Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Járai Jenő: A földalatti vasút vérmezői munkahelyének mérnök-geológiai adatai

-Járai J.: A Vérmező mérnökgeológiai adatai Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 59 Ezen a téren azonban igen sok nehézséget kell leküzdenünk, hogy a tényleges erőhatásokat pontosan megismerjük. Elegendő arra gondolnunk, hogy az általunk vizsgálandó kőzettömböt nem egy, hanem esetleg több tektonikai hatás is érte, amelyek során annak szabdaltsága változó is lehet. v Példával világítva meg a kérdést, úgy gondoljuk, hogy elegendő az 5. ábrán közölt kőzetrög billenő süllyedésére gondolunk. Ez a kőzetrög a billenése során ismételten fennakadt, így mindkét oldalról oldalirányú nyomást, önsúlyánál fogva hajlítást szenvedett. Csak ezzel magyarázható az utólag észlelt ellentétes irányú mellékvető képződése. A kőzetek a tektonikai hatások során, tehát igen összetett igénybevételeket szenvedhetnek, amelyek a vetők, litoklázisok stb. irányaiban jelentkeznek. A továbbiakban tehát minden esetben meg kell vizsgálnunk a mérési adatokat ebből a szempontból is. Amennyiben az összetett igénybevételek megállapíthatók, azokat egyszerűen alapesetekre célszerű szétbontani és az egyes alapeseteket külön-külön megvizsgálva, az erőhatásokat utólagosan csoportosíthatjuk. Természetes, hogy a fentiekben rögzítettek miatt a vázolt eljárás pontossága sok kívánnivalót hagy maga után. Vizsgálatainkhoz sem képletek, sem méretezési módszerek nem állnak rendelkezésünkre, így a feszültségi állapotokat a mérnöki gyakorlatban használt szerkezetekkel való összehasonlítással vizsgáljuk. Ezeknél a vizsgálatoknál természetesen figyelembe kell vennünk a) a test alakjának befolyását, b) a méretkülönbséget, c) az anyagi és felépítettségi különbséget. ad a) A mérnöki gyakorlatban általában egyszerű, szabályos alakzatokkal dolgozunk, ezzel szemben a geológiai testek általában szabálytalanok. ad b) A mérnöki gyakorlatban előforduló tartók méretéhez képest a geológiai testek mérete sokezerszeres is lehet. Tekintettel azonban arra, hogy a geológiai testek nagyobb méreteihez egyben nagyobb erők is tartoznak, az alakváltozásban, ill. a fellépő feszültségek nagyságában a különbség esetleg nem is számottevő. Ez a felismerés adja a modell-kísérletek jogosságát. Ha a geológiai alakzatra oly nagy erőhatások lépnek fel, amelyek a fenti arányosságot már túlhaladják, a kőzetben oly alakváltozás keletkezik, amely szembetűnősége miatt könnyen észlelhető, így az összehasonlító eljárásból eleve ki lehet küszöbölni. A geológiai alakzatok vizsgálatánál a szimmetria sokszor nagy segítséget jelent, így a megengedhető feltételek bevezetésével az eredetileg térbeli problémát esetleg sík, vagy lineáris problémává egyszerűsíthetjük. ad c) A mérnöki gyakorlatban alkalmazott szerkezetek általában homogén anyagból, meghatározott terhelés viselésére méretezve és előre kiválasztott alakzattal épülnek. Ezzel szemben a geológiai alakzatok tektonikai hatásnak kitett, mondhatjuk már összerombolt szerkezetek. Az ép kőzetben fellelhető, azok településének megfelelően változó szilárdságú rétegek, különösen nyíróerő szempontjából gyenge Jieresztmetszetet adnak. Az a), b), c) pont alattiakban foglaltakat figyelembevéve megállapíthatjuk, hogy az összehasonlító eljárás pontossága sok kívánnivalót hagy maga után, amely miatt az előzőkben vázolt eljárás helyessége kétséges. Azonban ezidőszerint jobb, megfelelőbb eljárást még nem ismerünk, ill. remélhető, hogy ismételt vizsgálatok és feldolgozott példák alapján az eljárás részletkérdései finomíthatok lesznek, így annak pontossága növelhető vé válik. A tektonikai igénybevételek vizsgálatánál ezidőszerint csak a legegyszerűbb síkbeli igénybevétel eseteire terjeszkedünk ki, nevezetesen a tiszta hajlítás, húzás, ill. nyomás esetére. A) Hajlítás A tektonikai mozgások és igénybevételek során leggyakoribb alapeset a hajlítás, ami zárt vető képződésekor általában rendszeresen előáll. Kétféle hajlítást különböztethetünk meg aszerint, hogy az függőleges,-vagy vízszintes erők hatására, lép fel. A 7. ábrán a függőleges hajlítás legegyszerűbb alapesetét tüntettük fel. c,) 1, merev 2, képlékeny kőzetben 7. ábra. Geológiai testek függőleges hajlítása. Az ábra a) rajzán, alulról felfelé ható, vagy a rétegre centrikusán ható oldalirányú nyomóerő hatására fellépő alakváltoztatást szemléltetjük (lásd az ábra jobboldalán lévő sematikus rajzot); A hajlítás hatására a tartó két végén a húzó főfeszültségre merőleges, általában ferde irányban