Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
3-4. szám - Dr. Aujeszky László: A mesterséges esőkeltés újabb fejleményei
llfO Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Aujeszky L.: A mesterséges esőkeltés újabb fejleményei vízcseppfelhők jelennek meg, elvégzik a nukleáló beavatkozást. A beavatkozáshoz szükséges repülőgépek vagy földönálló füstgenerátorok állandóan készenlétben vannak és minden alkalmas felhőt, amely az illető terep fölé megérkezik, vagy ott a helyszínen képződik, nukleálásnak vetnek alá. Milyen eredmények érhetők el a nukleáló beavatkozások ilyen állandó, rendszeres, hónapokon át tartó megismétlésével? Lényegesen megnövelhetjük-e ezen az úton az illető vízgyűjtőterület csapadékmennyiségét, és vajon arányban állnak-e az egész éven át végzett beavatkozások költségei az elérhető eredményekkel? Az első kérdésre azt a választ kell adnunk, hogy a Földnek éppen a legszárazabb vidékein, a felhőkben szegény sivatagi és félsivatagi területeken, túlságosan ritkán nyílik alkalom a nukleáló beavatkozásra, mert ott nincsenek megnukleálásra alkalmas felhők. A mesterséges esőkeltés lehetőségei éghajlatonként változnak és a nagyon száraz, felhőszegény éghajlatokban már eleve igen kedvezőtlenül alakulnak. Sokkal bonyolultabb a kérdés a mi mérsékelt égövünk alatt. Ma már nem vitatható, hogy nálunk a folyamatos felhőnukleálás megnövelhetné az évi csapadékmennyiséget, de nem látunk még tisztán abban a tekintetben, hogy ez a megnövelés milyen mértéket érhet el. Ezt csak hosszabb kísérletezés útján lehet eldönteni, mert ha a kísérlet évében a csapadék mennyisége az illető területen nagyobb volt, mint a környező vidékeken (amit több ízben sikerült kimutatni), akkor még mindig nincs Igazolva az, hogy ebből a helyi csapadéktöbbletből mennyit szabad a nukleálás hatásának tulajdonítani és mennyi származik; a természetes csapadékeloszlás jólismert területi szeszélyességéből. Csak nagyobb észlelési anyagból és a matematikai statisztika kritériumainak alkalmazása által lehet ezt & kérdést (előreláthatólag néhány évi további kísérletezés után) megnyugtató megoldáshoz vinni. A második felvetett kérdésről (a beavatkozás gazdaságos volta) egyelőre annyit tudunk mondani, hogy a nukleálási kísérletek, mégha egész éven át folynak is, aránylag kevés kiadással járnak. Bizonyos számú repülőgép üzembentartása, bizonyos mennyiségű nukleáló anyag elhasználása és a szükséges meteorológiai észlelőszolgálat felállítása szükséges. Ezek a költségek elenyészően kicsinyek ahhoz a gazdasági értékhez képest, amit a vízhiányban szenvedő területek csapadékhozamának tényleges megnövelése jelentene. Arra az álláspontra kell tehát helyezkednünk: mihelyt az egész éven át való állandó nukleálásról bebizonyul, hogy a csapadékmennyiség kimutatható megnövelésére vezet, akkor igen sok országban a beavatkozás gazdaságos volta is igazolva van, mert az elért eredmény értéke messze felülmúlja a reáfordított költségeket. 6. A csapadékkeltés jövője a nagy vízerőműveket tápláló vízgyűjtőterületeken Amikor a mesterséges esőkeltést 1946-ban elsőízben megvalósították, akkor az új találmány kétféle szempontból vonta magára a világ figyelmét: mint tudományos eredmény, és mint az emberiség vízgazdálkodásának egy lehetséges új tényezője. Az új találmány tudományos jelentősége már az első pillanatban igen nagy volt, hiszen az történt, hogy az emberiség története folyamán első ízben sikerült olyan emberi beavatkozást kidolgozni, amely a légkörnek az egyik nagyszabású jelenségét mesterségesen hozza létre. A találmány gazdasági alkalmazhatósága terén azonban szó sem volt ilyen azonnali eredményről. Az első mesterséges esők csak jelentéktelen méretűek voltak és legfeljebb csak reményt nyújthattak arra, hogy az eljárás fokozatos tökéletesítése majd olyan arányú mesterséges esőkre fog vezetni, amelyek vízgazdálkodási szempontból is méltánylást érdemelnek. Természetesen mindenki elsősorban arra gondolt, hogy a Földnek a szárazsággal küzködő vidékein nyílhat majd a mesterséges esőkeltésnek széles jövője. Az 1946 és 1950 közt végzett nagyszámú esőkeltési kísérletek tovább táplálták ezt a reménységet. Az esőkeltés igen sok esetben sikerült, és néhány esetben már jelentékeny menynyiségű mesterséges esőket is tudtak létesíteni, így például Ausztráliában, a Hawaii-szigeteken és Űj-Mexikóban. A felfogás még mindig az volt, hogy a találmány fejlődése általában azoknak az országoknak az érdeke, amelyeknek kevés a csapadékuk. Az utóbbi évek folyamán a kérdés igen érdekesen átalakult. A mesterséges esőkeltési műveletek nagy része ma már nagy vízerőműveknek a vízgyűjtőterületén folyik. Vízerőműveket olyan vízrendszereken létesítenek, amelyeknek legalábbis egy részén bőven van csapadék. Az erőművek jobb kihasználása azonban kívánatossá teszi, hogy a rendelkezésre álló víz mennyiségót még megnöveljük. Biztató jelek vannak arra, hogy rendszeresen, egész éven á-t végzett esőkeltési műveletekkel ezt el lehet érni. így került sor arra, hogy egyes államoknak éppen a legesősebb vidékein folynak ma rendszeres esőkeltések, a meglévő vízerőművek még gazdagabb vízellátása érdekében. Hasonló kísérleteket végeznek egyes tengerentúli országok nagy erdőségeiben is az állandó nukleálással; céljuk, hogy az erdőségek fahozamát megnöveljék. Mindezekben az esetekben nem vízhiányt akarnak megszüntetni, hanem a vízbőséget akarják még inkább fokozni (13). Ennek a fejlődési iránynak a helyességét meteorológiai szempontból következőkép kell elbírálni. Az esőképződésre vonatkozó összes ismereteinkből az következik, hogy könnyebb