Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Ifj. Szepessy József: Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kísérleti nagycsatornájának vízhozammérő berendezése

lJf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. élesszélű bukón mutaja 1 az < lőáll lenséget: a helyzetben az emelked- alvíz , i", míg b helyzetben lerántotta a lebukó ít. A lebukó sugár irányával változik a 1 cciós tényező is, és a fel víz is lengésbe szellőztetés hatására a lengés rö aritt megszűnik. ^•'H-HH+H-ltH-pí I M I f4j.j.U '^777777777777%. Szellőzés csövön öt Levegő ^777777777777 k 777777 >•77777777777777777777777/, Szabod szellőzés oldalt 8. ábra Érdemes megjegyezni, hogy a szellőzés biztosítása nem csak a laboratóriumban fontos. Egy műtárgymodellünkön pl. a zsilip tábla fölött átbukó víz ilyenmódon hozta az alvizet méternél magasabb hullámzásba. Hasonló kérdésekkel Brúnó Leó is foglalkozott,* különösen billenőlapos gátak, olyan rezgéseivel, melyekben a billenőlap maga is résztvesz. Ö is rámutatott, hogy a gát alatti légtér légnyomásváltozásai összefüggnek a víz lengésével. Visszatérve a mérőbukóra megállapíthatjuk, hogy amíg nyugodt alvíz esetén elegendő csövön pótolni a vízbe került levegőt, hullámzó alvíznél ez a szellőzőcső kevésnek fog bizonyulni. Tökéletesnek mondhatjuk ebből a szempontból az oldalkontrakciós bukó (8. ábra b) szellőzését, itt a levegő útjába tényleg nem áll akadály. Ha azonban az alvíz szintje emelkedik, a lebukó vízsugár alatti tér szűkül. Az így keletkezett szűk légjárat hirtelen alvízszint süllyedésnél a bukóéi közepéhez már nem képes elegendő levegőt szállítani. Egy viszonylag hosszú oldalkontrakciós bukónál, tehát az előbb említett lengés középen létrejöhet, miközben a széleken a lebukó vízsügár nyugalomban marad. Növelni kell tehát a lebukó vízsugár alatti, javarészt vízzel határolt „cső" keresztmetszetét. Mivel az alvíz szintjét lejjebb vinni nem célunk, külön levegő járatokat építeni nem célszerű és nem is gazdaságos: a bukógát koronáját kell szélesíteni, alatta létrehozva a kellő keresztmetszetű légjáratot. * Brúnó Leó: Selbstgesteuerte Schwingungen an Überströmten Wehren. Akademie Verlag. Berlin 1954. Ezekkel a megfontolásokkal alakítottuk ki a bukógát kísérlettel ellenőrzött profilját (10. ábra). A jó rávezetéssel biztosítottuk a 0,7-es /,<-értéket. A beépített vízszintes szakasz és az ezt követő köríves levezetés alatt megvan a kellő levegő-keresztmetszet. Oldalkontrakciót nem alkalmaztunk, a lebukó víz szűkítés nélküli csatornából jut egy szélesebb térbe (1. kép) így 7 oldalsó !e\ • ^őbevezetés biztosítva van. Az egyenleté.^ ^vezetést biztosítják a statikailag is jó szolgálatot tévő oldalpajzsok. így sikerült olyan mér .bukót kialakítani, mely kielégíti az összes ép éstechnikai szempontokat és az alvíz mozgásától független összefüggést ad a felvízszint és a vízhozam között. A tervezett bukófal elrendezését a 6. ábrán látjuk. A legalsó lépcsőben csak a középső három nyílás épül meg. Feltételezve ugyanis, hogy a csatornában semmi beépítés nincs, elkészítettük a legfelső szelvény (közvetlen a mérőbukónál) vízhozamgörbéjét. Ehhez a csatorna alsó végén a Soroksári Dunaág 96,87-es szintjével számoltunk 3,51 m

3/s alatt; e fölött pedig a rohanás határsebességével, mivel ez volt a nagyobb érték. Több vízhozam duzzasztási görbéjét végigszámolva kaptuk a felső szelvény vízhozamgörbéjét (11. ábra), mely szerint a legalsó bukósor alvízéhez 2,8 m

3/s vízhozam tartozik. Ennél többet még az üres csatorna sem képes emészteni, ezért a bukóhosszat sem 9. ábra érdemes ezen a szinten hoszabbra építeni. A következő bukósor ugyanezzel a meggondolással már teljes hosszúságú. Bár a csatorna kifejezetten nagy vízhozamokra épült, mégis célszerűnek látszott lehetővé tenni a kis vízhozamok mérését is. A legrövidebb, 1,5 m hosszú bukóélen 10 cm átbukási magassággal (lásd később!), lefolyik kb.