Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
3-4. szám - Cziráky József: A Szovjetunió ásvány- és gyógyvizei
Cziráky J.: A Szovjetunió ásvány- és gyógyvizei Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 135 Ezen osztály vizei túlnyomóan Na, Ca, Mg kationokat tartalmaznak. 4. Osztály. Bonyolultabb összetételű vizek tartoznak ide, amelyek az első három osztályból tevődnek össze. a) Kloridos-hidr okarbonátos vizek, (Cl és HC0 3 dominál, az S0 4 25 millival %-nál kevesebb) nátriumosak, kalciumosak, magnéziumosak. b) S zu 1 f átos-h idr oka rbo n át os vizek, (S0 4 és HC0 3 az uralkodó, a Cl 25 millival %-nál kevesebb) nátriumosak, kalciumosak, magnéziumosak. c) Kloridos-szulfáitos vizek (Cl és S0 4 túlsúlyban, a HC0 3 25 millival %-nál kevesebb) nátriumosak, kalciumosak, magnéziuimosak. Ugyancsak ehhez az osztályoz kell sorolnunk a még bonyolultabb összetételű vizeket, tehát azokat, amelyek mind a három aniont tartalmazzák, közel egyenlő mennyiségben. 5. Osztály. Ide tartoznak azok a vizek, amelyek az előző négy osztály valamelyikéhez tartoznak, azonban más (egy vagy több) biológiailag aktív iont is tartalmaznak, legalább: vasat 10 mg/l-t, arzént 1 mg/l-t, brómot 25 mg/l-t, jódot 10 mg/l-t, lithiumot 5 mg/l-t, nehéz vagy rádioaktív fémeket stb. Jelenleg a földpátokat jelentős mennyiségben tartalmazó vizeket a szerzők egy része a therápiásan aktívakhoz sorolja. 6. Osztály. Gázos vizek. Összetételük alapján a fenti valamelyik osztályhoz tartoznak. Therápiás alkalmazásuk azonban nem annyira az ionok jelenlétén, mint inkább a jelentős gáztartalmon alapul. a) Szénsavas vizek. A szabad C0 2 tartalom legalább 0,7 g/l. b) Kénhidrogénes vizek. A H 2S tartalom legalább 10 mg/l. c) Rádiumos vizek. Ivókúrára azok alkalmasak, amelyek legalább 100 ME-t, fürdésre pedig azok, amelyek legalább 20 ME-t tartalmaznak. Jelenleg figyelmet fordítanak az olyan ásványvizekre, amelyek nitrogént tartalmaznak, mert ezeknek therápiás jelentőséget tulajdonítanak. Hőmérséklet szerint mind a hat osztály vizei feloszthatók: Hideg vizek Szubtermális vizek Termális vizek Hipertermális vizek < 20 C° 20—37 C° 37—42 C° > 42 C° Az ásvány- és gyógyvizek jellemzésére a Kurlov által módosított formulát használják. Pl. a kiszlovodszfci Narzán forrás: CO M hco 5 8 so 30 2,0 2,5 Ca 5 8 Mg 22 T 13,8° D 1 149 737 1/n A képletben elől a gáztartalom (C0 2, H 2S) szerepel és esetleg a ritkábban előforduló elemek (Fe, Cu, Br) gramm/liter dimenzióval. Az M az összes szilárd alkotórészt jelenti g/l-ben. A tört számlálójában az anionok, a nevezőben pedig a kationok szerepelnek egyenértékszázalókban. T a víz hőmérsékletét jelenti C°-ban, D pedig a forrás hozamát liter/nap egységben. A Kurlov-féle formulát használta Kardos Ernő (9) egyik közleményében, ahol a Szovjetunió nevezetesebb ásványvízű forrásait a hasonló kémiai összetételű magyarországi gyógyvizekkel vetette egybe. A Szovjetunió természetes vizeinek — ezek között az ásványvizeknek — vizsgálatában és osztályozásában fontos V. I. Vernadskij (10) munkássága. Könnyebb áttekinthetőség kedvéért az ismertetett képletet felbontottuk és az adatokat táblázatban foglaltuk. A táblázatban az ásvány- és gyógyforrásokra vonatkozóan vízhozam-adat csak elvétve fordul elő, mert errevonatkozó adatokat a forrásmunka sem tartalmaz. A táblázatban szereplő ásvány- és gyógyvízlelőhelyeket egy áttekintő (2. sz. ábra), a sűrűbb ásvány- és gyógyvízelőfordulású helyeket pedig (Kaukázus, Gruz-Azerbajdzsán és örmény SzSzK) pedig három (3—5. sz. ábra) részterületet ábrázoló rajzon tüntettük fel. A táblázatban előforduló ásvány- és gyógyforrások kémiai értékelése vegyészeink feladata. Hidrológiai szempontból a forrásmunka alapján nem mindig lehetett eldönteni, hogy az illető vízelőtörés természetes forrás vagy kút, mert tágabb értelemben minden vízelőtörést forrásnak neveznek. A táblázatból láthatjuk, hogy a Szovjetunió gazdag termális gyógyvizekben is. Pedig a táblázat csak egy részét tartalmazza a Szovjetunió ásvány- és gyógyvizeinek. A moszkvai Központi Hidrológiai és Klimatológiai Intézet már 1934-ben 163 konyhasósforrást, 272 szénsavas forrást, 92 termális forrást és 959 más, különböző ásványos vizű forrást tartott nyilván (13, 14). Nem szerepelnek a táblázatban például Kamcsatka hévforrásai. Nem találjuk a Krim félsziget szénsavas forrásainak adatait sem. Ezekről újabban Sz. V. Aljbov (11) írt értekezést. A Krim ásványvízforrásainak nagy része a Kaukázus és Kárpátok közötti alpi gyűrődéses hegység északi lejtőjén fakadnak. Közöttük legértékesebb az 1917-ben felfedezett Obrucsev (Buran-Kaja) forrás. Krim szénsavas forrásai a félsziget északi részén és északkeleti peremén helyezkednek el. A források szénsav tartalma a fiatal harmadkori és negyedkori vulkánosságok utóhatásából származik. A térképvázlatról (2. sz. ábra) is leolvasható, hogy a Szovjetunió ázsiai sík területe gyógyvizek tekintetében csak részben felkutatott vidék. Az ismertetésből kitűnik, hogy a Szovjetunió, milyen gazdag ásvány- és gyógyvizekben