Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
7-8. szám - Szaknyelvünk fejlődéséért
364 Hidrológiai Közlöny. T34. évf. 1954. 7—8. sz. Kivonatok manens és a stacionárius szó szabatos használatában. Ezzel kapcsolatban szükséges, hogy az állandó vízhozamú és az állandó sebességű áramlásokat is élesen szétválasszuk. Dr. Pattantyús Á. Géza professzor annakidején a permanens, stacionárius áramlásra az egyenletes szót vezette be. Ez a szó a gépészmérnöki oktatásban egy negyed század óta kizárólagosan használatos, és irodalmi téren is ezt alkalmazzuk. A magam részéről a vízhozamtartó kifejezést is tudnám javasolni. Élesen szembe kívánok azonban szállni az időálló szóval, amelyet ugyanabból a forrásból ismerek, mint az egyik előző számban közölt hozzászólás szerzője. Ez a szó téves és a magyar nyelv finom árnyalatait teljesen figyelmen kívül hagyja. Időálló lehet valamely tárgy, amelyik az időjárás viszontagságait jól bírja, vagy amelyen az évszázadok múlása nem érezteti hatását. Itt azonban egészen másról van szó! A depresszió magyaros kifejezésének megállapításakor ismét a fogalmakat kell előbb elhatárolnunk. A szó egyik jelentése: a nyomás csökkenése valamely állandó érték, rendszerint a nyugalmi vízszint, vagy a nyugodt légkör állandó nyomása alá. Ebben az esetben általánosan elterjedten szításról szoktunk beszélni. És hogy féreértés ne essék, mindjárt példát kívánok megemlíteni arra, hogy ez nemcsak a légkör nyomása alatti nyomásértékeknek a meghatározására szolgáló szó. így például egy turbinalapát domború oldalán szívás uralkodik, holott az ott mérhető nyomás esetleg a 40 atmoszférát is megközelíti, azonban ez a nyomás kisebb, mint a nyomócsőben mért állandó, zavartalan nyomás. A kutak körüli depresszió meghatározására dr. Pattantyús Á. Géza professzor nyomán a leszállás használatát javaslom. A nyomásalatti víz kifejezései két szó körül kezdenek a rovat hozzászólásaiban csoportosulni. Az egyik azonban meghatározott esetre lefoglalt kifejezés. Nyomóvízről ugyanis csak akkor beszélünk, ha a vízben mesterséges emberi beavatkozással nyomást létesítettünk, hogy ezáltal a víz munkaképessége megnövekedjék és az adott esetben éppen ennek a munkaképességnek munkavégzésre való felhasználása a cél. Ez az eset például a hidraulikus sajtókban, a hidraulikus emelőkben. Teljesen helytelen volna azonban a nvomóvíz kifejezést például hidrogeológiai vonatkozásban felhasználni. Igen sok esetben ugyanis csak arról van szó, hogy a kérdéses víztömegekben nyomás uralkodik, rendszerint a felettük lévő vízoszlop hatására. Ilyen esetben, amikor tehát nem mi hozunk létre nyomást a vízben, hogy azt valamilyen munkavégző célra felhasználjuk, elegendőnek látszik a nyomás alatt álló víz vagy nyomás alatti víz említése. Talán nem volna szükséges és nyelvünk szelleme sem kívánja, hogy ekkor is tömör, különálló kifejezést használjunk, ahogy köztudomásúlag a német nyelv mindenáron erre törekszik. A másodpercenkénti víz térfogatát (m 3/s) vízhozamnak., vagy átáramló víz-mennyiségnek szoktuk a tanszéken nevezni. Ha fajlagos értékeket is kell szerepeltetnünk, akkor először itt is javaslom a fogalmak szétválasztását és utána a helyes kifejezések megkeresését. A legutóbbi hozzászólásokban tárgyalt szavak között jellegzetes fajtát képviselő szó is akadt: a feszített vízszin. Ez nem más, mint germanizmus. A magyar műszaki nyelv különbséget tesz a feszültség és