Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Magyarország hasznosítható vízkészlete

.Jf32 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. Hank O.: A Tiszamedence talajfajtái sabbakká is tesszük, s egyben a viljamszi komplexus alkalmazásával és okszerű öntözéssel igyekszünk mezőségi irányú fejlődésükhöz alapot szolgáltatni. IRODALOM Endrédy E.: A geológiai viszonyok befolyása Magyarország jelenkori talajainak képződésére. Földtani Intézet 1941. évi jelentésének függeléke, 5. füzet, Bpest, 1942. Endrédy E.: A szikesek keletkezésének kérdéséről. Beszámolo a Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, Bpest, 1940. Kreybig L.: Magyarország átnézetes talajtájai. Földtani Intézet, Budapest, 1945. Kreybig L. és munkatársai (Berényi, Hank, Sümeghy): A növénytermesztési szaktanácsadás tényezői és irányelvei. Agrokémiai Kutató Intézet kiadv. Budapest, 1950—52. Kreybig—Sümeghy és munkatársaik: Magyarázatok geológiai és talajismereti térképekhez. Kunmadaras és Kunhegyes térképlapjaira vonatkozó füzetek, Budapest, Attila-nyomda, 1937. N. Fekete Z.: Mezőgazdasági Talajtan, Keszthely. 1943. Stefanovits Pál: Talajfajaink és gyakorlati jelentőségük. M. T. A. Agrártudományi Osztályának Közi. I. 3. 303—313. Budapest, 1952. Scherf E.: A talaj klimatikus és légköri klimatikus tényezők versenye a talajtípusok keletkezéséné!. Földtani Intézet Évkönyve. XXIX. 1. füzet. Budapest, 1932 Viljamsz, V. R.: Talajtan. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1950. Kreybig L.: A Földtani Intézet talaj javítási, talajvizsgálati és térképezési eljárásával kapcsolatos munkálatok tudományos és gyakorlati továbbfejlesztésének kérdései. Beszámoló a Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól. Budapest, 1939. Fehér D.—Frank M.: Untersuchungen über den Einfluss der Temperatur und des Wassergehaltes auf die Tátigkeit der Mikroorganismen des Bodens. I. II. Arch. für Mikrobiologie. 8. 249. 1937. 9. 193—221. 1938. Hank O.: Az öntözéses termelés elméleti és gyakorlati kérdései. Tiszántúli Önt. Közi. I. 5—22. T. M. K. Debrecen, 1938. Fehér D.: Az R-törvény alkalmazása az. öntözéses termelés terén. Tiszántúli önt. Közi. II. 23—38. 1940. Fehér D.: A növények hő- és vízgazdálkodása. T. Ö. K. IX—X. 4—20. T. M. K. Debrecen, 1941/a. Frank M.: A talaj vízgazdálkodásának hatása a talajéletre. Tiszántúli önt. Közi. IX—X. 21—35. T. M. K. Debrecen, 1941/b. Goda László: A Tiszavölgyi öntözések vízszükséglete és a vízhiányok tűrése. Budapest, 1953. Kéziratban. Fekete Zoltán: A magyar talajtípusok dinamikája. M. T. A. Agrártud. Önt. Közi. I. 2. 229—257. Budapest, 1952. Fekete Zoltán: Talajtan. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1952. Mados László: Alföldi talajaink fajsúlya, térfogatsúlya és hézagtérfogata. Mezőgazdasági Kut. XII. 205—29. 1. Budapest, 1939. Mados László: Általános talajtani alapismeretek. Budapest, 1941. Herke Sándor: A szikes talaj hasznosítása rizstermeléssel. „A magyar szikesek" F. M. Kiadvány, Budapest, 1934. (Folytatás a 423. oldalról.) sának komplex jellegére, amely kétféle képesítésű szakembereknek: a mérnöknek és geológusnak együttműködését igényli. Végül megemlítette, hogy az artézi- és mélyrétegvizek számbavételével a VIKUTI nem foglalkozott, ímert ezt a feladatot a Vízgazdálkodási Tanács a Földtani Intézetre bízta. Ubell Károly a talajvízkészlet számbavételét ismertette. Ennek a feladatnak a megoldásában, a rendkívül rövid időre tekintettel, meg kellett elégedni a külföldi irodalomban elfogadott módszerrel, amely a talajvízszíningadozás évi ritmusának megfelelő, évenként pótlódó vízmennyiséget határozza meg. Áz első lépés azoknak a területeknek a meghatározása volt, alhol a talajvíz kitermelhető. A második lépés az évi talajvízforgalom megállapítása volt, az ú. n. statikus számítási módszer alkalmazásával: 1. az átlagos talajvízjárási vonal és a víztartó rétegek szabad hézagtérfogatának segítségével, kútészlelési adatok alapján, és 2. a különböző befolyásoló tényezők hatására évenként periodikusan előálló vízkészletgyarapodás összegezéséből. Általában a téli félév átlagos csapadékösszegének 62—72%-a tározódik a felszínközeli talaj víztartó rétegekben. Ez képviseli a periodikusan előálló évenkénti természetes utánpótlást, amely 1,6—9,7 l/s km

