Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
11-12. szám - Dr. Lesenyei József–Papp Anna–dr. Török Piroska: A budapesti Duna-szakasz vizsgálata
52Jf Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. Lesenyei—Török—Papp: A budapesti Duna-szakasz vizsg. összehasonlítva — látható, hogy a város felett minden bakteriológiai érték a legjobb. A legrosszabb értéket közvetlenül a város alatt kaptuk. Vizsgálataink végpontján Ercsi közelében a szennyezés már felhígul, de nem olyan mértékben, hogy a bakteriológiai eredmény a város feletti értékeket elérné. Ha megfigyeljük, hogy a pesti, budai oldalon, vagy a folyamközepén vett vízminták milyen bakteriológiai szennyezettséget mutatnak, azt látjuk, hogy a budai oldalon 10 mintavételi helyről származó minta közül 3, a pesti oldalon 13 mintavételi helyről származó minta közül 8, a Duna közepéről származó 19 mintavételi helyről vett minták közül 5-nek koli-száma átlagosan 100-on felül van, a kolititer leggyakoribb értéke a budai oldalon szintén ugyanabban a 3 esetben 0,01 ml-ben pozitív, 3 esetben 0,001 ml-ben és egy esetben 0,0001 miben is előfordul koli. A pesti oldalon 5 esetben 0,01 ml-ben előforduló koli-titer a leggyakoribb érték, 0,001 ml-ben 6 esetben, 0,0001 ml-ben 2 esetben fordult elő koli. A Duna közepéről vett mintában a kolititer 4 esetben 0,01 ml-ben a leggyakoribb érték és 3 esetben 0,001 ml-ben is kimutatható. Ezek alapján a pesti oldal vize a 3 mintavételi hely közül a legszennyezettebb. Az évszakonkénti koli-szám átlagok vizsgálata azt mutatja, hogy a Dunavíz szennyezését legjobban jelző koli-szám az őszi hónapokban, tehát alacsonyabb vízhőmérséklet esetén a legtöbb (35) mintavételi helyen magasabb, mint nyáron és tavasszal. Ennek oka, hogy a kisebb mértékű napsugárzás és a folyam egész életközösségének megváltozása miatt a folyó öntisztulási képessége kisebb, mint tavasszal és nyáron, mikor a bakteriophag szervezetek elszaporodása a baktériumok nagyobbfokú pusztítását eredményezi. A 16—18., 24., 28., 32., 36. és 37-es mintavételi helyen vett mintákban nyáron a legmagasabb a koli-szám. A 18. mintavételi helyen, a Hámán Kató-utcai beömlésnél erősebben szennyezett a víz. Itt a nyári nagyobbfokú szennyezést a baktériumpusztító szervezetek nem tudják eléggé lecsökkenteni. Ugyanez állhat fenn az Ördögárok beömlésénél és méginkább a budafoki városháza vonalában (16. és 24. mintavételi hely), a folyam közepén, ahol a szennyezést jelző átlag koli-titer is alacsony, 0,001 ml-ben a minták 25%-ában pozitív. A többi vizsgálati helyről ősszel csak egy adat áll rendelkezésre, így pontos következtetés nem vonható le. vízállás • vízállás l. n. 34 35 36 37 38 39 40 41 i2 A különböző Dunavízállások mellett kapott csíraszámértékek összehasonlítása (3—4. ábra) azt mutatja, hogy általában az erősebben szennyezett mintákban (4., 6., 18., 23., 24., 25., 26., 40.) alacsony vízálláskor, kevésbbé szenynyezett helyeken magas vízálláskor kaptunk magas baktérium- és koli-szám értékeket. A felső (1—3. mintavételi hely), a középső (26—28. mintavételi hely) és alsó Dunát (40— 42. mintavételi hely) összehasonlítva, a felső Duna magas vízálláskor, a középső Duna alacsony vízálláskor, az alsó Duna alacsony vízálláskor mutat rosszabb eredményt. Adatainkat a kémiai vizsgálat adataival összevetve kitűnik, hogy a koli- és baktériumszám leginkább a lebegőanyaggal, oxygénfogyasztással párhuzamosan nő. Kivételt képez az újpesti öbölben a híd alatt vett mintasorozat, ahol a rosszabb bakteriológiai eredményekkel a magasabb klór érték egyezik. Ha bakteriológiai vizsgálataink eredményét az eddig végzett bakteriológiai vizsgálatok eredményeivel összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy a baktériumszám Rigler adataihoz hasonlítva mind a város felett, mind a város alatt jóval nagyobb. Rigler vizsgálatai óta a Dunavíz ltOŰ n 800 700 600 500 400 300 200 100 0 Isii Liftül iiililjtli il Aloc, J lnJl JI 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 17 13-14 15 16 17 15 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 3. ábra