Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Lesenyei József–Papp Anna–dr. Török Piroska: A budapesti Duna-szakasz vizsgálata

J/.22 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. Lesenyei—Papp—Török: A budapesti Duna-szakasz vizsgálata. szolgált, mely a Spitta-féle mintavevő készüléknek egyszerűsített és céljainkra átdolgozott formája. A készülék alsó szintjén helyezkedik el két oxigénüveg, melyből az egyik az oldott oxigén, a másik az 5 napos Biokémiai Oxigén Igény meghatározására szolgál. A felső szinten helyezkedik el egy literes üveg, melynek vize a többi meghatározásokhoz szolgáltatta a vizet. Miként ismeretes, az oldott oxigén és Biokémiai Oxigén Igény (B. O. I.) meghatározása céljából vett vízmintánál a legpontosabban megakadályozandó a levegőnek a vizén való átbuborékolása, mert így a mintavétel során növekszik a víz oxigéntartalma, ezért kell gondoskodni, hogy az üres üvegen áthaladó vizet, mely tehát az üres üvegben lévő levegővel érintkezett, a beáramló újabb víztömeg kiszorítsa. A víz először a jobboldali üvegbe áramlik be, kiszorítja a levegőt a bal üvegbe, innen a felső nagy üvegbe. A levegővel érintkező víz a mintavétel befejeztével a felső üvegbe áramlott, míg a két alsó kis üvegben a levegővel nem érintkezett víz helyezkedik el. A vízminta merítésével egyidejűleg megállapítottuk merítőhőmérővel a Dunavíz hőfokát, egy száraz hőmérővel a levegő hőfokát és mértük a pontos időt. A merítőkészülék szétbontása után az alsó kis üveg egyikét az 5 napos Biokémiai Oxigén Igény meghatározására azonnal eltettük a nemezzel hőszigetelt vasbádog mintavevő ládába, a másik üvegbe a Winkler-féle oxigén-meghatározás elkészítésére 1 cm

3 mangánklorid (MnCl

2) és 1 cm' 33% nátronlúg (NoOH) oldatot pipettáztunk. A helyszínen azonkívül megállapítottuk a víz pH értékét (hidrogénionkoncentrációj át). Meg kell még jegyeznünk, hogy egyes helyeken, így elsősorban a 4. mintavételi helyen, az újpesti Garam-utcai szenny vízkitorkollás alatt a vízminta annyira szennyezett volt, hogy a vízben oldott oxigén nem volt elegendő a vízben lévő szennyező anyagok oxidálásához, ezért hígítani kellett és külön üvegben a hígító víz B. O. I.

s értékének meghatározására vakpróbát kellett végezni. A mintavételt több esetben különböző okok miatt félbe kellett szakítani. így a VI. mintavételkor, 1939. X. 5-én a délben támadt viharos szél, a IX. mintavételkor erős eső, végül a XV. mintavételkor a csónak motorjának ki nem elégítő működése akadályozta meg a mintavétel befejezését. Az átlag eredményeket feltüntető VII. táblázat első oszlopa mutatja, hogy az egyes mintavételi helyeken hány ízben vettünk mintát. A mintavétel befejeztével igyekeztünk a laboratóriumban mielőbb elkezdeni a meghatározásokat. Elsősorban az ammónia, nitrit, nitrát, oxigénfogyasztás, (pH megállapítás) került sorra, majd az átlátszóság, összes lebegőanyag, klorid és a már előkészített oldott oxigén mennyiségének megállapítása. A teljesség kedvéért és az értékeknek más kutatásokkal való összehasonlítása céljából az egyes meghatározási módszereket röviden ismertetjük. pH érték. A helyszínen kolorimeter papírral, a laboratóriumban Kliburszky-féle elektromos készülék segítségével. Vezetőképesség elektromos úton. Az átlátszóság meghatározása torzításmentes fenékkel készült beosztott és alul csappal ellátott üveghengerben. A megállapítás tárgya az a vízmagasság volt, melyen át a Schnell-féle íráspróba még jól olvasható. A természetes fény intenzitásának változása által okozott eltérések kiküszöbölésére fényforrásul minden esetben az íráspróbától 60 cmre elhelyezett 60 Wattos elektromos égő szolgált. A lebegőanyag meghatározására 250 cm

3 vizet előre kiszárított 5 cm Sch. Sch. szűrőn szűrtük, a szűrőpapírt óvatosan kiemeltük, vízfürdőn beszárítottuk, szárítószekrényben 105° C-on kiszárítottuk és mértük. Tekintettel arra, hogy a szűrőpapírok már egyszerű szemléletre is különbségeket mutatnak, szárítás és mérés után színtelen lakkal vontuk be őket. Az oxigénfogyasztást a Kuebel—Thiemannfé>e módszerrel határoztuk meg, kénsav hozzáadása után 10 cm

3 n/10 kaliumpermanganát oldattal 10 percig forralva, majd 10 cm

3 n/10 oxálsav oldat hozzáadása után káliumpermanganát oldattal titráltuk. A kapott érték támpontot ad a kémiai úton oxidálható szervesanyagok jelenlévő mennyiségére. Az oxigéntartalom megállapítása már mintavételkor megkezdődött, a nátronlúg és mangánklorid hozzáadása révén. A két oldat % hozzáadása alkalmával fehér mangánhidroxid csapadék áll elő, melynek egyrésze a vízben oldott oxigén hatására barna mangánihidroxid csapadékká alakul át. A meghatározás további ^ folyamán sósavval történt megsavanyítás után és káliumjodid (KJ) hozzáadásával a mangánhidroxiddal egyenértékű jód válik le, melynek mennyisége nátriumtrioszulfáttal való titrálás révén megállapítható. Az oxigéntelítettség számított érték, megmutatja, hogy az adott hőmérsékleten oxigénnel telített víz oxigéntartalmához hogy viszonylik az oldott oxigén értéke. Amennyiben a telítettségi érték 100 százalékon felül van, a víz oxigénnel túltelített. Az 5 napos Biokémiai Oxigén Igény meghatározására úgy történt, hogy a vízmintát, melynél a leggondosabban vigyáztunk arra, hogy üvege teljes légmentesen és buborékmentesen záródjon, termosztátban 5X24 óráig 20° C-on tároltuk, majd meghatároztuk az oxigéntartalmát. Az eredeti és az 5 nap utáni oxigéntartalomból, valamint az esetleges hígítás mértékéből és a hígítóvíz oxigéntartalmából kiszámítható a B. O. I.

5. A klorid meghatározás n/100 ezüstnitráttal (AgNO

s) való titrálásal történt káliumkromát jelenlétében. Az ammoniameghatározás az I.—VIII. sorozatoknál Nessler oldattal a IX. mintavétel