2 és összesen 9,5 millió m

3/nap. Ennék természetesen csak kis hányada hasznosítható. Kessler Hubert előadása a karsztvízkészlet számbavételéről szólt. A karsztvízkészlet megállapításánál kizárólag a csapadékból beszivárgott vízmennyiség vehető alapul. A beszivárgás mértékét, törvényszerűségét a Mecsek hegységben rendelkezésre állott 20 éves adatsor alapján állapította meg, majd nagyobb területen, (Bükkhegység) ellenőrizte, és 10% hibahatáron belül érvényesnek találta a mélykarsztra is. A tartósan kitermelhető vízmennyiség megállapítása végett az egész ország karsztos területére kiszámította a sokéves átlagban beszivárgott vízmennyiséget. Azonkívül kiszámította az 1952—53. években beszivárgott vízmenynyiséget is és ezt ellenőrizte a vízhozammérési adatokkal. A beszivárgott és kitermelt karsztvízmenynyiség, 2,5%-os hibahatáron belül, egyensúlyban van. A fajlagosan kitermelhető karsztvízmennyiség az egyes területeken 5,6—10,9 l/s km

2. Ihrig Dénes, a VIKUTI igazgatója, „A hidrológiai kutatás további feladatai a vízkészletfeltárás terén" c. előadásában hangsúlyozta, hogy az ország felszíni-, talaj- és és karsztvizeinek mennyiségét másfél év alatt kellett megállapítani. így kezdeti eredményeket, a talajvízkészlet vonalán csak becsült értékeket lelhetett elérni. Az elméleti és gyakorlati hidrológiai kutatás további feladatai három csoportba foglalhatók össze. Ezek: a vízkészlet mennyiségi feltárásnak továbbfejlesztése, a vízkészletek minőségi feltárása, és a vízkészletfeltárás kiegészítő feladatainak elvégzése. Az első feladatcsoportban, a felszíni vizeknél, a vízhozam-statisztika fejlesztésére, a talaj vízkutatás terén a talajvízszínalakulás törvényszerűségeinek és a talajvízháztartásnak a vizsgálatára, a karsztvizeknél a beszivárgási folyamatok pontosabb megismerésére, valamint a mélységbeli rétegvizek teljes számbavételére van szükség. A második feladatcsoportban el kell végezni felszíni és felszínalatti vizeink minőségi felvételét, és el kell készíteni az utóbbiak minőségét feltüntető hidrokémiai térképeket. A harmadik feladatcsoportban az ország tározási lehetőségeinek feltárása, a vízhasználatok nyilvántartásba vétele, a vízszükségletek normáinak megállapítása és a vízhozamok hosszúidejű előrejelzése a vízkészletfeltárás kiegészítő feladatai. Az ankétet, amely az érdeklődők naav táborát mozgatta meg, és amelyet számos felszólalás kísért, Mosonyi Emil akadémikus zárószavai rekesztették be. A több oldaról elhangzott kívánságnak megfelelően a VIKUTI külön kiadványban teszi közzé a vízkészletfeltárás eredményeit. Pásztor Géza