Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Lesenyei József–Papp Anna–dr. Török Piroska: A budapesti Duna-szakasz vizsgálata

J/.8 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 9—10. sz. Lesenyei—Papp—Török: A budapesti Duna-szakasz vizsgálata. A Zsigmond-téri csatornaszivattyútelep kitorkollása. Az Újlaki vízmű és az Ördögárok közötti partszakaszon mintegy 16 kisebb-nagyobb szenny vízkitorkollás. Az Ördögárok. 4 db. kisebb-nagyobb közvetlen szennyvízkitorkollás. Kelenföldi csatornaszivattyútelep kitorkollása. Határárok. Albertfalvai átemelőtelep kitorkollása. Budafok közvetlen szennyvízkotorkollása. Budatétényi szenny vízkitorkollás. Meg kell emlékezni a Margitszigeten lévő 3 szennyvízbeömlésről, valamint a sziget déli részén létesített és létesítendő vízműről is. Az ismertetett szennyvízkitorkollások között a legfontosabbak mennyiségi adatait az V. táblázat foglalja össze: V. táblázat Budai oldal Pesti oldal Megnevezés Vízszállítás m

3/nap Megnevezés Átlagos vízszállítás m

s/nap III. Óbudai es. sz. t XI. Kelenföldi es. sz. t Albertfalvai es. sz. t Összesen 34 000 35 000 5 000 74 000 Épülő újpesti (Garam-u.) átemelőtelep XIII. Angyalföldi es. sz. t IX. Hámán K.-úti kitorkolás . . . IX. Ferencvárosi cs. sz. t XX. Csepeli cs. sz. telep Összesen 20 000 75 000 80 000 200 000 10 000 385 000 Táblázatunk szerint tehát a budai oldalon 74 000, a pesti oldalon 385 000 m

3 szennyvíz kerül a Dunába. Ha azonban figyelembe akarjuk venni felsorolásunkban szereplő, főleg budai kitorkollások révén a Dunába kerülő szennyvízmennyiségeket is, úgy csak becslésre vagyunk utalva. A rendelkezésre álló lakósszámértékek alapján valószínűsíthető, hogy a budai oldalon mintegy 40 000 m

3/nap szennyvízmennyiség kerül a Dunába. Ilyen alapon Budapestnél (a SoroksáriDunaágba bekerülő szennyvízmennyiség nélkül) mintegy 500 000 m

3 szennyvíz kerül naponta a Duna folyamba. A folyamba jutó szennyvízmennyiségek ismertetésével azonban nem elégedhetünk meg, tudnunk kell azt is, hogy ez a nagy szennyvízmennyiség mennyi, szennyező anyagot juttat a Dunába, mennyire terheli a folyam öntisztító képességét, ezért szükség van a szennyvizek kémiai összetételének ismeretére is. A VI. táblázatban fel vannak sorolva a rendelkezésre álló szennyvízelemzési adatok, elhagyva a kizárólag ipari eredetű szennyvizek vizsgálati eredményeit. A szennyvízmennyiség és minőség ismeretében már tudunk számításokat végezni a Duna-folyam szennyvíz-okozta terhelésére vonatkozólag, mint a tanulmány befejező részében látni fogjuk. Visszatérve a szennyvízbeömlések és a víznyerő berendezések földrajzi viszonyaira, azt kell megállapítanunk, hogy ezek telepítése nem a legszerencsésebb. Magyarázatul szolgál azonban, hogy a közművek tervszerű felépítése és telepítése csak az újabb idők vívmánya, és így a jelenlegi helyzetet figyelembe kell venni és ahhoz kell alkalmazkodni. Ez a körülmény teszi szükségessé, hogy az egyes szennyvízkitorkolások szennyvizeinek kezelése nem lehet egyöntetű, míg pl. a Ferencvárosi szivattyútelepen a Dunába kerülő napi 200 000 m

3 vízmennyiség szűrése kielégítő tisztítást jelent, addig az Angyalföldi szivattyútelep 75 000 m

3/napi szennyvizét ülepíteni és klórozni kell, mert a város felett fekszik és alatta aránylag közel vízkiviteli művek létesülj tek. Az angyalföldi ülepítő berendezés megtisztítja, illetőleg meg fogja tisztítani egyszersmind a IV. kerület szennyvizét szállító Garam- és Meder-utcai kitorkollások szennyvizét is. A csatornázási és szennyvízkezelési szempontból rendezetlen budai oldalon feltétlenül az első helyen a jelenlegi közvetlen szennyvízkitorkollásokat megszüntető gravitációs főgyűjtő megépítése szerepel, melynek révén az összes szennyvíz a létesítendő Kelenföldi csatornaszivattyútelepen történő ülepítés után lesz a Dunába bevezethető. Ezen két alapvető pont mellett szerepet játszik Albertfalva, Budafok, Tétény szennyvizeinek kezelése, de gond fordítandó néhány közvetlenül a Dunába torkolló ipartelep szennyvizeire is. Ezek a kérdések a jövőben feltétlenül megoldandók. Mind a jelenleg már időszerűvé vált, mind a jövőben megoldandó feladatok főleg gazdasági szempontból elkerülhetetlenül szükségessé teszik, hogy szennyvizeinket befogadó vízfolyásunk viszonyait ismerjük a jelenlegi szennyvízterhelés mellett, hogy következtetéseket vonhassunk le újabb szennyvízterhelés esetén fellépő változásokra. Ez a gondolat vezette a Fővárosi Szennyvízvizsgáló Laboratóriumot már az 1939. évben,