Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Dr. Lesenyei József–Papp Anna–dr. Török Piroska: A budapesti Duna-szakasz vizsgálata

Lesenyei—Török—Papp: A budapesti Duna-szakasz vizsg. Hidrológiai Közlöny 34. évf. 19-54. 11—12. sz. 563 kissé szennyezett és így kifogásolható vizet kap. A 18. sz. vízminta a legszennyezettebb ennek ökológiai jellege a-mesosaprobnak tekinthető. A VII. csoportban a vizsgálat tárgyát képező dunaszakasz utolsó egységének adatait állítottuk össze. Ez a szakasz a Szigetszentmiklósi Vízművektől Ercsi községig (1612 Duna kilométer) terjed. Ezen a szakaszon a helyi jelentőségű szennyezéseken kívül a nagytétényi és az Érd környéki szennyezések ömlenek a Dunába. Mint a táblázat adataiból világosan látható a szennyezettség csaknem minden gyűjtőhelyen biológiai vizsgálatokkal kimutatható. Az Ercsinél gyűjtött három vízminta közül kettő némi eltérést mutat az átlagostól (41, és 42, sz. minták). Ezekre a polysaprob szervezetek hiánya, az a-mesosaprob szervezetek faj számának csökkenése és így a ,/J-mesosaprob szervezetek némi uralomraj utása jellemző. Azonban ezek a vízminták még mindég nem mutatják azt a relatív tisztaságot, melyet a Budapesthez érkező vizeknél (1., 2., 3., sz. minták) találtunk. A biológiai vizsgálatokból, melyek eredményei általánosságban a kémiai és bakterológiai vizsgálattal megegyeznek, megállapítható, hogy a Duna nagybudapesti szakaszán, annak ellenére, hogy igen tekintélyes mennyiségű városi — csatorna és ipari — szennyvizet vesz fel, a súlyos elszennyeződéstől (anaerob rothadás) még igen messze van. A biocenozis oekológiai jellege a biológiai vizsgálatok szerint még a szennyvíz betorkolások környezetében sem bizonyult polisaprobnak, mert abban a, /i-mesosaprób és oligosaprób zónába tartozó sapróbiumok is nagy mennyiségben voltak egymás mellett kimutathatók. Ennek oka részint az, hogy a folyóba vezetett szennyvíz, mivel nem elegyedik el azonnal a befogadó vizével, a felső, kevésbbé szenyezett vagy szennyezetlen szakaszról bekerülő szervezeteket nem pusztítja el és így ezek együttesen fordulnak elő a szennyvíz hatására kialakuló, illetőleg a szennyvízzel odajutott típusosán szenny vízorganizmusokkal. A vizsgált dunaszakasz oekológiai jellegét az erősebben szennyezett IV.. VI., VII., XVI., XVIII. számú vízmintavételi helyeken a, fí-mesosaprob zónák határán állónak találtuk. A többi részeken mindenütt j?-mesosaprob volt, egészen Ercsiig, ahol a szennyeződés nyomai még mindig kimutathatók voltak. A Duna tehát a 42 km hosszú szakaszon sem tudta a Budapest feletti viszonylag tiszta Dunavízre jellemző oekológiai jelleget elérni. A Duna vízének kisebbfokú szennyezettsége a halak életét és fejlődési lehetőségét nem veszélyezteti, s így halászati szempontból annak tisztasága a biológiai vizsgálatok alapján nem kifogásolható. III. A bakteriológiai vizsgálat céljára a vízmintákat a Fővárosi Közegészségügyi Intézetben szerkesztett kútvíz mintavételére szolgáló merítővel vettük, melyet a célnak megfelelőleg átalakítottunk. A merítő eredetileg 1 kút tetszőleges vízmélységéből 500 ml vízmennyiség steril körülmények között történő kiemelésére készült. A mintavevő készülék egy, a mintavevő üveget befogadó, a merülés biztosítására súllyal ellátott fémrészből is a mintavevő üvegből áll. Az üveget könnyen kiemelhető fémdugó zárja el. A dugót a hozzákapcsolható fémszállal lehet emelni. A merítő leeresztésére dobracsavarható 10 cm-ként beosztott fémszalag szolgál, melyhez a dugó emelésére zsineg van erősítve. A merítőt leeresztve a kívánt és fémszalagon lemérhető mélységig a zsineget megrántva a dugó felemelkedik és a kívánt mélységből az üvegbe áramlik a víz. A merítőt 100 ml-es üvegek befogadására alakítottuk át. Egy mintavételi nap 25—26 steril üveg cserélését úgy oldottuk meg, hogy minden üveghez fémdugót és a dugónak az üveghez való erősítésére szorítót szerkesztettünk. Az üvegek fémdugóval, szorítóval együtt sterilizálhatok. Az 1. kép a merítőt, üveget, elzáródugót és szorítót mutatja. (A képet lásd az 516. és 517. oldalak közötti mellékleten.) A bakteriológiai vizsgálathoz a mintákat minden alkalommal a víz felszínétől 1 m-re vettük. Hőszigetelő ládákban a laboratóriumba szállítva azonnal feldolgoztuk azokat. A bakteriológiai vizsgálat kiterjedt a víz 1 emsében előforduló 20° C-on és 37°-on növő összes baktériumok számának, a koli-titernek és a koli-számnak meghatározására. A vizsgálati metodika részletesebb ismertetésétől eltekintve csak azt jegyezzük meg, hogy a koli-titer meghatározására az előzetes próbában positivnak bizonyult valamennyi tenyészetet Endo lemezre oltva mikroszkópos készítményekben tovább vizsgáltuk. A koli-szám meghatározása trypaflavin lemezen történt. A bakteriológiai vizsgálat céljára 42 mintavételi helyről vett 360 vízmintából 2880 vizsgálati adatot nyertünk, melyek középértékeit a mintavételi helyek szerint a XV. számú táblázat tünteti fel. A táblázat tartalmazza a vett minták számát, a víz átlagos hőmérsékletét, a 20° C-on és 37° C-on növő baktériumok számának középértékeit, a koli-szám átlagot 1 ml vízben és a koli-titert %-ban. A vizsgálati adatok közül a 20° C-on és 37° C-on növő baktériumok száma egy vizsgálati helyen egyes időpontokban kiugrást mutat, ezért a táblázatban' a baktériumszámok esetén a középérték mellett a maximumot és minimumot is feltüntettük. A táblázat értékeit nézve kiderült, hogy a 20° C-on növő baktériumok számának középértékei a felső Dunánál aránylag kicsinyek, a szennyvízbeömlési helyeken azonban, mint az