közelében nem található, ezért a még hiányzó 7000 m

3 vízmennyiséget a Bódva völgyében tározott felszíni vizek hasznosításával, azok tisztításával kell biztosítani. Gazdaságosnak mutatkozik az égerszögi és teresztenyei források foglalása, a víz elvezetése Rudabányáig és itt az egységes rendszerhez való kapcsolása. Folyamatban van Rudabánya céljaira a Winter-tárói vezeték építése is. A Winter. táróból termelhető vízhozam megállapítása után történhet csak döntés az irányban, hogy az égerszögi és teresztenyei vízművek építése indokolt-e. A borsodsziráki telepen a tervezési előirányzat szerint vas- és mangántalanitásra, a Bán völgyében teljes víztisztításra van szükség, míg a forrásvizek és a Kazincbarcika melletti kavicsvizek tisztítást előreláthatólag nem igényelnek. Ez az öt víztermelő telep képezi a vízmű alapját és szabja meg elrendezését. A főnyomóvezeték remélhetően már vasbetonból készülhet, kivéve a sürgősen megépítendő első építési ütemet és a nagynyomású szakaszokat, ahol szükség lesz az öntöttvas- és acélcsövek alkalmazására. A víztermelő telepeknél lényegesen magasabban fekvő bányatelepekre, .így Kurittyánra és Felsőnyárádra, Rudolftelepre, Ormospusztára és Rudabányára csak átemelő telepek építésével juttathatjuk el a vizet. Még részletes számítások szükségesek ahhoz, hogy az átemelés egy vagy pedig több fokozatban történjék. A fogyasztási ingadozások kiegyenlítését szolgáló víztároló medencéket a fogyasztási centrumok közelében kell elhelyezni. Szervesen beilleszthető a rendszerbe a tervezett berentei 2000 m

3-es és a kazincbarcikai 2X1500 m

3-es víztároló medence, de ezeken kívül további víztárolókat kell építeni Rudabánya közelében és a kisebb településeknél. A főnyomóvezetékek hossza — a már megépült szakaszok kivételével — mintegy 25 km, a településeken belüli elosztóhálózat — a teljesen kiépített Kazincbarcikát is beleértve — mintegy 120 km-re tehető. Az ipari vízellátás rendezésére és a talajvizekből nem fedezhető mintegy 7000 m

3/nap ivóvízigény kielégítésére legalkalmasabbnak a Csernely patak upponyi tározója mutatkozik. Az elő— Merték RuOatonyí Ormosovszto (o/incborcl '£030 mte JELMAGYARAZ

AT víztermelő telep í'temeiő te:eo Tároló mecence felszína tórozo Nyomócső frlótontfó le'epiilés 8 miII laumfs;