Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Láng Sándor: Hidrológiai és morfológiai tanulmányok a Bükkben

76 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. ként lezajló igen heves eróziós tevékenység és a súvadások fellépése is. Ezután az épülő lejtők talajviszonyairól is meg kell emlékezni. Az épülő lejtőszakaszokon állandó ugyan a talaj fejlődés, de ha az említett épülő szakasz felett pusztuló lejtőrész van, onnan mind a lösz, mind a galaciális vályog, mind pedig a szálban álló kőzet törmeléke lemosódik a mélyebb szintekre és ott fel is halmozódik. Ezért a mélyebb 8. ábra. Súvadás vázlata a) metszet b) távlati rajz x lesuvadt koporsók lejtőszakaszokon igen sok vályog és lösz látható lej tő törmelékkel keverve. Ezzel a folyamattal az jár,- hogyha keletkezik is az épülő lejtőszakaszon humuszos talaj, az esetleg a nagy hóolvadás vagy, 'pusztító felhőszakadások előidézte lemosások helyein betemetődik magasabb szintekről lekerülő hordalékkal. A talaj pusztulása nagyon sok helyen figyelhető meg a Biikknek és környékének azokon a dombos területein, ahol még elég nagy a reliefenergia, viszont párszáz éve, vagy csak néhány évtizede fokozatosan kiirtották az erdőt és szántóföldi művelésre fogták a területet. Ahol erdő volt,, egyideig még megmaradt ugyan az ú. n. barna erdei talaj, azonban nem sokáig áll meg épsegben, mert a domború lejtőrészekről gyorsan lemosódik. Néhol már ki is látszik a fekü kőzet másféle színű foltja. A homorú, épülő lejtő részeken szintén eltűnik lassacskán az eredeti barna erdei lalaj, mert ide a kopaszon álló domború részekről a fekű alapkőzet törmeléke (és hozzákeveredve a denudálódó barna talaj) mosóilik le. A lepusztulás miatt az altalaj kibukkanó másféle színű foltjai az idők folyamán egyre nagyobbodnak. Ilyen helyen a normális ütemű talajképződés, a humusz keletkezése nem tud lépést tartani a lepusztulással és az ilyen alig átformált kőzetű talajfolt (pl. a felsőoligoeén apóka homokkő) rendkívül sovány, majdnem terméketlen. A talajerózió most ismertetett menetét és előrehaladását nagyszerűen lehet rögzíteni a különböző időkben (5—10 évenként) ugyanarról a területről történő fényképezéssel. Pl. a 4égi felvételeken gyönyörűen látszanak ezek a mezőgazdasági termelésre szomorú következményekkel járó talajeróziós foltok. 9. A Sajóvölgy hegységperemi része A Sajóvölgy a Bükk északi és középső részén kifejlődött hidrográfiai hálózatnak közvetlen erózióbázisa, ezért röviden ezzel is kell foglalkoznunk. A folyó völgysíkján és 2—2,5 m-re emelkedő óalluviális terraszai mentén a jelenleg is lerakódó öntésiszap feküjében elég vastag kvarckavicsLáng S.: A Bükk morfológiája takaró fekszik a völgy teljes hosszában és egész keresztszelvényében. Ez az alluviális kavicstakaró Sajószenpéternél a Bodva, Alsózsolcától kezdve pedig a Hernád hasonló kifejlődésű alluviális kavicsüledékével egyesül. Ezenkívül a Sajó völgyét végigkísérik a már Szlovákiában elkezdődő pleisztocén és pliocénvégi kavicsterraszok, ezek a folyó régi völgyfenékszintjei. Minél idősebb a kavicsterrasz, annál hosszabb ideje vágodott be a Sajó és annál mélyebb a völgye a kérdéses terrasz felszínéhez képest. Ennek megfelelően Sajóecseg felett a Sajó II. sz. (újpleisztocén) terrasza kb. 5 m magas a jelenlegi ártér szintje felett, míg a III. sz. (középpleisztocén) terrasz 20 m, a IV. sz. (ópleisztocén) tferrasz 35—40 m, az V. (pleisztocéneleji) terrasz 60—80 m és a VI. sz. (pliocén) terrasz 100 m magasságú. A Sajó és a Hernád völgyében már régebben végzett terrasztanulmányaim eredményei szerint a két folyó terraszrendszere a Miskolc melletti alföldi öblözet felé közeledve fokozatosan lealacsonyodik és Miskolc mellett mindegyik terrasz belesimul az alföldi jellegű törmelékkúp felszínbe. A terraszok anyaga itt már a felszín alatt folytatódik, persze fordított sorrendben, amennyiben normális feltöltődésbe megy át. Ezt a feltevésemet igazolták a közelmúltban az Alsózsolca és Ónód között készített vízkutató fúrással, ahol a fiatal törmelékkúpkavicsot, melyet a Sajó és Hernád együttesen raktak le, több, mint 100 m vastagságban fúrták át. Itt már a legidősebb (az.V— VI. sz.) terraszok anyaga van legalul, míg a jelenkori kavics alatt közvetlenül a.legfiatalabb (II. sz.) pleisztocén terrasz anyaga rejtőzik. Láthatjuk ebből is, hogy a geomorfológiából megállapított elméleti feltevést a gyakorlat milyen szépen igazolta. A Sajó alluviális kavicsanyaga, mely az egész völgy

ret kibéleli, valamint törmelékkúpjának hatalmas kavicsrétegei jó víztartók. 10. Hidrológiai összefoglalás a) Felszín alatti vizek Talajvízről csak a hegység peremterületein, ott is csak a nem nagy magasságú felszíni részeken lehet beszélni, pl. a völgytalpakon, a völgymederreék fenekén és oldalain. A magasra kiemelkedő előhegységek vastag riolit tufából, vagy andezittufából felépített gerincein, ormain a tufák vizet jól áteresztő tulajdonsága miatt mélyen lehet az első vízszint és így az már nem számítható a talajvizek körébe, hanem rétegvíz. Sok a talaj víz a Sajó és a Bodva alluviumában, valamint a Sajó-Hernád Miskolc alatti törmelékkúpjában. Előfordul a többi kis — Bükkből kilépő — patak törmelékkúpjában is. A rétegvíz csak a hegységperem szénbányászati feltárásaiban és a különféle mélyfúrásokban ismeretes. Helyenként elég bő rétegvízelőfordulások vannak (1. Schréter Zoltán idézett cikkét). A karsztvíz legnagyobb részben a Bükk magasra kiemelt mészkőplatóin keresztülszivárgó