Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Mándy Tamás: Mészkövek és dolomitok oldási vizsgálata

JfTJf Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. A karsztosodás és karrosodás kialakulásában fontos szerepe van a lehulló csapadék oldó hatásának. Ezért laboratóriumi vizsgálatok alapján tanulmányozta a szerző, hogy különböző mértékben adagolt CO> hatására hogy változik egyes mészkő- és dolomitfajtáink oldódási viszonya. Mészkövek és dolomitok oldási vizsgálata* MXNDY TAMis 1952. őszén Dr. Papp Ferenc egyetemi tanár bízott meg mészkövek és dolomitok oldásának tanulmányozásával. A kísérletek szükségességét elsősorban a bányászatban felmerült dolomit-karsztosodási problémák tették időszerűvé. Az első kísérleteket híg, 0,1 n sóvsavval kezdtük. Ezáltal az oldódás igen gyorsan végbement, s a kőzetek felületén a karrosodáshoz hasonló, jellemző alakú oldási idomok keletkeztek. Természetesen azonban, minthogy a természetes vizek szabad sósavat nem tartalmaznak, ez a kísérlet nem tükrözhette helyesen a valódi karsztosodást, illetve korróziót. Kísérleteinket ezért telített szénsavas vízzel folytattuk. Automatikus berendezést szerkesztettünk, mely biztosította a lecsepegő víz állandó pótlódását, és friss szénsavval való állandó telítését. Ezáltal az oldás folyamata folytonos lett, s az oldási egyensúlyt nemcsak statikusan, hanem dinamikusan is tanulmányozhattuk. A kísérleti berendezés leírása. Az alkalmasan elhelyezett, megfelelő dőlésszöggel beállított kőzetminta felső szélére csepegett az oldó víz. Ez választótölcsérben volt a kőzet felett elhelyezve. A tölcsér csapjának állításával az időegységben lefolyó víz mennyiségét lehetett szabályozni. A választótölcsérbe fölött tiszta szénsavgáz helyezkedik el, így az elnyeletési egyensúly beállítása szempontjából számításba vehető széndioxid parciális nyomás a víz fölött 1 atm. volt (a vízgőz nyomását leszámítva) 1. ábra. Az oldóvíz utánpótlását szivornyacső biztosította, melynek egyik vége a tölcsér fenekéig nyúlt le, másik vége túlfolyóval ellátott tartályba ért, amelyet csapvíz állandóan feltöltve tartott. Így a víz és a széndioxid folyamatos adagolása biztosítva volt. 2. ábra 1. ábra annak fenekéig hegyesre kihúzott üvegcső nyúlt le, mely gumicső segítségével szénsavpalackkal állt összeköttetésben. Ezen az üvegcsövön keresztül a szénsav állandóan buborékol a vizén át, biztosítva annak telítését. A választótölcsér felső részén nagyobb fajsúlyánál fogva a víz * Készült a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékén. A kézirat érkezésének idopontja: 1954 február 3. A kőzetről lefolyó vizet tágas főzőpohárban fogtuk fel, s a kémiai elemzéseket ebből végeztük. Ugyancsak itt volt mérhető mérőhenger segítségével a lefolyt víz összes menynyisége is. Időről-időre ellenőriztük a kőzetre folyó friss oldóvíz s a lefolyt víz szabad szénsavtartalmát. A készüléket úgy építettük meg, hogy azon párhuzamosan 5 kőzet vizsgálata folyhat. Ezt a szivornyák és a széndioxid gázvezetékek megfelelő elágaztatásával értük el (2. ábra). A készüléket melegvizes vizsgálatokra úgy tettük alkalmassá, hogy a víztartály helyére elektromosan fűthető vízfürdőt szereltünk, amit szintén túlfolyóval láttunk el. A fűtés szabályozása céljából a vízfürdő elé tolóellenállást iktattunk. Így a tölcsérekbe utánpótlásként állandó hőmérsékletű víz érkezett. A víz hűlése a tölcsérekben természetesen annál nagyobb volt, mennél lassúbb a csepegés. A hőmérséklet helyreállítása ilyenkor a vízfürdő intenzívebb fűtésével történt. *