Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Bélteky Lajos: A kismélységből való víznyerés gazdaságossága és eredményei

Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. 1^3 VÍZELLÁTÁS A szerző folytatja azoknak a tudományos dolgozatainak sorozatát, amelyekben a kis mélységből történő víznyerés gazdaságosságát bizonyítja. Ebben a cikkében a legújabb 1952-es és 1953-as adatok alapján állítja szembe a régi kúttechnikával a most elért eredményeket. Nagy értéke a tanulmánynak, hogy egyes geológiai tájegységeken belül megadja az egy kúttal gazdaságosan termelhető vízhozamot. A kismélységből való víznyerés gazdaságossága és eredményei* írta: BÉLTEKY LAJOS főmérnök Hazánk lakosságának túlnyomó része vízszükségletét a múlt század második feléig kismélységű ásott kutakból látta el. Ezeknek a kutaknak a vize azonban legtöbbször szennyezett és fertőzött volt, még pedig sekély mélységük, helytelen telepítésük és rossz építésük miatt. Az alföldi ásott kutakat ugyanis nem mélyítették le a lösz feküjében levő durvább s így jobb vízvezető rétegig, hanem benne maradtak a löszrétegben, ezért a kutak vízhozama csekély volt s a nedves évszakban magasra emelkedő talajvíz bevitte a kútba a felszíni talajréteg szennyét. Sűrűn lakott, régi települési helyeken pedig a pöcegödrök, trágya és szeméttelepek leve fertőzte majdnem teljes bizonyossággal a kismélységű ásott kutak vizét. Igen rosszak voltak az ivóvízviszonyok, különösen a mélyfekvésű árterületeken és a hajdani mocsárvidékeken települt községekben. Helytelenül történt a kutak megépítése is, mert ha lemélyítették volna a kutakat a lösz feküjében települt durvább szemű vízadórétegig, vagy a fekü alatt levő második víztartó rétegig, akkor az ásott kút palástjára felvitt vízzáró vakolással, vagy más módon való szigeteléssel ki lehetett volna zárni a felső talajréteg szennyezett vizét a kútból. E hibák miatt következett be, hogy az ásott kutak több mint 70%-ának a vize fertőzött volt az OKI megállapítása szerint. Az egészségtelen ivóvíz is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy roszszak voltak a közegészségügyi állapotok. Magyarország szomorú ivóvízellátási helyzete a múltszázad utolsó évtizedeiben kezdett javulni, amikor a hódmezővásárhelyi első ártézi kút fúrása megmutatta, hogy az Alföldön is lehet fertőzés nélküli, egészséges ivóvizet nyerni. El is terjedt rövidesen az ártézi kutak használata oly rohamosan, hogy 15 évvel ezelőtt a mélyfúrású kutak számát már 12 OOO-re becsülték, ma pedig 19—20 000-re j,ehető a negatív és pozitív ártézi kutak száma. Ezek a kutak, melyeket túlnyomórészt kisiparos vállalkozók készítettek, kivitel szempontjából nagymértékben kifogásolhatók. Helytelen és káros a köpenycsövek visszahúzása, mert ennek következtében a nyitottá vált különböző potenciálú porozus rétegek összekapcsolódnak, felsőbb iszapos rétegek lecsúsznak a beszűrőzött vízadórétegre s e jelenségek hatására a vízhozam nagymértékben lecsökken. A kutak vízhozam-csök• A Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási Szakosztályának 1953. szeptember 18-i ülésén elhangzott előadás. kenésének okát azonban — kellő elméleti képzettség hiányában — nem a helytelen kútkiképzésben keresték, hanem a vízadóréteg kimerülésével magyarázták, s az újabb kutakat már egyre mélyebb rétegekre igyekeztek telepíteni. E törekvést természetesen előmozdította a túlzott nyereségvágy is. Ahol a geológiai adottság meg volt, - kifolyó víz nyerésére törekedtek, melynél a víz tisztítószivattyúzás nélkül is homokmentes lesz bizonyos idő alatt. Szakmai nyelven ezt hívják „öntisztulásnak". Az ilyen kútnak lökésmentes elzárófejjel való felszerelése esetén azzal kell számolni, hogy minden nyitásnál homokol a kút, éppen ezért a pozitív ártézi kútra nem szereltek elzárószerkezetet, hanem szabadon hagyták folyni a vizet éjjel-nappal, legfeljebb a kifolyó nyílást szűkítették, ha a vízhozam túlságosan nagy volt. A szabadon folyó ártézi kutaknál, ha a stacioner állapot már beállt, a helytelen béléscsövezés okozta jelenségek is kevésbbé mutatkoznak, mint a negatív ártézi kutaknál. A szakszerűtlen béléscsövezés következményeként fellépő, előbb említett káros jelenségek ugyanis a szükséges mérvű tisztítószivattyúzás hatására feltétlenül jelentkeznek, a vízhozam lecsökken, ha pedig a homokmentesítést egyáltalán nem, vagy csak hiányosan végzik el, a szűrő szitaszövetének nyílásánál kisebb homokszemcsék eltávolítása nem történik meg s ennek folytán a kút csak kisebb belépési sebességgel, tehát kevesebb víz kivétele mellett használható s azonkívül a kút idő előtt elhomokolódik, használhatatlanná válik. A hibás kiképzés folytán használhatatlanná vált mélyfúrású kutak száma hazánkban többezer. Ez nem túlzás, hiszen csak az üzemen kívüli mélyfúrású közkutak száma közel 2000, ami kb. 38%-át teszi ki a fúrott közkutak számának. Ezek között természetesen vannak elöregedett kutak is, melyeknek béléscsöve átmaródott. Sok üzemképtelen negatív ártézi kút azonban a hiányos kiképzés miatt ment tönkre idő előtt s lett terjesztője annak a tévhitnek, hogy csak a kifolyó vizű kutak tartósak, a szivattyús kutak pedig, amelyeket a kisebb mélységű rétegekre telepítenek, idő előtt kiapadnak, használhatatlanná válnak. Mindezek elősegítették a nagyobb mélységre való törekvést. Ezt megkönnyítette még az a körülmény is, hogy az Alföld nagyrészén sűrűn váltakoznak a vízzáró és víztartó rétegek s az utóbbiak nyomása általában a mélységgel együtt • növekedik. így a mélyebbre fúrás a legtöbb helyen nem járt kockázattal. Az Alföld lakossága igen hamar rászokott