Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Bélteky Lajos: A kismélységből való víznyerés gazdaságossága és eredményei

Eélteky L.: Kismélységből való víznyerés Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. Jf5 A pozitív ártézi kutaknál a múlt évben a kutak 55,3%-a vizének keménysége volt 0—12 nkf-u, míg a folyó év I. felében 63%-ának. Ez is igazolja azt a tapasztalatot, hogy a rendszerint nagyobb mélységű pozitív ártézi kutak vize lágyabb, ásványi sókban szegényebb, mint a negatív kutaké. Ellenszenv mutatkozik azonban a kismélységű kutak ellen nemcsak a lakosság, hanem a kivitelező vállalatok részéről is, mivel a fúrásoknál, így a kútfúrásnál is a tervteljesítés mérőszáma a lefúrt fm s a fúrás céljának, a víznyerésnek semmi szerepe nincs a teljesítés értékelésénél. Még ma is

s fennáll az a lehetetlen helyzet, hogy pl. ha a kivitelező a mondjuk 1000 fm összmélységgel előirányzott 10 db kutat 800 fm összmélységgel megépíti— bár biztosítja a vízszükségletet többszörösen is — a tervét nem teljesítette s a vállalat dolgozói elesnek a prémiumtól. Helytelen a tervteljesítés fm-el való mérése a kútfúrásnál azért is, mivel a fm olyan munkaszakaszra jellemző, mely csak 12—15%-át teszi a kútépítésre fordított műszakoknak s ez a körülmény arra ösztönzi a dolgozókat, hogy a kút-építés többi munkafázisára, a kútkiképzésre, a tisztítószivattyúzásra minél rövidebb időt fordítsanak s így módjuk legyen minél előbb ismét olyan munkára térni rá, mely számít a tervteljesítés mérésénél. Ez okozza az ú. n. fm-hajszát, mely azt eredményezi, hogy a minőségi munka fokozott alkalmazása jelenleg nem áll érdekében a kivitelező vállalatnak, illetve a vállalat dolgozóinak. Ma a nagymélységre előirányzott kutaknak örülnek, mert annál jó teljesítményt lehet elérni, éppen ezért sok esetben kipróbálás nélkül átfúrják a kisebb mélységben levő vizadórétegeket, sőt az is előfordult éppen a közelmúltban, hogv a rétegpróbánál a 80 m körüli rétegből 40 liter/perc-et szivattyúztak 4m-es depresszió mellett s dacára annak, hogy a szükséglétként megadott 70 liter/perc kitermelése 7 m-es depresszióval már biztosítottnak látszott, hagyták, hogy a laikus beruházó tovább fúrasson 420 m-ig, azzal az indokkal, hogy 40 liter/perc víz neki nem elég. Persze a beruházót sem kellett a továbbfúrásra rábeszélni, mert terepszint felett kifolyó vizet szeretett volna nyerni. Ilyen esetek gyakran fordulnak elő országos viszonylatban s akkor válnak még sajnálatosabbá, amikor —- mint a jelen esetben is — az előirányzati mélységen belül, sőt azon is túl addig fúrva, ameddig a műszaki lehetőség ezt megengedi, nem sikerül megfelelő újabb vízadóréteget találni. A köpeny csövek visszahúzása közben a furat feltöltése után ismét beszűrőzni a már egyszer kipróbált réteget, nem mindig jár kielégítő eredménnyel, mivel a vízadóréteg a nehéz fajsúlyú öblítő-víztől elagyagolódik, azonkívül a köpenycsövek visszahúzása nagyobb mélység esetén ritkán történik meg nehézség és cső veszteség nélkül. A fm-hajszának a következménye, hogy az «lőbb említett munkán dolgozók a fúrás idején 5 1953. szeptember havi helyzet. még külön dicséretet is kaptak a vállalattól jó teljesítményükért, melynek vízszerzés szempontjából 420 m lefúrása után semmi eredménye nem volt. Ugyanezen idő alatt egy másik fúrógarnitúra 424 m-t fúrt 4 közsegben és 940 liter/perc vízzel javította meg a falusi vízellátást, de mivel a 4 kút előirányzati mélysége 500 m volt, ezért semmi különösebb elismerést nem kapott. A vízfúrásnál tulajdonképpen abban kellene versenyezni, hogy ki tár fel több vizet minél kisebb mélységből s nem abban, hogy ki fúr minél előbb 1001^ m-t. Most ugyanis még ilyen verseny van az egyik vállalatnál, kiírva. Hogy a kismélységre való törekvés eddigi eredményeit tovább" lehessen fokozni, elsősorban a tervteljesítés jelenlegi fm mérőszámát kell módosítani olyan irányba, hogy a kutak darabszáma és az elért vízhozam is szerepet kapjon a teljesítmény elbírálásánál. A kútfúrás ugyanis vízbányászat, ahol a termelés célja a minél nagyobb mennyiségű víz szerzése. Ha ez megtörténik,- akkor úgy kell megváltoztatni a kivitelező vállalat bérezési rendszerét, hogy a dolgozók a minőségen kívül a mélység megtakarítás után is kapjanak prémiumot, mely nagyobb legyen annál, mint amennyi az előirányzatig, vagy azon túl való fúrás után járna. Premizálni kellene ezenkívül még a vízhozamot is, mert ezzel közvetve a minőségi munkára sarkalnánk a fúrótorony dolgozóit. A kismélységből való víznyerés sikere ugyanis nagymértékben a fúrómcsterektől függ, az ő megítélésük dönti el elsősorban, hogy a szükséges vízhozam kivehetőnek látszik-e a feltárt rétegből. A tervező irodáknak természetesen módjuk legyen külön hangsúlyozva előírni, hogyha valami különleges szempontból csak egy bizonyos mélységű rétegre kívánják a kutat telepíteni, pl. ha bizonyos hőmérsékletű és keménységű vízre van szükség, vagy ha meglevő kutak közelsége miatt a vízjogi engedély csak egy bizonyos rétegre vonatkozik. A tervteljesítés mérőszámának és a bérezésnek megváltoztatására a felügyeleti szerv az elmúlt években több ízben tett javaslatot. Remélhetőleg a jővő évi kútfúrásoknál máidarabszámra fogják kiadni a tervet s ennek megfelelően a bérezési rendszer is átdolgozásra kerül. Javaslat készült ezenkívül a kútszabvány olyan irányú módosítására, hogy a műszakilag helyes béléscsövezés elve a szabványban az eddiginél szigorúbban elő legyen írva. Ez azért is szükséges, hogy az ellenőrző szervnek szabványra lehessen hivatkozni helytelen kúttervezés vagy kivitelezés kifogásolása esetén. Az 51—99 sz. MNOSZ módosítása —- állítólag -—• rövidesen életbe lép. A minőségi munkának és a kis mélységből való vízszerzésnek eddigi gyakorlati eredményeit a fúrótornyoknál és a vállalatoknál hétről hétre végzett oktató és ellenőrző munkával, tapasztalatátadással lehetett elérni, ismertetve a dolgpzókkal a minőségi munka és a kismélységből való vízszerzés előnyeit, gazdasági hatását s az ország többi részén szerzett tapasztalatokat és tanulságokat.