Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Lipták Ferenc: Hosszanti átfolyású ülepítőmedence áramlástani vizsgálata

Lipták F.: Hosszanti átfolyású ülepítőmedence kőzve a 45°-os oldalnak, alul hengert, felfelé szintén lassú hengermozgást okozott. Felül 3—4 cm mélységig visszafelé áramlás volt. A sebesség a medencefenék felé növekedett. A lyuggatott lapokat közel (6 mm-re) helyezve a vízbevezető falhoz kis örvénymozgások keletkeztek azok mögött. A lapoknak a bevezető fal nyílásai és annak tömör része előtt lévő szakaszain, valamint a lapok közötti réseken ugyanis eltérő sebességgel áramlott át a víz, ami örvénylést okozott. 111/10. A lyuksorok előtt lyukakkal ellátott gömbsüveg alakú ütközők. A gömbsüvegek görbületi sugara 26 mm volt. A gömbsüvegek peremét 12 mm-re, vagy annál közelebb helyezve a vízbevezető falhoz igen jó áramképet kaptunk. A víz egyik része a gömbsüveg lyukjain keresztül sugárirányban áramlott be. Felül nem volt visszaáramlás, csak kb. 1 cm mély álló réteg. Az iszapgyüjtőtérben holttér keletkezett. A sebesség a medence kezdeténél a vízmélység felülről számított harmadában volt a legnagyobb. Ez a maximum a bevezetéstől távolodva fokozatosan lejjebb szállt. A medence kezdetétől számított 0,8 m-nél már a vízmélység felében jelentkezett. A sebességi ábra csaknem teljesen azonos a hengerfelületnél kapottal. A keresztszelvények azonos mélységű pontjaiban mért sebességi adatok nem mutattak nagy ingadozást. 111/11. Gömbsüvegek domború oldallal a befolyás felé fordítva. A beáramló víz túlnyomó részét a gömbsüveg alakú felületek vezették, nagyon kevés ment át a lyukakon. A gömbsüvegek homorú oldalánál kis örvénylések, visszafelé áramlások és kis holtterek voltak megfigyelhetők. A gömbsüvegalakú felületekről lesikló víznek oldalirányú sebességi összetevője is volt, tehát nem haladt egyenesen előre a medencében. Felül kisfokú visszaáramlás, az iszapgyüjtőtérben lassú henHidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. J

f37 germozgás volt. A keresztszelvények azonos mélységű pontjaiban mért sebességi adatok az összes változatok közül a legnagyobb ingadozást mutatták. A kísérleti eredmények összefoglalása Az ülepítőmedence kifolyási fejének vizsgálata során a legcélszerűbb megoldásnak a bukóhoz közel, kis merülési mélységre elhelyezett merülőfal mutatkozott. A befolyási fejnél alkalmazott különféle energiatörő és vízosztó berendezések csak egy bizonyos hosszig (a medencének csak bizonyos szakaszáig) hatottak az áramlásra. Ez a szakasz három lyuksor esetén megfigyeléseink szerint a legkedvezőtlenebb esetben a medencehosszúság egyharmad részéig terjedt. Ezen a vízfelszín és az alatta lévő néhány mm-es réteg végig állt. Alatta a sebesség fokozatosan nőtt, a maximum közepén és a középtől kissé lejjebb alakult ki. A fenék felé a sebesség ismét csökkent. Kismintakísérleteinknél igen sok változat áramképét vizsgáltuk meg. A változatok közül a három lyuksorral ellátott vízbevezető fal alkalmazása látszott legcélszerűbbnek. A lyukak elé függőlegesen elhelyezett tárcsák, lécek nem adtak jó áramképet. Ezeknek az elemeknek elferdítésével az áramkép javult, de csak függőleges értelemben. A lyukakkal ellátott energiatörő és vízosztó elemek közül a hengerfelületek és a gömbsüveg-alakú ütközők egyformán jó áramképet adtak, a sebességeloszlás vízszintes értelemben is jó volt. * Befejezésül köszönetet mondok dr. Németh Endre tanszékvezető egyetemi tanárnak és Salamin Pál egyetemi docensnek a kísérletezés közben felmerült feladatok megoldásánál és az észlelési adatok feldolgozásánál nyújtott segítségért, Langmár József laboratóriumi mérnöknek és Liszkai József tanszéki mechanikusnak a modellek megtervezésénél és elkészítésénél és öllős Géza laboratóriumi mérnöknek a fényképek felvételénél tanúsított önzetlen munkájáért.