Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
5-6. szám - Illés György: A borsodi vízellátási rendszer
15If Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 5—6. sz. Illés Gy.: A borsodi vízellátási rendszer a kísérletek azonban nem vezettek eredményre. Ormospuszta és Rudolftelep kis bányavízműveinek esete bizonyítja, hogy az első. időszak kifogástalan működése után a vízhozam fokozatosan csökkent és ma ezek, több más vízművel együtt alig szolgáltatnak vizet. A helyi megoldások tehát ezeken a területeken nem vezettek eredményre. Megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz hiánya természetesen a bányák termelését is visszaveti. Az említett területeken a mielőbbi megoldást mintegy 17 000 bányász várja. Az ipari fogyasztók legnagyobb része a vizet két borsodi folyónkból: a Sajóból és a Bódvából veszi. A legtöbb fogyasztó azonban a Sajóra települt. Ha végig pillantunk a Sajón minimális vízhozam idején a határon való belépéstől a tiszai szelvényig és számba vesszük a már meglévő vagy a tervezett ipari fogyasztókat, öntözéseket, akkor azt látjuk, hogy néhány év múlva a Sajó medrében már nem lesz víz, s az egyes közbenső szakaszokon a szennyezettség és hőfok változás miatt tarthatatlan helyzet áll majd elő (1. ábra). Ózd, Kazincbarcika, Berente és Miskolc jelentősebb vízkivételei után a Sajóban mindössze 100 liter/sec vízmennyiség maradna. Ez a víz már kizárólag az a szennyvíz, amelyet Miskolc város vezet a Sajóba, mint befogadóba. Ez a tarthatatlan helyzet mintegy 20 km-en át egész a Hernád betorkolásig állana fenn. Csak valamivel kedvezőbb a helyzet a Bódvánál, amelynek vizét néhány öntözés és egy nagyobb vegyipari üzem veszi igénybe, de a víz nem szennyezett, mint a Sajóé. Ez a múlttól átvett helyzet nem szerencsés örökség, de elérkezett az idő és ne halasszuk tovább a megoldást. II. Vízigények Amikor a borsodi bányavidék ivóvízellátásának rendezéséről beszélünk, a rendezés alatti területen az Ormos- és Szuha-völgy, valamint a Sajó-völgy Miskolc és Vadna közötti szakaszának bányatel epeit értjük. A bányatelepek, üzemterek és az esetleg közelben lévő községek vízigényének megállapításánál a természetes szaporulaton kívül figyelembe vettük a várható településalakító tényezőket is, amelyek elsősorban a bányaművelés fejlesztésének függvényei. Az elsősorban bányaérdekeltségű lakótelepek és üzemterek dolgozói részére 2100 m 3/nap ivóvizet kell szállítani, míg a városok és községek, mint pl. Kazincbarcika, Sajószentpéter, Szuhakálló és egyéb kisebb bányászközségek 9000 m 3/nap minőségi vízre tartanak igényt. Ebbe a vízmennyiségbe természetesen a lakosság közszükségleteit kielégítő helyi és kisipari üzemek vízfogyasztását is beleértjük. Minőségi vízigény jelentkezik a nagyobb ipari fogyasztóknál is, mint pl. mosóvíz, technológiai víz, kazánpóttápvíz stb. A kazincbarcikai vegyiüzemek, a Borsodi Hőerőmű ilyen igényeit gazdaságosan a lakosság vízellátását is szolgáló közös ivóvízmű létesítésével lehet kielégíteni. Az a vízmennyiség, amelyet az ivóvízműnek az ipar részére kell átadnia, 13 000- m 3-re tehető naponta. A vízigény 73 százaléka a Sajó, 20 százaléka az Ormos, 6 százaléka a Szuha völgyében kerül felhasználásra, míg a Bódva völgyére 1 százalék jut (1. táblázat). 1. táblázat. Sorszám Fogyasztási súlypont Község Bányatelep vízigénye m 3/nap Ipar Összesen m : !/nap 1. Sajóvölgy 7100 800 9000 1G900 2. Szuhavölgy 700 500 — 1260 3. Ormosvölgy 020 720 3100 4440 4. Bódvavölgy 200 — — 200 5. Egyéb 200 — — 200 Összesen : 8820 2080 12100 23000 Az ivó víz minőségű vizek megoszlása. Az ipari vízellátás rendezésének — szemben az ivóvízhasználatoknál körvonalazott területtel — a Sajó és Bódva teljes magyarországi szakaszára kell kiterjednie. Az ózdi, kazincbarcikai, berentei és miskolci fogyasztásokat a Sajó és Bódva kis vízhozama idején éppen hogy csak fedezni tudja, de ekkor már a mederben gyakorlatilag számottevő víz nincsen. A Sajó- és Bódva-völgyi ipari fogyasztási és öntözési igények közel 2 m 3/sec-ot tesznek ki. Ennek a fogyasztásnak jelentős hányada ugyancsak a Sajó völgyére esik. Nem elégedhetünk meg azonban azzal, hogy az összes igényeket -kielégítsük és a Sajó vízhozama, valamint a vízkivételek között éppen egyensúlyt teremtsünk. A Sajó meder nem maradhat teljesen víz nélkül és nem válhat szennyvízcsatornává. Mindenképpen indok#lt. hogy a Sajóban kritikus minimumok idején is legalább 1,5 m 3/sec víz maradjon. E nélkül a vízkivételek nehézségekbe ütköznek és a szennyezettség mértéke tűrhetetlen méreteket ölt. III. Vízbeszerzési lehetőségek A nagymértékben megnövekedett vízigények és ugyanakkor a bányaművelésnek a vízbeszerzésre gyakorolt kedvezőtlen hatása az ipari- és ivóvízigények kielégítésénél nehéz helyzetet teremt. A vízbeszerzési lehetőségeket a kutató és tervező intézetek több évig tartó munkájával sikerült csak megállapítani. Az adott hidrogeológiai helyzet mellett az ivóvízellátás szempontjából szóba jöhetnek: a talajvizek (kavics vizek), a karsztvizek, a bányavizek és a felszíni vizek. Megfelelő talajvizeket, felszínközeli vizeket csak a folyók völgyében találhatunk. Ilyen szempontból a Sajó, a Bódva, a Szuha, az Ormos, a Bán és a Nyögő patakok völgyei jöhetnek szóba, mint a fogyasztási súlypont közelébe eső esetleges vízbeszerzési lehetőségek. A feltárások rámutattak arra, hogy jelentős vízkivételre csak a Sajó és a Bódva völgyében számíthatunk, a
