Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Jaczó Imre: Hasvízkórmentes népesítőanyag biztosítása újonnan létesítendő pontyos tógazdaságaink számára

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 9S LIMNOLÖGIA Hasvízkórmentes népesítőanyag biztosítása újonnan létesítendő pontyos tógazdaságaink számára DR. JACZŐ IMRE Hazánk ha l termelésének nagymértékű fokozása során a közeli években több ezer kat. hold területen új ponty os -tógaz das ágo k .létesülnek. E tógazdaságokat létesülésük sor­rendjében fokozatosan népesítő . anyaggal kell ellátni, hogy ezek a termelésbe bevont új területek gazdaságilag az első évtől kezdve jól kihasználhatók legyenek. Ezért szükség vain arra, hogy e területek népesíté­sére szolgáló tenyész halanyagot (anyahalak és ivadékok) már idejében biztosítsuk, illetve ennek biztosítására a szükséges intézkedése­ket időben megtegyük. Hazánk pontyállományát évről évre nagymértékben megritkítja a járványos has­vízkór -és olyan nagymértékű .pusztításokat is okoz, mely kiesés komolyan gátolja vagy legalább is nagy mértékben megnehezíti pon­tyos tógazdaságaink tervszerű intenzív ter­melését. Ez a pontybetegség annyira elter­jedt, hogy ma már alig van olyan tógazda­ság, mely ne volna e járvány kórokozóival fertőzve. Azt lehet mondani, hogy ma már csak néhány, más tógazdaságtól >rávolabb­fekvő kisebb tógazdaságunk van, mely men­tes ettől a veszedelmes járványtól. Mivel e betegség igen nagy károkat tud okozni, kézenfekvő, hogy ezt minden eszköz­zel távol kell tartanunk az új, még fertőzés­mentes tavainktól és mivel e betegség fertőző és a fertőző csírák a halakban, a tó vizében, iszapjában istb. hosszú ideig életképesek ma­radnak a jelenleg már fertőzött tógazdaságok halállománya nem lesz alkalmas arra, hogy ezekből népesítsük be az újonnan létesített tavainkat, a fertőzésmentes kis tógazdaságok pedig kiskapacitásúak, tehát nem alkalma­sak arra, hogy egyszerre nagyobb mennyi­ségű tönyészanyagot termelhessenek vagy pedig nem rendelkeznek kiváló minőségű, nagy gazdasági értékű törzsállománnyal. Ezek a meggondolások késztetnek arra, hogy felhívjam az illetékesek figyelmét: már most időszerű, sőt majdnem késő e kérdéssel foglalkozni. Az újonnan létesítendő tógazdaságokban, mivel a kellő minőségű népesítő anyag neon áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre, a kétéves üzem bevezetését javasolom és ezt az üzemeltetést mindaddig kell folytatni, míg a hároméves üzemhez nélkülözhetetlen nyújtott kétéves ivadékot nem lehet a megfelelő meny­nyiségben helyileg előállítani. A tavakat kétéves üzem esetén leggazda­ságosabban vegyes népesítéssel lehet kihasz­nálni, vagyis amikor a tavakat a pontyok hizlalásán kívül ivadéknevelésre is felhasz­nálják és így a két pontykorosztály (az 1-ső nyanais és a 2-nyaras ivadék) a rendelkezésre álló természetes táplálékot helyes népesítés mellett a legnagyobb százalékban használja fel testének felépítésére. Tehát az újonnan létesített tógazdaságok üzemeltetéséhez az elsőnyaras ' ivadékot adó pontyanyákra (1V :2 c? ivararányban) és már az első év­ijen a pontyhizlalás céljait szolgáló egyéves pontyivadékra van szükség. Az elsőnyaras fertőzésmentes ivadék biz­tosítása a legelső feladat, melyet meg kell oldani. Ennek módszere az, hogy ki kell kutat­nunk már most azokat a biztosain fertőzés­mentes tógazdaságokat, melyek még vannak hazánkban. Ha ezekben a tógazdaságokban szükséglet szerint, évekre előre a leggondosabb kiválogatás és a legoptimálisabb tartási vi­szonyok között, súlypontosan anyanevelést állítanak be, elérik, hogy nemcsak bizto­san fertőzésmentes kiinduló anyagot, hanem igen jó gazdasági tulajdonságokkal rendel­kező nemes pontyanyagot nyernek az újon­nan létesített jó természetes hozammal ren­delkező („szűz") tógazdaságaink, vagy ta­vaink számára. ^Izekben a kijelölt tógazdasá­gokban az anyanevelést a legnagyobb terv­szerűség jellemezze és sziiséges, hogy itt ne a piaci hal termelésén, hanem az esetleg na­gyobb önköltséggel történő anyanevelésen le­gyen a hangsúly. Szükséges, hogy az itt ne­velt anyákat törzskönyvezzék és így azok származása a későbbi idők során is megálla­pítható legyen. Szükséges, hogy az anya­nevelés isoráin a haladó szovjet biológiai mód­szereknek megfelelően a továbbtenyésztésre szánt anyákat a legjobb és legmegfelelőbb tartási és ápolási viszonyok között neveljék, hogv módjukban álljon a legértékesebb gaz­dasági tulajdonságaikat, mint amilyenek a gyors növekedés, kiváló takarmányértékesí­tés, ellenállóképesiség stb. magukban kifej­leszteniök. Szem előtt kell tartanunk az anya­nevelés során a nemek megfelelő arányát, ami azt jelenti, hogy legalább kétszer annyi tejes anyahalat kell felnevelnünk, mint amennyi az ikrás szükséglet. Az anyahal szükséglet szám­szerű adata a termelésbe bevont tóterületek nagyságától függ és erre a tógazdáknak mái­több évtizedes tapasztalat során kialakult gyakorlata van. Másik módszer az lenne, hogy az első­nyaras ivadékot nagy természetes vizünkről, a Balatonról, biztosítsuk olymódon, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents