Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Sztankóczy Imre: Mintakutak kivitelezésének feltételei

Sztankóczy I.: Mintakutak kivitelezésének feltételei kitermelhető vízmennyiséget és ezt össze kell vetni a telepítési, valamint az üzemeltetési költségekkel. Tehát minden kútra megadható egy gazdaságossági szám, amely a kútra és ezzel együtt a tájegységre is jellemző. A kút, azaz a kúttal jellemzett tájegység annál gazdaságosabb, minél nagyobb a kivehető vízmennyiség, minél kisebb a víznek a terepszintig számított összemelőmagassága, s minél kisebb a telepítési költség. A telepítési költségben a beruházási, az összemelőmagasságban pedig az üzemeltetési költségek jutnak kifejezésre, azonban a termelhető vízmennyiség nem jellemzi hiánytalanul a tájegységet, vagy kút hidrológiai tulajdonságait, a szemcseszerkezetet stb. Ezért Bélteky Lajos javaslatára az egy méter depresszióval termelhető vízmennyiséget vezetjük be számításainkba. Ezekből az értékekből képezünk egy, a kút gazdaságosságra jellemző számot: G egyméter leszívásnál termelt fajlagos hozam építési költség X emelőmagasság A fajlagos hozam dimenziója liter/pere/ím, az emelőmagasságé m az építési költség pedig 1000,— Ft-ban szerepel. Hasonlítsunk össze pl. néhány különböző helyen létesített kutat. Nyíregyháza vízellátására Kótajban létesített kút esetében: G 400 200 ~6 0,33 Ez a kút 180 m mély és legnagyobb vízhozama 2000 liter/perc körüli. Egy 100 m-es kútnál a fajlagos vízhozam 120 liter/perc/fm, az elkészítési költség 100 000,— Ft. az emelőmagasság pedig 4 m. G 120 100~7 0,3 100 méteres kút 60 liter/perc egy méterre eső teljesítménnyel 80 000,— Ft költséggel 6 m-es előmagassággal: G 60 80 . 6 0,13 Egy terraszkút, melynek a depresszió egy méterére eső hozama 150 l/p telepítési költsége 50 000,— Ft és az emelőmagasság 6 m. G 150 50 = 0,5 A gazdaságossági összehasonlításnak ez a változata egyike azoknak a javaslatoknak, melyeket a táj egységtérképek szerkesztése előtt részletesen ki kellene dolgozni, hogy a térképen feltüntetett tájegységek kútjainak gazdaságosságát, illetve magukat a tájegységeket, ezekkel a gazdaságossági számokkal jellemezhessük. Egy másik javaslat volt Török László javaslata, aki a gazdaságossági számot a kutak telepítési, üzemeltetési és fenntartási költségéből számított és Ft/m

3-ben kifejezett egy köbméter vízre eső termelési költséggel akarja kifejezni. Az első javaslatnak a hátránya az, hogy a számot semmi másra nem lehet felhasználni, mint a tájegységek gazdaságosságának összehasonlítására, viszont erre, mivel fajlagos vízhozammal számol, alkalmasabb a másik számítási módnál. A második javaslatnak az az előnye, hogy a gazdaságossági szám mindjárt a víztermelés gazdaságosságára vonatkozik, azonban csak akkor lenne reális, ha az egy méterre eső depresszióval termelt vízmennyiségekkel számolna, mert részletesen végrehajtott kutatás nélkül nem lehet megmondani a víztermelés 1 m

3-ére eső forintösszeget. A tájegységek gazdaságosságának kérdése sokkal egyszerűbb és világosabb lesz, ha már valamennyire előrehaladtunk a munkában, már az ország számos helyén ismerni fogjuk a tájegységek határait és ezeket a tájegységeket nagyobb mértékben felhasználjuk a gyakorlati életben és a tervezésben. Hozzászólások: Magyar Kálmán: A víz kitermelésére szolgáló kutak tervezéseszempontjából csak a legteljesebb mértékben helyeselhetem a Sztankóczy kartárs előadásában felvetett tájegység fogalmát, amely fogalmat olyan tartalommal kell kitölteni, hogy a víztermelő berendezesek megalkotásához szükséges kiinduló adatok belőle kivehetők legyenek. Ezért gyakorlati szempontból a kúttechnikai célra alkalmas tájegység-térképbe elsősorban is bejelölendőnek tartanám a karsztterületek határait, ami által ezek el lennének különítve a porózus vízvezetőrétegek területétől. Erre azért van szükség, mivel a karszt-területen fellelhető karsztvizeiket és a porózus rétegekben tárolt rétegvizeket egymástól eltérő törvényszerűségek jellemzik, s így általában mások azok a víztermelő berendezések is, amelyek a karsztvizeknek és a rétegvizeknek a mélyből a napszintre való hozásához szükségesek. Ezen a két nagy területen belül kellene megjelölni mindegyik területnél azokat a jellemzőket, amelyek a víztermelőberendezés tervezésére irányt mutatnak. Iiyen jellemzők például karsztterületeken a karsztvíz normális szintje, a normális vízszintnek különböző hatásokra előálló időszakos változása, a víz minősége, és így tovább. A porózus rétegek területére jellemzők lehetnének a porózus réteg mélységi fekvése, a réteg szemszerkezete, a rétegben uralkodó nyomás nagysága, a víz minősége és a réteg más fizikai tulajdonságai is. Természetesen egy ilyen rendszernek a megalkotása nem könnyű feladat, mivel ehhez igen sok adatra, ezeknek gondos kiválogatására és feldolgozására van szükség, amit hidrogeológusok. vízvegyészek és kúttechnikusok együttes munkájával lehetne létrehozni. A kutak kiképzését illetőleg gyakorlati tapasztalataink alapján főképpen olyan eljárásokat látok szívesen, amelyeknek a megvalósítására megvan a biztos eszköz és lehetőség.