Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Aujeszky László: A mesterséges esőkeltés újabb fejleményei

llfO Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Aujeszky L.: A mesterséges esőkeltés újabb fejleményei amely szilárd halmazállapotú csapadékalakokból áll {daraesés, havazás). Ennek a mesterséges úton létrehozott csapadéknak a további sorsa a leesés folyamán többféleképpen alakulhat. Hideg vidékek felett a földfelszínig is lejuthat anélkül, hogy megolvadna. Melegebb helyeken azonban a lehulló szilárd halmazállapotú csapadék vízcseppekké olvad, tehát esővé alakul át (másodlagos csapadék). Az előálló eső nem okvetlenül ér földet, mert a lehulló cseppeknek száraz és meleg légrétegekben jelentékeny elgőzölgési veszteségeik vannak. Gyakran előfordul, hogy a mesterséges csapadék még a leesés folyamán teljes egészében elgőzölög. Ilyenkor a mesterséges esőkeltés, bár sikeres volt, gazdasági szempontból mégis értéktelen. Ezeknek az alapjelenségeknek az ismertetése után következőkép foglalhatjuk össze azokat a gyakorlatilag legfontosabb új mozzanatokat, amelyeket a világszerte folyó meteorológiai kísérletek a felhőátalakítás és esőkeltés terén az utóbbi években feltártak. 3. A beavatkozásra alkalmas felhők kiválasztása A mesterséges esőkeltés első éveiben mintegy száz mesterséges esőt és havazást idéztek elő a világ különféle vidékein, de a beavatkozásnak alávetett felhők a nukleálás után rövidesen szétoszlottak és a létrehozott csapadék csak kis területre szorítkozó, csekély mennyiségű volt. Néhány esetben azonban a felhő fejlődése éppen ellenkező irányban haladt: a nukleálás nyomán a felhő rohamosan vastagodni kezdett, toronyalakú kinövései keletkeztek és órákon át tartó heves, igen kiadós esőt szolgáltatott. J. K. Bannon és mások vizsgálatai arra a fontos következtetésre vezettek, hogy előre lehet látni, vajon a felhő szétoszlik-e avagy megnövekszik a nukleálás következtében. Kitűnt, hogy azok a felhők, amelyekben a hőmérséklet függőleges gradiensének értéke jelentékeny (vagyis amelyek belsejében a hőmérséklet rohamosan csökken felfelé) a nukleálás következtében naggyá nőnek és így kedvező alkalmat adnak a sikeres esőkeltésre. Viszont azok a felhők, amelyekben a hőmérséklet függőleges gradiense kisebb, mint bizonyos előre megadható számérték, a nukleálás nyomában vagy nem adnak csapadékot, vagy keveset adnak és eközben szétoszlanak. Eszerint létezik a függőleges hőmérsékleti gradiensnek egy kritikus értéke, amelyen alul a nukleáló beavatkozás nem kecsegtet jó eredménnyel. Ez a kritikus érték megegyezik az ún. szublimációs adiabata gradiensének értékével; függvénye az illető felhőszintben uralkodó hőmérsékletnek, de más meteorológiai -mennyiségektől nem függ. így a felhőben uralkodó hőmérséklet és annak függőleges gradiense már megszabják, hogy a felhő gyakorlati szempontból alkalmas-e a nukleálás elvégzésére. Ezzel megdőlt az a régebbi felfogás, hogy a nukleált felhőnek a puszta méretein múlna az, vajon lényeges mennyiségű csapadékot lehet-e belőle létesíteni. Vékony felhőrétegből is remélhetünk jelentékeny mennyiségű mesterséges esőt, - ha a felhőben a függőleges hőmérsékleti gradiens értéke kedvező, mert a nukleáció a felhő naggyánövésére fog vezetni. Ellenben vastag felhőrétegből sem remélhetünk érdemleges mennyiségű mesterséges esőt, ha a függőleges hőmérsékleti gradiens a kritikus értéken alul van. A függőleges hőmérsékleti gradiens értékének meghatározása a meteorológiai észlelőtechnika mai eszközeivel könnyen elvégezhető. Az önműködő rádióadó-készülékkel egybeépített kis műszeres léggömbök (rádiószondák) gyorsan és megbízhatósággal szolgáltatják a szükséges adatokat. Az időjelző szolgálatok keretében ma már nagyon sok országiban 6 órás időközökben éjjel-nappal végeznek ilyen felszállásokat. Ezért gyakran még arra sincs szükség, hogy a mesterséges esőkeltés céljaira külön léggömbfelszállásokat kelljen beállítani. Ezenkívül kis meteorológiai repülőgépek is gyorsan megállapíthatják a kívánt adatokat. Eszerint a felhők hőmérsékleti rétegeződésének előzetes megállapításával eleve ki lehet választani azokat a felhőket, amelyek esőkeltő beavatkozásokra kedvezőek. Ez a tényállás azt hozza magával, hogy nem minden felhős napon érdemes mesterséges esőkeltésre vállalkozni, viszont az előnyös alkalmak megragadásával olyan esőket lehet előidézni, amelyek mennyiségileg és kiterjedésükben is meghaladják az esőkeltés első éveiben elért, gyakorlati szempontból még nagyon szerény eredményeket. 4. Űj esőkeltő anyagok bevezetése Már első dolgozatunk megírása idején ismeretes volt, hogy a szilárd széndioxidon (szárazjégen) kívül más anyagokat is eredményesen lehet használni a túlhűlt felhők nukleálására. Ezek közt azonban a szárazjég uralkodó helyzetet foglalt el abban az időben, mert következő szerencsés tulajdonságai vannak: bárhol könnyen megszerezhető, rendkívül olcsó, elég könnyen szállítható és erős nukleáló hatást kifejtő anyag. Időközben azonban a szárazjégnek komoly versenytársa lépett a színre az ezüstjodid (AgJ) alakjában (5, 6, 7, 8, 9, 10). Ma az esőkeltési kísérletek jelentékeny része már ezüstjodiddal folyik; nagyjában ugyanannyi beavatkozást végeznek ezüstjodiddal, mint szárazjéggel. Ez az ezüstvegyület valamivel többe kerül, mint a szilárd széndioxid, de ezt a hátrányát több előnyös sajátsága ellensúlyozza. Az esőkeltés sikeréhez különben is olyan nagy gazdasági érdekek fűződnek, hogy a nyersanyagköltsé-