Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Szaknyelvünk fejlődéséért

363 Hidrológiai Közlöny. T34. évf. 1954. 7—8. sz. Kivonatok get igényel, a hidroforos megoldás komplikáltabb, de kisebb a költsége. A jövőben a törpe vízműveket nagyobb számban akarjuk előállítani, ezért a típusterv kidolgozásánál vegyük figyelembe mindkét megoldást, állítsuk azokat szembe. A részletes megoldást minden szempont figyelembevétele után alakítsuk ki. Barts Lajos: Örömmel üdvözöltem a kis vízművek létesítésével kapcsolatos előadást. Csongrád vármegyében az artézi kutakkal kapcsolatban általában anarchia áll fenn és sok a vízpazarlás. Szeged, Csongrád, Makó, Szentes környékén elfolyik a víz anélkül, hogy a lakosság vízellátása biztosítva lenne. Ez a helyzet a régi artézikút társaságok helytelen rendszeréből fakad. A kutak teljesen helytelenül vannak telepítve. Amikor a kis vízművek tervezéséről van szó, kérem javaslatba venni, hogy ezeket a teljesen megoldatlan és visszás problémákat is tegyék vizsgálat tárgyává. A Csatornamű- és Karbantartó Vállalat teljesen tanácstalanul áll, nincs felkészültsége, sem anyaga, sem műszaki ereje. Az OVF-hez fordulunk a problémákkal, mert mindenkinek szüksége van a jó ivóvízre. Papp Szilárd: A falu ivóvízellátásának fejlesztése közegészségügyi szempontból ki sem fejezhető értékű. A víztoronnyal kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy olyan toronynál nem biztosítható a víz tisztasága, amelyet más célra is használnak. Nem látom biztosítottnak a víz tisztaságát, ha a víztornyot a bemutatott terv szerint úgy készítik, hogy a raktárt is abban helyezik el. Igaz, hogy az elzárás megtörténik, de a raktárban való járkálás, mozgás porképződést okoz, ami a víztoronyban nem kívánatos. Szaknyelvünk fejlődéséért A Hidrológiai Közlöny nyelvművelő rovata Rovatvezető: Dr. Lászlóffy Woldemár Közlönyünk i. évi 5—6. számában közölt felhívásomra egyik kiiűnő gépész-hidraulikusunk az alábbi hozzászólást küldte be. Írásának kettős okból örülök. Egyrészt azokat a jó magyar kifejezéseket ismerteti, amelyeket Pattantyús Á. Géza akadémikus hosszú professzori működése során a gépészmérnökök körében meghonosított. Másrészt nem tisztán nyelvi szempontból, hanem műszaki alapon vizsgálja a felvetett kérdéseket és ezáltal mintája lehet a további hozzászólásoknak. Mégis úgy vélem, hogy néhány javaslatával kapcsolatban még folytatnunk kell a vitát. A nyomás alatti víz műszaki szempontból teljesen szabatos és egyértelmű kifejezés, de a magam részéről germanizmusnak érzem és ezért javasolom, hogy keressük jó magyar megfelelőjét., A feszített vízszint is mint szolgai fordítást említettem, amely helyett jobbat kelt találnunk. A nyomott vízszintet műszakilag nem tartom helyesnek, mert a vízszintben a légköri nyomás uralkodik, amelyet nem veszünk külön figyelembe. A hossz-szelvény írásmódjában a gyakorlat egyszerűsítést sürget. Példákkal igazoltaim, hogy maga az Akadémia sem merev az ilyen kérdésekben (lásd: jobbá, nagyobban). Nyilvánvaló, hogy a kérdést nem dönthetjük itt el. De kérhetjük az Akadémia állásfoglalását, és nem is tettem mást. Befejezésül megemlítem, hogy a nyelvművelő mozgalomnak már politikai vonatkozásban is visszhangja támadt. A Statisztikai Szemle 1954. májusi számának „Szemle" rovatában Horváth Tibor „A mozgalmi nyelvről" címen ismerteti Fónagy— Soltész: „A mozgalmi nyelvről" c. könyvét, amely jogosan pellengérezi ki a széltében elharapódzott „mozgalmi zsargont". Ugyanitt Tor Imre: „A mezőgazdasági statisztika egyes fogalmainak egységesítése" című cikke igazolja, hogy a szakkifejezések tisztázására irányuló törekvéseinkben nem állunk egyedül. Végül ehelyűti is kérem Schmidt Eligius kartársunkat: közölje a tágabb nyilvánossággal is a Hidrogeológiai Szakosztály legutóbbi ülésén néhány szakkifejezésükkel kapcsolatban felvetett gondolatait. Ezzel vinnők legjobban előre a vitás kérdéseket! A rovatvezető (ierey Tamás gépészmök a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszéke adjunktusának hozzászólása Az elmúlt két év óta műszaki nyelvünk legkülönfélébb területein, egymástól többé-kevésbbé függetlenül, kezdeményezést tapasztalunk a helyes és magyaros műszaki nyelv fejlesztésének érdekében. Ez igen örvendetes, és főleg a hidraulika területén időszerű, mert az utóbbi években számos olyan szakterülettel kerültünk érintkezésbe, amelyek gyors fejlődésben vannak és így szókincsünk nemzetközileg is bővül. Szeretnék a felvetett kérdésekhez a gépészmérnök szemszögéből hozzászólni. Különösen azért tartom ezt •célszerűnek, mert tapasztalatom szerint sok bevált és magyaros kifejezést használunk, amelyek a többi mérnöki ágazaton ismeretlenek, de azért is, mert szükség van az egyes szakterületek kifejezéseinek nemcsak nyelvi, hanem fogalmi egyeztetésére is. Űj kifejezéseink kérdését a rovatvezető két csoportra osztotta. Az egyik csoportban csak a magyar nyelv szellemének megfelelő szavak alkotásáról van szó, kifejezéseink másik csoportjában először szabatos meghatározások (definíciók) létrehozására van szükség, mert tulajdonképpen itt a nyelvi vita helyett elsősorban a fogalom többértelmű használata okozza a nehézséget. Részletes hozzászólásomban először az utóbbiakra szeretnék rámutatni. Űgy látszik, mindenütt meglehetős érdeklődést keltett a permanens szó és rokonainak alkalmazása és helyettesítése. Hogy ezt a szót mennyire különböző területeken és milyen zavaróan sokféle, körül nem határolt meghatározásban alkalmazzák, arra saját gyakorlatomból említhetnék számos példát. Noha hidraulikus gépészmérnök vagyok, áramlástani vonatkozásban csak jóval az oklevél megszerzése után hallottam ennek a szónak a létezéséről. Ha ez mérnök-kartársaimat meglepi, hozzá kell még tennem, hogy ugyanezt tapasztaltam több évtizedes vízgépészeti múltú kartársaknál. Ugyanakkor az általunk használt egyenletes szó részben ismeretlen, részben pedig — ahogy előző hozzászólásokból is látom, — más értelemben használatos a mérnökök körében. Ezzel a szóval kapcsolatban javaslatom a következő: Meg kell egyeznünk a per-