Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Szaknyelvünk fejlődéséért

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 9S Szaknyelvünk fejlődéséért A ,,Hidrológiai Közlöny" nyelvművelő rovata. Rovatvezető : Dr. Lászlóffy Woldemár Mai

4bevezetőmben mindenekelőtt a nyelvművelés ügyének örvendetes előretöréséről kell megemlékeznem. A ,,Szabad Nép" a közelmúltban vezércikket szentelt a kérdésnek, legutóbb pedig Nagy Imre a minisztertanács elnöke, az országgyűlés január 23-i ülésén, népoktatásunk „legnagyszerűbb, egyben legfontosabb feladatának" mondotta édes anyanyelvünk oktatását. Ezek a megnyilatkozások egész általános jellegűek, de természetesen fokozott súllyal vonatkoznak az irodaion, s ennek keretében a szakirodalom művelőire. Mindazoknak, akiknek szívügyük a nyelv, igaz örömet szerzett a könyvpiac nemrégiben megjelent két újdonsága, Lörincze Lajos : Nyelv és élet c. munkája (Művelt Nép, Bp., 1953. Ara 20 Ft) ós a „Nyelvmüvelésünk főbb kérdései" c. akadémiaikiadvóny (szerkesztette Lörincze Lajos, Akadémiai Kiadó, Bp., 1953. Ara 60 Ft). Bárcsak minél többen forgatnák őket olvasóink közül is ! Meg kell emlékeznünk Torma Domokos : Műszaki Nyelvőr-jéről is (Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, 1953. Kézirat gyanánt), amely műszaki szövegekből vett példákon mutatja be szakíróinknak a nyelv elleni leggyakoribb bűneit. És nem hagyhatom említés nélkül, hogy legújabban a Magyar Szabványügyi Hivatal a ,,Szabványosítás

1'' is külön rovatot szentelt műszaki nyelvünknek (5. évf., 9. szám, 1953. szept., 145. oldal). A nyelvhelyesség szabályainak állandó szem előtt tartása mellett szorosabban vett feladatunk a szaknyelvművelése. Mikor ismételten felhívtam a figyelmet arra, hogy milyen fontos volna a szabatos fogalommeghatározások gyűjteményének elkészítése (pl. a hidrogeológia, és közelebbről a talajvizek tárgykörében) és a megfelelő új szakkifejezések megteremtése, még nem hivatkozhattam a most elém kerülő kitűnő szovjet példára. A Szovjet Tudományos Akadémia Műszaki Terminológiai Bizottságának füzeteire utalok, amelyek egy-egy tárgykör fogalmainak szabatos megjelölését tartalmazzák rajzokkal és kísérő magyarázatokkal, s a fogalmak tisztázása mellett az idegen nyelvekből átvett szakkifejezéseknek orosz megfelelőjét is közlik. A szovjet példa követése nagyon kívánatos lenne ! • Közlönyünk mult évi 7—8. számában felhívást intéztem olvasóinkhoz, hogy javasoljanak jó magyar (magyaros) szavakat néhány nyelvi szempontból kifogásolható, vagy idegen alakjában használatos szakkifejezésre., Schilling Ferenc alább közölt hozzászólása egymagában még kevés ahhoz, hogy végleges állásfoglalást alakítsunk ki. De szolgáljon vita-indítóul, bátorítson másokat is felszólalásra. Schilling Ferenc nem emlékezik meg a hivatkozott felhívásban felsorolt valamennyi kifejezésről. Ezeket ismét ideiktatom és kiegészítésül hozzáfűzök még néhány újabb szót is, amelyek jó magyar megfelelőjét keressük : nem-permanens vízmozgás, kontrakciós tényező, | Beharrungszustand, — Wasserstand, régime, hidrográf, detergens. Számos hozzászólást kór _ A rovatvezető Hozzászólás a Közlöny 1953. évi 7—8. számában közzétett felhívásra A permanens jelzőt nem tudom jobban kifejezni, mint az állandó vízhozamú, vagy változatlan vízhozamú két szóból álló kifejezéssel. Meg lehetne próbálni a vízhozamállandó jelzőt is, de voltaképen ez sem rövidebb, csak rosszabb amazoknál. A d e p ó n i a fogalmát az anyagárok szó mintájára leginkább anyaghalommal, esetleg lerakattal lehet kifejezni. A depresszió szót változatlanul használnám, a magyar szavak közül legjobban a nyomáscsökkenés, egyes esetekben a nyomáshiány felel meg. A dimenziónak három jelentése is van, eszerint lehet méret, mértékegység és főirány. A kontrakció szintén olyan szó, amit leginkább változatlanul kellene hagyni. Magyar megfelelője a szűkület, esetleg a szoros lehetne. A nyomás alatt levő víz tekintetében kétféle gondolatmenetet követhetünk. Tegyük fel, hogy a víz egy csővezetékben van. A víz maga nyomás alatt van és nyomja az őt körülvevő csővezeték (nyomócső). Ennek megfelelően a nyomás alatt lévő vizet nyomott víznek lehetne nevezni. A másik gondolatmenet szerint a csőben lévő víz maga az, amelyik a csövet minden irányban közel egyforma erővel nyomja, tehát a víz elnevezése nyomóvíz kellene, hogy legyen (és a cső elnevezése pedig nyomott-cső). Bár a magam részéről a két elnevezés közül a nyomóvizet tartom jellemzőbbnek és helyesebbnek, arra való tekintettel, hogy a nyomócső elnevezés már átment használatba, az ennek megfelelő nyomott víz elnevezés is megfelelő lehet. A feszített víztükör kifejezés nagyon rosszul hangzik, a víztükör szó hallatára általában sík felületet képzelünk el, holott a szóbanforgó vízfelület igen ritkán sík, általában görbe felület. A vízszín a víztükörrel ellentétben már sokkal alkalmasabb a görbe felület kifejezésére. És ha ezenkívül a feszített szó helyett nyomottat használunk, rögtön jobban hangzik az egész kifejezés. Eszerint nyomott vízszín lenne a megfelelő kifejezés, amit a fentiek alapján nyomóvízszínre egyszerűsítenék, ha a szakkörök a nyomóvíz kifejezést elfogadnák. A nyílt vízfolyás helyett talán jobb lenne a szabad vízfolyás kifejezést használni, amit a zárt vezetékkel állíthatunk szembe. Schilling Ferenc