Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Öllős Géza: Vízépítési műtárgyak alatti szivárgás vizsgálata homogén altalaj esetén

I

flflf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. öllős G.: Vízépítési műtárgyak alatti szivárgás és b kombináció esetén előálló A, B, C, D sarokponti potenciálértékekről is ad tájékoztatást. Hasonlóan az előfenéknélküli esetekhez, a B sarokpont környezetében a potenciáleloszlás, illetőleg az áramkép jellege ez esetben is alig változik. c) Felvízoldali szádfal és alvízoldali száddal Ha az mi felvízoldali és az m

2 alvízoldali szádfalat együttesen alkalmazzuk, akkor az alaplemezmenti potenciáleloszlás, ill. felhajtóerő szempontjából kedvezőtlenebb a helyzet. A felhajtóerő eredője az alvízoldal irányában toló6. ábra. Az előfenék és a felvízoldali szádfal együttes hatásának összehasonlítása a megfelelő előfenéknélküli esetekkel. Célszerű megvizsgálni a felvízoldali szádfal és az előfenék együttes alkalmazása során nyert potenciáleloszlásokat azokkal a megfelelő esetekkel összehasonlítva, amelyeknél csupán felvízoldali szádfal került alkalmazásra X6. ábra). Gyakorlati megállapításaink a következők: 1. Az alaplemezmenti potenciálértékek csökkentése szempontjából, a felvízoldali szádfal egymagában való alkalmazása sokkal hatásosabb, mint az állandó hosszúságú szádfal esetén az előfenékhosszúság változtatása. A felvízoldali szádfal egymagában való megépítése esetén az A ponton lévő potenciálértékek hiperbolaszerű görbe szerint változnak, míg az utóbbi esetben közel egyenes szerint történik a változás. 2. Minél hosszabb fel vízoldali szádfalhoz csatoljuk a különböző hosszúságú előfeneket, annál kisebbé válik az A pontbeli potenciálcsökkenés mértéke. A 6. ábrán látható közel egyenes görbék egyre inkább vízszintesen helyezkednek el. 3. Adott hosszúságú felvízoldali szádfalhoz különböző hosszúságú előfeneket kapcsolva, megállapítható az, hogy a túl rövid előfenékkel nem tudunk számottevő potenciálcsökkenést elérni. Állandó hosszúságú felvízoldali szádfal (pl. m-i /a — 0,277) és az ahhoz kapcsolódó változó hosszúságú előfenék esetére az alaplemezmenti potenciálértékek csökkenését a 7. ábra mutatja. dik el. Az azonos hosszúságú m, és m

2 szádfal különböző mélységekbe való süllyesztéséhez tartozó alaplemezmenti potenciáleloszlást a 8. ábra szemlélteti. Az A és B sarokponti potenciálértékek változása ellentétes értelemben következik be (9. ábra), ha .a szádfalak hosszát növeljük, amint az alábbi táblázat mutatja: II. táblázat m. m, a a A B m. m, a a /o 0,0 84,4 16,8 0,111 67,5 32,0 0,222 61.4 38,7 0,333 57,5 42,5 0,444 55,3 45,0 0,555 53,75 46,3 Minél hosszabbak a szádfalak, a változás mértéke annál kisebb. Gyakorlati megállapításaink a következők: 1. A szádfalak hosszának bizonyos határon túl való növelése felhajtóerő csökkentése szempontjából nem gazdaságos. 2. Rövidebb alvízoldali szádfal kedvezőbb az alaplemezmenti potenciáleloszlás, ill. felhajtóerő szempontjából. d) Felvízoldali szádfal, alvízoldali szádfal és előfenék. Ha az m

x és m

2 szádfalakhoz b előfenék is megépítésre kerül valamely műtárgynál, akkor az alaplemezmenti potenciálértékek csökkenése következik be, vagyis a nagyobb potenciálértékek a felvízoldal irányában tolódnak el. Az A és B pontbeli potenciálértékeknek az