Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

11-12. szám - Kovács György–Lécfalvy Sándor: Hozzászólás a tartósan termelhető talajvízhozam meghatározásának kérdéséhez

JfTJf Hidrológiai Közlöny 34. évf. 1954. 11—12. sz. A tanulmányban a szerzők összefoglalják a talajvízjárás törvényszerűségeit és ezekből kiindulva meghatározzák azokat a kísérleti méréseket, amelyeknek elvégzése hozzásegítene a talajvízből tartósan termelhető vízhozamok meghatározásához. Ezenkívül gyors közelítő eljárást is adnak, melynek célja az, hogy a legsürgősebben megoldandó feladatokhoz legalább nagyságrendileg jó eredményt adó módszer álljon rendelkezésünkre. Hozzászólás a tartósan termelhető talaj vízhozam^ meghatározásának kérdéséhez KOVÁCS GYÖRGY ÉS IÉCFAIVI SÁNDOR A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kutatási tervében jelentős szerepe van annak a témának, amely az ország tartósan hasznosítható vízkészletének megállapításával foglalkozik. Az elvégzendő tanulmányok hivatottak arra, hogy az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vízmérlegének bevételi oldalához tudományosan megalapozott adatokat szolgáltassanak. """ A vázolt feladatok között sok újszerű kérdés megoldása vár a kutatókra. Éppen ezért eddig nem ismert módszertani és elvi kérdések megoldása válik szükségessé. Anélkül, hogy a hatalmas munka egyes részeinek méltatásába bocsátkoznánk az egyik részlet kidolgozása folyamán felmerült tudományos vitához kívánunk hozzászólni. A különböző víztartó rétegek közül legkönnyebben feltárható, hozzánk legközelebb eső az az áteresztő rétegsor, amely a legfelső talajvízréteget tárolja. Ennek ellenére a talajvíz mozgási törvényszerűségeit, a belőle kitermelhető vízmennyiséget semmivel sem ismerjük jobban, mint pl. a hegységek belsejében, mélyen a felszín alatt tárolt karsztvizek hasonló tulajdonságait. Ennek oka talán abban kereshető, hogy a felszínhez legközelebb álló vízréteg közvetlen kapcsolatot tart fenn a föld felszínén, ill. a fölötte elhelyezkedő légrétegben lefolyó hidrológiai és meteorológiai jelenségekkel. Így a mozgást befolyásoló törvényszerűségek lényegesen több változótól függnek, mint a föld belsejében a zárt mélységbeli vizek esetében. Ezeknek a törvényszerűségeknek, az utánpótlás módjának és mértékének felderítése lenne szükséges ahhoz, hogy a talajvízből tartósan termelhető vízhozam értékét meghatározhassuk. Véleményünk szerint a jelenleg rendelkezésünkre álló mérési adatok — bár igen nagy számmal vannak ilyenek — minőségüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy ebben a kérdésben a végleges megoldást megadhatnák. Éppen ezzel a ténnyel indokoljuk azt, hogy dolgozatunkban nem törekszünk számszerű értékeket nyújtani a kérdéssel kapcsolatban. Arra szorítkozunk csupán, hogy egyes, a talajvíz hidrológiájával összefüggő fizikai tételeket — * A kézirat érkezésének időpontja: 1954. október 9. A Vízügyi Tervező Irodában feldolgozott adatok alapján készült tanulmány. Igazgató: Mosonyi Emil, az Akadémia lev. tagja. melyek önmagukban bizonyára jól ismertek a témával részletesen foglalkozó kutatók előtt — olyan logikai egységben igyekszünk csoportosítani, amelynek segítségével közelebb juthatunk a bonyolult mozgásrendszer teljességének megismeréséhez és világosan felállíthatjuk azokat a kísérleti követelményeket, amelyeknek végrehajtása a kérdés megoldását elősegítené. A talajvízszint ingadozásának évi menete. A talajvízszint-megfigyelő kutak adatai alapján közismert az a tény, hogy a talajvízszint évi ingadozásában határozott törvényszerűség mutatható ki. A téli félévben tapasztalható talajvízszint emelkedést egy március— május hónapban kialakuló maximum követi. Ezután a talajvíz szintje fokozatosan süllyed és ősszel, október—november hónapban éri el a minimumot. Egy hidrológiai éven belül gyakran előfordul, hogy az ingadozás nem szabályos, a hidrológiai év végén kialakuló minimum nem egyezik meg azzal a legalacsonyabb szinttel, amelyről a hullám a hidrológiai év elején elindult. A két minimum közötti szintkülönbség a talaj hézagtérfogatának arányában átszámítva jellemzi azt a vízmennyiséget, amely — az eltérés előjelének megfelelően — egy évi periódus során a talajba tározódott, ill. amellyel a talaj tárolt vízkészlete csökkent. A talajvízállás havi középértékeinek sokévi átlagát képezve azonban az ingadozást jellemző görbe közel szabályos sinus vonal lesz. A két minimum magassági helyzete egymással megegyezik, jelezve azt, hogy a területen a talajvízszint egyensúlyi helyzetben van. Ezt az egyensúlyi állapotot jellemző görbét a talaj vízkészlet vízháztartását befolyásoló tényezők sokévi átlagából alkotott vízgazdálkodási egyenletben szereplő tagok évi integrál görbéinek összegeként is megszerkeszthetjük, (1. 1. ábra), mint azt Maurer Gyula részletesen kifejti, dr. Rónai András „Űjabb adatok a Duna—Tisza közi talajvizekről" c. tanulmányához fűzött hozzászólásában (Maurer Gyula: Talajvízháztartási vizsgálatok új módszere és szemléltető ábrázolása. Hidrológiai Közlöny 1953. 5—6. sz. 223. oldal.) Ezek szerint tehát — ha csak a legnagyobb szerepet játszó tényezőket vizsgáljuk, — a csapadékból a talajba szivárgó víznek, a talajból elpárolgó vízmennyiségnek és a környező terű-