Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Varrók Endre: Kis vízsebességek mérésére szolgáló műszer laboratóriumi vizsgálata

lJf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. kenés) van a K jelű üvegkúpban. Ez a konvektív sebességváltozás minden mérendő sebességnél más képet mutat, egy megadott középsebességérték a kúp hosszában minden mért sebességnél más és más szelvényben jelentkezik. A kúpban elhelyezett, víznél könnyebb úszóra (U) állandó felhajtóerő hat, ami csak meghatározott, o 1. ábra. Mellékáramkörös vízsebességmérő vázlata. de mindig azonos középsebességeknél jut egyensúlyba az úszó felületén fellépő súrlódással. Miután az előző okfejtés szerint ez a kritikus érték a kúpos cső hosszában bárhol előállhat, az úszó is, végeredményben az 1 csőszájánál uralkodó sebességtől függően, különböző pontokban helyezkedik el. Helyzete az S mércén leolvasható. A közölt leírás csak a főbb szempontokat érinti és lényegileg egyezik az irodalmi ismertetésekkel (1), (2); az 1. ábrát is az említett két ismertetésből vettük. Az ismertetések eléggé szűkszavúak és a gyakorlati vonatkozású részletek mellőzésével csak az elvet ismertetik. Az elv ismertetése megkönnyítette ugyan a szerkesztést, de sok kérdés válasz nélkül maradt. Nincsen adat például a következő kérdésekre: Milyen csőátmérőt célszerű alkalmazni? Mekkora legyen az üvegkúp nyílásszöge, az úszó mérete, a felhajtóerő nagysága? Nincsen számszerű adat arra sem, hogy milyen mértékben változik a műszer működése különböző folyadékhőmérsékleteknél? Hiányzik sok egyéb — a működést és az érzékenységet, pontosságot esetleg döntően befolyásoló — körülmény leírása. Az elkészült műszerek leírása Első célkitűzésünk a felsorolt kérdéseknek, vagy legalább azok egy részének tisztázása volt. Elkészítettünk három műszert; egyet 4.5 mm, kettőt 9,0 mm belső átmérőjű csőből. Utóbbiak közül az egyiket {1. kép, III.) az eredeti leírástól eltérően terveztük. A kúpos cső a felszálló ágba került és süllyedő, a víznél nehezebb úszót helyeztünk el benne. Rendkívül sok munkát és kísérletezést jelentett az úszó előállítása. Az üveggömb helyes alakja, térfogata sok körülménytől függ. Más. könnyen megmunkálható és kis fajsúlyú anyagot kerestünk. A keménygumi (2. kép, 3) és a plexiglas (2. kép, 4) nedvszívó és tartósabb üzem közben az úszó térfogatsúlya 1,0 fölé emelkedik. Legjobbnak találtuk a fredál elnevezésű alumíniumötvözetet. Először a 2. ábra A jelzésű úszóját készítettük el, majd — a következő pontban ismertetett meggondolások alapján — a B alakra tértünk át. Az ábrán látható jelölések: i — index, körbenfutó mélyedés a henger palástján, f — a palástból 1 mm-re kiemelkedő forgató lemezek, v — a súly beállítására szolgáló viasz. A B jelű úszó két része 0,1 mm mélységű menettel csatlakozik. Az úszók falvastagsága átlagosan 0,5 mm. A nyilak az áramlás irányát mutatják. Az úszók adatait a túloldali táblázatba foglaltuk össze. mutatják. Az 5. számú úszó az 1. képen látható, IIImal jelölt műszerhez készült. A III. műszerben a felszálló ágba helyeztük az üvegkúpot, nagyobb átmérőjű végével fölfelé. Ilyen megoldás esetében víznél nehezebb úszóra van szükség. Ennek a műszernek a hitelesítése a továbbiakban kifejtett okok miatt elmaradt és az úszó térfogatsúlyát sem szabályoztuk. A hitelesítésről