Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Cziráky József: A Szovjetunió ásvány- és gyógyvizei

Cziráky J.: A Szovjetunió ásvány- és gyógyvizei Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 135 Ezen osztály vizei túlnyomóan Na, Ca, Mg ka­tionokat tartalmaznak. 4. Osztály. Bonyolultabb összetételű vizek tartoznak ide, amelyek az első három osztály­ból tevődnek össze. a) Kloridos-hidr okarbonátos vizek, (Cl és HC0 3 dominál, az S0 4 25 millival %-nál keve­sebb) nátriumosak, kalciumosak, magnéziu­mosak. b) S zu 1 f átos-h idr oka rbo n át os vizek, (S0 4 és HC0 3 az uralkodó, a Cl 25 millival %-nál kevesebb) nátriumosak, kalciumosak, magné­ziumosak. c) Kloridos-szulfáitos vizek (Cl és S0 4 túl­súlyban, a HC0 3 25 millival %-nál kevesebb) nátriumosak, kalciumosak, magnéziuimosak. Ugyancsak ehhez az osztályoz kell sorol­nunk a még bonyolultabb összetételű vizeket, tehát azokat, amelyek mind a három aniont tartalmazzák, közel egyenlő mennyiségben. 5. Osztály. Ide tartoznak azok a vizek, amelyek az előző négy osztály valamelyikéhez tartoznak, azonban más (egy vagy több) bioló­giailag aktív iont is tartalmaznak, legalább: vasat 10 mg/l-t, arzént 1 mg/l-t, brómot 25 mg/l-t, jódot 10 mg/l-t, lithiumot 5 mg/l-t, ne­héz vagy rádioaktív fémeket stb. Jelenleg a földpátokat jelentős mennyiségben tartalmazó vizeket a szerzők egy része a therápiásan aktí­vakhoz sorolja. 6. Osztály. Gázos vizek. Összetételük alap­ján a fenti valamelyik osztályhoz tartoznak. Therápiás alkalmazásuk azonban nem annyira az ionok jelenlétén, mint inkább a jelentős gáztartalmon alapul. a) Szénsavas vizek. A szabad C0 2 tartalom legalább 0,7 g/l. b) Kénhidrogénes vizek. A H 2S tartalom legalább 10 mg/l. c) Rádiumos vizek. Ivókúrára azok alkal­masak, amelyek legalább 100 ME-t, fürdésre pedig azok, amelyek legalább 20 ME-t tartal­maznak. Jelenleg figyelmet fordítanak az olyan ás­ványvizekre, amelyek nitrogént tartalmaznak, mert ezeknek therápiás jelentőséget tulajdoní­tanak. Hőmérséklet szerint mind a hat osztály vi­zei feloszthatók: Hideg vizek Szubtermális vizek Termális vizek Hipertermális vizek < 20 C° 20—37 C° 37—42 C° > 42 C° Az ásvány- és gyógyvizek jellemzésére a Kurlov által módosított formulát használják. Pl. a kiszlovodszfci Narzán forrás: CO M hco 5 8 so 30 2,0 2,5 Ca 5 8 Mg 22 T 13,8° D 1 149 737 1/n A képletben elől a gáztartalom (C0 2, H 2S) szerepel és esetleg a ritkábban előforduló ele­mek (Fe, Cu, Br) gramm/liter dimenzióval. Az M az összes szilárd alkotórészt jelenti g/l-ben. A tört számlálójában az anionok, a nevezőben pedig a kationok szerepelnek egyenértékszáza­lókban. T a víz hőmérsékletét jelenti C°-ban, D pedig a forrás hozamát liter/nap egységben. A Kurlov-féle formulát használta Kardos Ernő (9) egyik közleményében, ahol a Szovjet­unió nevezetesebb ásványvízű forrásait a ha­sonló kémiai összetételű magyarországi gyógy­vizekkel vetette egybe. A Szovjetunió termé­szetes vizeinek — ezek között az ásványvizek­nek — vizsgálatában és osztályozásában fontos V. I. Vernadskij (10) munkássága. Könnyebb áttekinthetőség kedvéért az is­mertetett képletet felbontottuk és az adatokat táblázatban foglaltuk. A táblázatban az ásvány- és gyógyforrá­sokra vonatkozóan vízhozam-adat csak elvétve fordul elő, mert errevonatkozó adatokat a for­rásmunka sem tartalmaz. A táblázatban sze­replő ásvány- és gyógyvízlelőhelyeket egy át­tekintő (2. sz. ábra), a sűrűbb ásvány- és gyógyvízelőfordulású helyeket pedig (Kauká­zus, Gruz-Azerbajdzsán és örmény SzSzK) pedig három (3—5. sz. ábra) részterületet ábrá­zoló rajzon tüntettük fel. A táblázatban előforduló ásvány- és gyógy­források kémiai értékelése vegyészeink fel­adata. Hidrológiai szempontból a forrásmunka alapján nem mindig lehetett eldönteni, hogy az illető vízelőtörés természetes forrás vagy kút, mert tágabb értelemben minden vízelőtörést forrásnak neveznek. A táblázatból láthatjuk, hogy a Szovjetunió gazdag termális gyógyvi­zekben is. Pedig a táblázat csak egy részét tar­talmazza a Szovjetunió ásvány- és gyógyvizei­nek. A moszkvai Központi Hidrológiai és Kli­matológiai Intézet már 1934-ben 163 konyha­sósforrást, 272 szénsavas forrást, 92 termális forrást és 959 más, különböző ásványos vizű forrást tartott nyilván (13, 14). Nem sze­repelnek a táblázatban például Kamcsatka hévforrásai. Nem találjuk a Krim fél­sziget szénsavas forrásainak adatait sem. Ezek­ről újabban Sz. V. Aljbov (11) írt értekezést. A Krim ásványvízforrásainak nagy része a Kau­kázus és Kárpátok közötti alpi gyűrődéses hegység északi lejtőjén fakadnak. Közöttük legértékesebb az 1917-ben felfedezett Obrucsev (Buran-Kaja) forrás. Krim szénsavas forrásai a félsziget északi részén és északkeleti peremén helyezkednek el. A források szénsav tartalma a fiatal harmadkori és negyedkori vulkánosságok utóhatásából származik. A térképvázlatról (2. sz. ábra) is leolvas­ható, hogy a Szovjetunió ázsiai sík területe gyógyvizek tekintetében csak részben felkuta­tott vidék. Az ismertetésből kitűnik, hogy a Szovjet­unió, milyen gazdag ásvány- és gyógyvizekben

Next

/
Thumbnails
Contents