Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Láng Sándor: Hidrológiai és morfológiai tanulmányok a Bükkben

Kivonatok Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 9S Ezek a szorosok (pl. a Mészvölgy, a Barátrét melletti szurdok stb.). felszíni eróziós úton jöttek létre, nem pedig barlangi beszakadással (3. ábra). Ugyanitt lehet említeni a terület jó néhány barlangjára vonatkozó kisebb-nagyobb tanulmányokat is. A barlangok fejlődése, kioldódása fiatal időben, kb. a pliocén, néhol a pleisztocén folyamán 3. ábra. A Mészvölgyi szurdok vázlatos keresztmetszete a térrajzokkal (Kerekes nyomán)' / jelenkor völgyfenék 1b jelenkori élővizes burlan^s/.int II líjpleisztocén terraszszint (sziklapárkány) Ilb njpleisztocén terraszszintnek megfelelő barlang III középpleisztocén terrasz sziklapárkánya Illb középpleisztocén" terrasz szintjének megfelelő barlang ment végbe, míg a kitöltődés pleisztocén jégkori vályoggal, mészkőtörmelékkel, jelenkori humuszszal és zoogén, vagy emberi működéssel keletkezett anyaggal történt. A barlangok nagy része ma már nem működő (inaktív) forrásbarlang. Különböző magasságban foglalnak helyet a jelenlegi erózióbázis szintje felett, vagyis a barlangok a völgyek fiatal bevágódásának és a hegységi domborzat továbbfejlődésének (a reliefenergia növekedésének) bizonyítékai. 5. A Iiiikk DK-i és I) i előtere Elég élénk felszínű újharmadkori (pannonpontusi) és pleisztocén kori üledékekből és riolitból, vagy riolittufából. álló dombvidék. Egyes részei nyugodtabban, közel vízszintesen felemelt tönkfelszínek (pl. Diósgyőr—Miskolctapolca—Kisgyőr—Emőd vonalán), míg máshol erősen szétszabdalt, és D felé lebillentett tönkdarabokból áll. Utóbbi tönkrészletek északias lejtői rövidek és meredekek, pl. Harsánynál, a déliek hosszúak, menedékesek és lankásak, vastagon be vannak fedve glaciális vályoggal, vagy lösszel. Ezzel szemben a rövid lejtőkön az idősebb üledékek, illetve a szálban álló riolitos kőzetek bukkannak a felszínre. Szépen látszik ez pl. az Aranyosi csárdától D-re, vagy a Kutyavacoktól északra. A felszínt fiatal törésekkel aszimmetrikus keresztmetszetűvé alakított eróziós völgyek és a már említett kis medence besüllyedések még bonyolultabbá teszik. A teriilet két szintre különül széjjel. A magasabb szint —"300 m felett K-en, Diósgyőrtől D-re és Tapolcától Ny-ra még mészkőtönkök, ül. kisebb rögdarabok sorozatából álló előhegység, Kácsnál már elkeskenyedik, de még megvan. Jó példái Diósgyőrnél a Nagykőmázsa—Kiskőmázsa— Gályatető körüli karsztos, de már elég jól feldarabolt terület, a Bekényerdő körüli mészköves-palás alacsony tönk és a Kácsfürdőtől E-ra lévő magaslatok. A második tönkpászta itt a riolitos-riolittufás alapzatú tönkök, vagy csak kisebb kiterjedésű rögök karélya a Hórvölgytől a miskolci Avasig, ahol a tufa andezites. Ezeken a tönkökön vékony lepelként bükki eredetű agyagpalás, mészköves, esetleg kovás, gyengén koptatott szemű kavicstakaró foglal helyet, amire jó példa az Aranyosi csárdától (Bükkaranyos) D-re következő meredek hegyoldal szelvénye a műút mellett. E riolittufás tönkök D felé kissé'lejtősödő felszíni részletek, északi, északnyugati pereműk igen meredek lejtőjű, fiatal törésvonal mentén felpattant rögperem. Északi lábuknál, a Bükk mészkőplatói előtt néhol kissé medenceszerűen mélyed be a felszín, m. pl. Ivisgyőr, Káes és Cserépfalu—Bogács— Noszvaj között (4., 5. ábra). A hegységképződés a pliocén végén, esetleg az ópleisztocénben volt. f 4. ábra. A Bükkalji törmelékkúpövezet (D-en) 1 A Bükk alaphegys'ége & 2 Harmadkori fedőhegység lezökkent rögei 3 Az Alföld felé vastagodó patakvölgyek alluviális feltöltései vizet tartalmazó durva hordalékszintekkel . ábra. Délbiikki tönkfelületek feldarabolódásának vázlata 1 1 a, mészkőtönkök 2 riolittufa 3 fiatal harmadkori kvarckavicstakaró 4 barnaföld Az említett kis medencesorozat déli szélén tehát meredek lejtőn mehetünk fel a riolittufás tönkre, pl. Kisgyőrtől l)-re a Halomvárra (316 m), Mocsolyásnál a Meredekhegyre (277 m), a kácsi Várhegyre (324 m), a cserépváraljai Karudhegyre (371 m) és Mangó tetőre, a noszvaji Kőkötőhegyre (320 m), az egri Mészhegyre (333 m, stb.). A D felé megbillentett tönklépcsők a legtöbb helyen eltorlaszolják a Bükkből kilépő patakokat és több kisebb patakot egyesülésre kényszerítenek. így azután az egyesülésük miatt egyegy nagyobb patak lépi csak keresztül a riolittufából álló tönklépcsősorozatot, pl. az Ostorosi patak, a szomolyai Vár patak, a Hór patak, majd a Kácsi, a Lator és a Csincse patakok.