Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Aujeszky László: A mesterséges esőkeltés újabb fejleményei

llfO Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Aujeszky L.: A mesterséges esőkeltés újabb fejleményei vízcseppfelhők jelennek meg, elvégzik a nuk­leáló beavatkozást. A beavatkozáshoz szüksé­ges repülőgépek vagy földönálló füstgeneráto­rok állandóan készenlétben vannak és minden alkalmas felhőt, amely az illető terep fölé meg­érkezik, vagy ott a helyszínen képződik, nuk­leálásnak vetnek alá. Milyen eredmények érhetők el a nukleáló beavatkozások ilyen állandó, rendszeres, hóna­pokon át tartó megismétlésével? Lényegesen megnövelhetjük-e ezen az úton az illető víz­gyűjtőterület csapadékmennyiségét, és vajon arányban állnak-e az egész éven át végzett be­avatkozások költségei az elérhető eredmények­kel? Az első kérdésre azt a választ kell adnunk, hogy a Földnek éppen a legszárazabb vidékein, a felhőkben szegény sivatagi és félsivatagi te­rületeken, túlságosan ritkán nyílik alkalom a nukleáló beavatkozásra, mert ott nincsenek megnukleálásra alkalmas felhők. A mesterséges esőkeltés lehetőségei éghajlatonként változnak és a nagyon száraz, felhőszegény éghajlatokban már eleve igen kedvezőtlenül alakulnak. Sok­kal bonyolultabb a kérdés a mi mérsékelt ég­övünk alatt. Ma már nem vitatható, hogy ná­lunk a folyamatos felhőnukleálás megnövelhetné az évi csapadékmennyiséget, de nem látunk még tisztán abban a tekintetben, hogy ez a megnövelés milyen mértéket érhet el. Ezt csak hosszabb kísérletezés útján lehet eldönteni, mert ha a kísérlet évében a csapadék mennyisége az illető területen nagyobb volt, mint a környező vidékeken (amit több ízben sikerült kimutatni), akkor még mindig nincs Igazolva az, hogy ebből a helyi csapadéktöbbletből mennyit szabad a nukleálás hatásának tulajdonítani és mennyi származik; a természetes csapadékeloszlás jól­ismert területi szeszélyességéből. Csak nagyobb észlelési anyagból és a matematikai statisztika kritériumainak alkalmazása által lehet ezt & kérdést (előreláthatólag néhány évi további kí­sérletezés után) megnyugtató megoldáshoz vinni. A második felvetett kérdésről (a beavat­kozás gazdaságos volta) egyelőre annyit tudunk mondani, hogy a nukleálási kísérletek, mégha egész éven át folynak is, aránylag kevés ki­adással járnak. Bizonyos számú repülőgép üzem­bentartása, bizonyos mennyiségű nukleáló anyag elhasználása és a szükséges meteorológiai ész­lelőszolgálat felállítása szükséges. Ezek a költ­ségek elenyészően kicsinyek ahhoz a gazdasági értékhez képest, amit a vízhiányban szenvedő területek csapadékhozamának tényleges meg­növelése jelentene. Arra az álláspontra kell te­hát helyezkednünk: mihelyt az egész éven át való állandó nukleálásról bebizonyul, hogy a csapadékmennyiség kimutatható megnövelésére vezet, akkor igen sok országban a beavatkozás gazdaságos volta is igazolva van, mert az elért eredmény értéke messze felülmúlja a reáfordí­tott költségeket. 6. A csapadékkeltés jövője a nagy vízerőműve­ket tápláló vízgyűjtőterületeken Amikor a mesterséges esőkeltést 1946-ban elsőízben megvalósították, akkor az új talál­mány kétféle szempontból vonta magára a vi­lág figyelmét: mint tudományos eredmény, és mint az emberiség vízgazdálkodásának egy le­hetséges új tényezője. Az új találmány tudományos jelentősége már az első pillanatban igen nagy volt, hiszen az történt, hogy az emberiség története folya­mán első ízben sikerült olyan emberi beavatko­zást kidolgozni, amely a légkörnek az egyik nagyszabású jelenségét mesterségesen hozza létre. A találmány gazdasági alkalmazhatósága terén azonban szó sem volt ilyen azonnali ered­ményről. Az első mesterséges esők csak jelen­téktelen méretűek voltak és legfeljebb csak re­ményt nyújthattak arra, hogy az eljárás foko­zatos tökéletesítése majd olyan arányú mester­séges esőkre fog vezetni, amelyek vízgazdálko­dási szempontból is méltánylást érdemelnek. Természetesen mindenki elsősorban arra gon­dolt, hogy a Földnek a szárazsággal küzködő vi­dékein nyílhat majd a mesterséges esőkeltésnek széles jövője. Az 1946 és 1950 közt végzett nagyszámú esőkeltési kísérletek tovább táplálták ezt a re­ménységet. Az esőkeltés igen sok esetben sike­rült, és néhány esetben már jelentékeny meny­nyiségű mesterséges esőket is tudtak létesíteni, így például Ausztráliában, a Hawaii-szigeteken és Űj-Mexikóban. A felfogás még mindig az volt, hogy a találmány fejlődése általában azok­nak az országoknak az érdeke, amelyeknek ke­vés a csapadékuk. Az utóbbi évek folyamán a kérdés igen érdekesen átalakult. A mesterséges esőkeltési műveletek nagy része ma már nagy vízerőmű­veknek a vízgyűjtőterületén folyik. Vízerőmű­veket olyan vízrendszereken létesítenek, ame­lyeknek legalábbis egy részén bőven van csa­padék. Az erőművek jobb kihasználása azon­ban kívánatossá teszi, hogy a rendelkezésre álló víz mennyiségót még megnöveljük. Biztató je­lek vannak arra, hogy rendszeresen, egész éven á-t végzett esőkeltési műveletekkel ezt el lehet érni. így került sor arra, hogy egyes államok­nak éppen a legesősebb vidékein folynak ma rendszeres esőkeltések, a meglévő vízerőművek még gazdagabb vízellátása érdekében. Hasonló kísérleteket végeznek egyes tengerentúli orszá­gok nagy erdőségeiben is az állandó nukleálás­sal; céljuk, hogy az erdőségek fahozamát meg­növeljék. Mindezekben az esetekben nem víz­hiányt akarnak megszüntetni, hanem a vízbő­séget akarják még inkább fokozni (13). Ennek a fejlődési iránynak a helyességét meteorológiai szempontból következőkép kell elbírálni. Az esőképződésre vonatkozó összes ismereteinkből az következik, hogy könnyebb

Next

/
Thumbnails
Contents