Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Cziráky József: A Szovjetunió ásvány- és gyógyvizei

Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3--t. sz. 127 BALNEOLOGIA A szerző a szovjet munkáik alapján összefoglalja a balneológiai kincsekben igen gazdag Szovjetunió ásvány- és gyógyvizeiről megjelent adatokat. A jó áttekintést nyújtó tanulmányt mind balneológusaink, mind vízkémikusaink felhasználhatják. A Szovjetunió ásvány- és gyógyvizei* CZIRÁKY JÓZSEF A Szovjetunió több mint 22 millió négyzetkilométernyi területe gazdag ásvány- és gyógyvizekben. A szovjet földet isimertető könyvek , 2) részletesen leírják a „élet vizének" földjét, mely a Kaukázus-hegység északi nyúlványainál terül el. Itt aránylag kis területen sok gyógyhelyet találunk (Pjaityigorszk, Kiszlovodszk, Esszentuki, Zseleznovodszk). Mindegyike világhírre tett szert ásványvizével. A Bestau- és Zseleznaja-hegység közötti virágzó völgyben fekszik Zseleznovodszk. Valamivel messzebbre a Masuk-hegység lejtőin a gyönyörű, csendes Pjatyigorszk városkát találjuk. Még messzebb Esszentuki várost látjuk, mintha a napfényben ragyogó Elbrusz csúcsaiban gyönyörködne. A völgyben, amelyet minden oldalról hegyek vesznek körül, Kiszlovodszk szanatóriumai fehérlenek. A Fekete-tengerparti kies fekvésű Szocsitól néhány kilométerre lévő Maceszta üdülőhely gyógyforrásait B. Antonov (12) leírásából ismerjük. Az említett fürdővárosok ,,élet-vize" — számos legenda forrása — természetesen nem támasztja fel a halottakat, de meggyógyítja és felfrissíti a betegeket. Az ásvány- és gyógyvízelőfordulások szoros kapcsolatban vannak az ország geológiai viszonyaival. Erről V. A. Obrucsev (3) népszerű művében is megemlékezik. Felsorolja az ásványos vizek különböző típusait és felhasználását. Főkép fürdésre használják fel Pjatyigorszk, Maceszta, Chaltubo kénes — vagy Sztaraja Russza, Szlavjanszk, Uszolj sós vizeit. A sós forrásokból konyhasót is főznek ki. A források hőmérsékletére vonatkozóan a szerző megemlíti, hogy az általában megegyezik az illető hely évi középmérsékletével. Szibériában, ahol az évi átlagos hőmérséklet nulla fok alatt van, a források hőfoka bár igen alacsony, mégis 1—2 fokkal a fagypont felett van. Az ásványvizek néha magas hőmérsékletűek. Kamcsatkában sok olyan forrás van, melynek hőmérséklete megközelíti a forráspontot A. E. Ferszman (4) a Föld kémiáját szórakoztatva tanító könyvében az ásványvizek eredetéről is megemlékezik. A Szovjetunióban található számos sósvízű forrás keletkezésének geokémiai magyarázata érdekes. Az ősi permkori tenger a Szovjetunió európai részének egész keleti felét elborította. Egyes öblei, mint hosszú nyelvek észa* Az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának közleménye. Az Intézet vezetője: Schulhof Ödön, az Osztály vezetője: Papp Ferenc. kon egészen Archangeljszkig felnyomultak, délen pedig elhúzódtak a Donyec medencéig és Charkovig. A tenger délkeleti ága messze lenyúlt délre, s talán kapcsolatban volt azzal a Thetys nevű nagy tengerrel, amely a földtörténeti ókor végén, a permi időszakban az egész szárazföldet körülvette. Ez a hatalmas permkori tenger később fokozatosan elsekélyesedett, partjain önálló tavak keletkeztek és a nedves éghajlatot felváltotta a sivatagok szele és perzselő napja. A fiatal uráli hegyláncokat lehordták a viharos erejű forró szelek, odaihordva mindent a haldokló perm-tenger partjaira. A tenger kezdett visszahúzódni dél felé. Északon a tavakban és öblökben gipsz és konyhasó halmozódott fel, délen pedig egyre nőtt a víz káA SZOVJETUNIO VAZLATOS GEOLÓGIAI FELÉPÍTÉSEI Orosz tábla II Alpi gyűrödéses - öv III! Ura! - Tien-Sany gyürödéses öv IV Bajkéli gyürödéses ov V. Szibériai tábla VI Verhojanszk-Chingon rendszer VII. Kelefazsiai geaszinklinális 1. ábra lium és magnézium tartalma. Ezért találunk számos, különféle sótartalmú ásványvizet az „Orosz tábla" területén. Az ásvány- és gyógyvizek előfordulási helyének és a geológiai viszonyoknak szoros kapcsolatát látjuk a mellékelt (1—5. ábra) térképvázlatokon. Az irodalom (5) alapján a Szovjetunió vázlatos geológiai felépítése a következő (1. sz. ábra): A Szovjetunió területe két nagy táblából áll. A nyugati, európai részen az „Orosz tábla" terül el egészen az Uraiig, Kaukázusig és a Krim félszigetig. Ettől délre húzódik az alpi gyürödéses öv. A hegylánc határokkal és tengeröblökkel több részre tagozódik. Ide tartozik a Kárpátok egy része, a Krim félsziget, a Kaukázus és Kopet-Dag hegyei, továbbá a Kászpi tenger és az Amu-Darja közötti terület. Keleten húzódik a nagyon bonyolultan tagozódott Ural—Tien—Sany gyürödéses zona, mely az Ural hegységtől a Jenyiszej folyóig és