a nyomás között, tehát a jelen esetben minden nyelvtani okoskodás nélkül, egyszerűen megtalálhatjuk a helyes kifejezést a nyomott vízszinben. A továbbiakban legyen szabad egyes szakkifejezésekhez hozzászólni. Az aggregátum gépegységet jelent. Tehát a szivattyúaggregátum szivattyúegységnek nevezhető. Ez a szó már tartalmazza azt, hogy nemcsak önálló szivattyúról, hanem velekapcsolt hajtógépről is szó van. Hajtógép nélküli esetben ugyanis csak szivattyút mondunk. Ez a kifejezés félreértést csak a legritkább esetben okozhat addig, míg jelentését általánosan meg nem szoktuk. Ha az előzményekből — akár írásbeli, akár szóbeli közlésről van szó — világos a tárgykör, röviden csak gépegységet szoktunk említeni. Így például: erőmű gépegységeinek említésénél a turbinán kívül beleértjük a hajtott generátort és a szabályozót is. A konfúzor és a diffúzor kiküszöbölésére Pattantyús professzor nyomán javaslom a kúpos szűkitőidom és a bővülő csőtoldat, vagy a szűkítő és a bővítő átmenet szavakat. A kontrakció helyett elterjedten használjuk az összehúzódás szót. A kiértékelés helyett a tanszéken egy ideje bevezettük az értékelés szót. Első hallásra szokatlan. De ha valaki azt állítaná, hogy ez a szó mást jelent, téved! Éppen arról van szó, hogy valamely megfigyelést, mérési eredményt értékelünk, másszóval a megfigyelt jelenséget részleteiben mérlegeljük és a megfigyelést eddigi tudásunkkal, tapasztalatunkkal összevetve, feldolgozzuk. Bizonyos vonatkozásban, például mérési eredménynél, kiértékelés helyett' megállja a helyét a feldolgozás szó is. A hosszszelvény helyesírását az akadémiai helyesírási szabályzat régóta rögzítette. Bizonyos határon túl helytelen a hosszabb és összetett szavaktól való idegenkedés. Ez semmiféle egyszerűsítést nem jelent. A rajzok felírását pedig jelen esetben furcsává teszi. Nem szabad szó nélkül hagyni azt, hogy a leggyakoribb hibáktól: a rossz helyesírású és a rosszul fordított szavaktól, továbbá a meg nem értett idegen szavak alkalmazásától műszaki irodalmunkban fokozott mértékben kell tartózkodnunk. Végül helyénvaló rámutatnunk arra, hogy a műszaki felsőoktatásban — Szily Kálmán, Hermann Miksa, Bresztovszky Béla, Pattantyús A. Géza útmutatásait szem előtt tartva — igyekszünk kifogástalan magyarsággal, helyes szakkifejezések alkalmazásával oktatni. Éppen a hidraulika területén akad még bőven tennivaló. A Hidrológiai Társaság ilyen irányú munkáját nagy örömmel üdvözöljük, mert a kezdeményezés nyomán számos kérdés tisztázása várható. Ügy látszik, a szép visszhangot keltett nyelvművelő mozgalom megérleli a helyzetet; lassan szó lehet arról is, hogy egy-egy szakterület szervezett formák között rendezze nyelvi kérdéseit. Helyeseljük, hogy egyes szakterületeken nyelvművelő bizottságot alakítsunk. Ehhez azonban azt a javaslatot kívánom fűzni, hogy a bizottság ne legyen még egyelőre akadémiai, nehogy véleménye önkéntelenül kötelezőnek látsszék. Egyelőre a vitás kifejezések nem állapodtak meg ennyire, és szükség van a kiforrásra. Hisz a nyelvújítás törvényszerűsége az, hogy az új szavak seregénél az idő hozza meg egyesek meggyökeresedését, mások elhalását. Ezért helyesnek azt tartanám, hogy a Társaság megfelelő szakosztályai alakítsák meg a megfelelő szervet (az érdeklődésből úgy látszik, hogy elsősorban a hidraulikai szakosztály) és néhány év elteltével terjesszék az Akadémia elé a már gyakorlatban is bevált javaslatokat.
