Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Trummer Árpád: A belvízlevezetés korszerű megoldásáról

Trummer Á.: A belvízlevezetés korszerű megoldása Hicnoiogiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. Jf95 A Duna völgyében : Qd = 438,0 millió — (101,1 millió + 66,6 millió + -f 20 millió + 250 millió) = 438,0 millió - (168,0 millió + 270 millió) = 0. Itt a zárójelben levő kifejezés első tagja a szivattyútelepeken és zsilipeken át levezetett vizeket a második pedig a visszatartott csapadékvizeket jelenti. Gyakorlatilag tehát a levezető művekhez (zsilipek és szivattyútelepek) csak 168 millió köbméter víz érkezik, a többit raktározzák. A Tiszavölgyénél 747 millió m

3 víz érkezik le a víziművekhez 874 millió m

3-t megfelelően visszatartanak . 6. Gazdaságossági számítások Mint az előadottakból látható, a belvízrendezésnél döntő és irányadó december—áprilisi időszak vízgazdálkodási egyenletét sikerült számszerűleg is megoldani. Ha nem az ország általános egyenletéről van szó, hanem egyes helyi öblözetekről, az egyenlet adatait megfelelően módosítani kell, mindezek azonban nem változtatják meg az eljárás elvi szempontjait. Egy kérdés maradt még függőben az eljárás gazdaságosságának kérdése. Bár az eljárás alkalmazásánál nem a pénzügyi szempont a döntő, hanem a nyári vízhiány csökkentésének lehetősége, mégsem közömbös az, vájjon az így beszerzett vizet megfelelő költséggel biztosíthatjuk-e öntözéseinknek. A beruházások összegére nézve támpontot ad a Közlekedés- és Postaiigyi Minisztérium XIII. főosztályának az 1950. évben készült belvízvédelmi távlati terve, mely az eddigi levezető rendszerben oldotta meg a belvízrendezés fejlesztését. Ez 798,9 m

3/mp teljesítményű új szivattyúteleppel és az ezekhez tartozó csatornarendszerekkel, továbbá zsilipes (gravitációs) csatornahálózatokkal van előirányozva. Mindeme tervberuházások építési költségét kerekszámban 1650 millió Ft-ra értékelték. Azt is megtudjuk az említett tanulmányból hogy 1,0 m

3/mp-nyi vízlevezetésre eső befektetés szivattyús levezetésnél 2,20 millió Ft, gravitációs megoldásnál pedig 1,1 millió Ft. Hasonló alapon lássuk az új rendszerű megoldás beruházási költségeit, föltéve, hogy a belvízrendezést ugyanolyan föltételekkel teljesítjük, mint a KPM említett távlati terve. Ebben az esetben 1. 88 m

3/mp teljesítményű szivattyútelep és csatornarendszer építési költsége á 2 millió 200 ezer Ft 193,6 millió Ft 2. 420 millió m

3 víz tározása síkföldi medencékben, m

3-enkénti költsége 2,— Ft 840,0 millió Ft 3. 702 000 hektár sáncolási költsége A 475 Ft 333,4 millió Ft összes befektetés T~367,0 millió Ft .Egyenleg, mint megtakarítás az új rendszer javára : 1650 — 1367 = 283,0 millió Ft, ami az 1650 milliós előirányzathoz képest 17,2%-os megtakarítást jelent, eltekintve attól az előny

Ttől, hogy a tározás révén 420 millió m

3 vizet hasznosíthatunk öntözéseinknél és a 700 000 hektáron elvégzendő sáncolás a talajok vízgazdálkodását javítja meg, miáltal a terméseredmények emelkedése következik be. Mindezek a lehetőségek elesnek a régebbi levezetőrendszer fenntartása esetén, tehát a belvízvédelem korszerűsítése pozitív gazdasági előnyöket jeleni. 7. A részletekből való kiindulás Az előadottak alapján mind a Duna, mind a Tisza vízrendszerére javasoljuk az eddigi tisztán levezető jellegű belvízkezelés helyett a tározó és visszatartó rendszer bevezetését. Megemlítjük azonban, hogy a javasolt módszer alkalmas arra is, hogy az egy

res kisebb-nagyobb belvízi öblözetekre külön-külön oldjuk meg a vízgazdálkodási egyenletet, s ezek összegezéséből állapítsuk meg a Tisza és Duna völgyében várható egyenleget. Ez az integráló módszer természetesen sokkal nagyobb tervezési feladatot jelent, mint az előadott általános megoldás, mert ha a KPM által készített távlati terv alapján járnánk el, akkor 14 dunai és 12 tiszai, összesen tehát 26 belvízi öblözetre kellene a számítást elvégezni. Ha pedig a Vízrajzi Intézet által tanulmányozott részterületeket fogadnók el, 41 különálló számítást végezhetnénk. Mindamellett a részletek ezzel sem volnának teljesen kimerítve, mert egyes részterületeken belül is vannak további kisebb öblözetek, amelyekre szintén felállítható a vízgazdálkodási egyenlet. A javasolt eljárás menetét egy konkrét példán mutatjuk be. Levezetendő egy a SebesKörös mentén levő 284,5 km

2 (28 450 ha), területű öblözet belvize. Meglevő szivattyútelepének teljesítőképessége 2,0 m

3/mp. Ennek fajlagos vízszállítása : <1 = 20001/mp 28 450 ha = 0,07 1/mp/ha. Vizsgáljuk meg ennek a területnek vízgazdálkodási föltételeit. 1. Csapadék. Kornádi községben a 30 éves (1901—1930) csapadék átlag 549 mm. A belvízre veszélyes december—április hónapok 10 éves (1938—1947) évi csapadék átlaga 207 mm. Ha az 1940. évi 335 mm-es maximumtól eltekintünk, a következő 1941-es évben volt 260 mm-es csapadéknak a 207 mm-es átlagérték 78%-át teszi. 2. Párolgás. Közel esik a turkevei párolgásmérő állomás. Ennél az 1931—45. évek átlaga 521 mm. A december—április hónapokra eső párolgás összege 130 mm, az évinek 25%-a. A talajfelszín párolgása ennek 50%-a, azaz 65 mm. 3. Talaj. A 28 450 ha nagyságú vízgyűjtőterület talaj féleségeinek vízgazdálkodását a