Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Magyar Kálmán: Törpe vízművek

Magyar K.: Törpe vízművek lakosszámú községek részére az 5000 fő után ugyancsak 50 literes fejadaggal számított napi 250 m

3 fogyasztás 40 százaléka, vagyis 100 m

3. Ennél a nagyságnál a víztartány alapterülete 6X6 m lenne, 2,75 m hasznos vízoszlop magassággal. Az 5000-nél nagyobb lélekszámú községek vízellátásának megoldására a törpe vízmű mellett már szóbajöhet a normális, házicsatlakozásokat tápláló vízmű is. A fenti tárolótérfogat nagyságok az 50 literes fejadaggal számított napi fogyasztás bizonyos százalékában úgy lettek megállapítva, hogy elégségesek legyenek nem túlzott menynyiségű tűzoltó-víz tárolására is. Ugyanis naponként 12 órás szivattyúzási üzemidőt tételezve fel, a fogyasztásban jelentkező óránkénti ingadozás kiegyenlítésére, kereken a napi fogyasztás 30 százalékának megfelelő tárolótérfogatra lenne szükség. Ezzel szemben a tárolótérfogat a legkisebb tartány méretnél 60 százalékkal, a közepes és legnagyobb tartányméretnél pedig 40 százalékkal van előirányozva. Ez a méretezés és a tartánytérfogat megállapításánál a legnagyobb lélekszám alapulvétele biztosítja a tűzoltó-víz tárolásához szükséges tartány térfogatot is. A víztorony anyaga tégla és beton, illetve vasbeton lehet, amelyeknek beszerzését az anyagpiac ellátottsága biztosítja. A víztorony alapépítményét, az alapozás kivételével, teljesen téglából irányoztuk elő. Az alapozás 1 kg/cm

2-nél nagyobb teherbírású talaj esetében sávalap lehet, ennél kisebb teherbírású talajok esetében pedig vasbeton lemezt vehetünk számításba. A torny víztartánya a szükséges minőségű vasbetonból készülne, a vízáthatlanságot biztosító külső és belső vízmentes vakolással. Ugyancsak vasbetonból készülnének a födémek és koszorúk is. A víztartány a kivitel egyszerűsítése és a költségek csökkentése végett csak egyrekeszes lenne. Ezáltal ugyanis megtakarítható a tartány osztófala, a töltővezeték felül két ágra való osztása és a kettős túlfolyó. Ez az egyszerűsítés hátránnyal nem jár, mivel a tartány évenként egy- vagy kétízben való takarítása csupán 2—3 órai üzemszünetet jelent, amely alatt is, ha arra szükség van, a tornyot kikapcsoló tolózár lezárása után a szivattyút közvetlenül a hálózatra dolgoztatva üzemben lehet tartani. A tartány szellőzését szellőzőnyílás biztosítja, a közegészségügyi szempontból megkívánt kivitelben. A víztorony-lábazat gépháznak nevezett alsó tere szolgálna a szivattyúk elhelyezésére, amennyiben erre a kút vizének nyugalmi szintje és a létesítendő depresszió mértéke lehetőséget ad. Nincsen azonban akadálya annak sem, hogy szükség esetén a szivattyút a gépház padlószintje alá süllyesztett olyan aknában helyezzük el, amelynek a mélysége a torony alapozási mélységét nem haladja meg. Ha a kút nyugalmi szintje olyan mélyen lenne, hogy a vízkitermelés a torony-gépházban elhelyezett normális vízszintes tengelyű centrifugális szivattyúval nem valósítható meg, akkor a szivattyúkat közvetlen a kút fölött megépített aknában kell elhelyezni. A víztorony-gépházban nyerne elhelyezést a vastalanító berendezés is, mivel a kisebb mélységű fúrót t kutak vizének vizsgálatai azt mutatják, hogy kútjaink 60—70 százalékánál a víz vastartalma felette van a még tűrhetőnek mondható 0,5 mg/liter értéknek, s így a kifogástalan víz biztosítása érdekében ilyen esetben szükséges gondoskodni a víz vastalanításáról is. A gépházban lennének még elhelyezve a szivattyúmotorok biztosító és indító berendezései, az úszógolyós vízállásmutató készülék jelzőmúve és ez a tér szolgálna az üzemgépész tartózkodási helyéül is a szivattyúzási üzemidő alatt. A toronylábazat raktárnak nevezett felső részében lennének elhelyezve a szükséges üzemanyagok, tartalékanyagok és tartalékalkatrészek. A gépház és a fölötte lévő raktár közötti öszeköttetést belső lépcsőfeljárat biztosítaná. A víztartány alatti raktárhelyiségből belső elhelyezésű vaslétra vezet fel a víztartány tetejére és az itt kiképzett szellőző födéllel lezárt nyíláson át lehet bejutni a tartány belsejébe, annak a szükséges időközökben való kitisztítása végett. Ilyen megoldással elkerülhetővé válik a víztartány tetejére kívülről felvezető létra, amin a feljárás eléggé kényelmetlen, s emellett rontja az építmény külső megjelenését. A víztorony csőszerelése, az anyaggal való takarékoskodás és a költségek csökkentése végett, a megengedhető legegyszerűbb kivitelű lenne. A túlfolyó vezeték a víztartány falán átvezetve szabad kiömléssel készülne. A tartány töltőveztéke és a hálózati tápvezetéke egyazon vezeték lenne a tartány fenéklemezébe való betörkollással. Ez a vezeték a talajszint fölött megfelelő magasságban elhelyezett tolózárakkal, be- és kikapcsolható leágazással és a tartány fenéklemezébe beépített részének változtatható magasságával egyúttal a szükséges átkapcsolások után ürítő vezetékül is szolgálna. A dombos fekvésű községeknél szóbaj övő szolgálati medencés megoldás esetében a valószínű elrendezésnek az látszik, hogy a medencét a községnek a szükséges nyomómagasságot biztosító magasabb pontján helyezzük el, a kutat pedig, lehetőleg ettől nem nagy távolságra, a fogyasztó terület hidrogeológiailag legalkalmasabbnak látszó alacsonyobb pontjára tesszük. A szolgálati medence űrtartalma, a víztorony tartány űrtartalmának megállapításánál ismertetett meggondolások alapján ugyancsak