Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Magyar Kálmán: Törpe vízművek

356 Hidrológiai Közlöny. T34. évf. 1954. 7—8. sz. Kivonatok Falusi vízellátásunkban a fejlődést a törpevízművek jelentik. Ezért népünk életszínvonalának emelését szolgálja a szerzőnek a törpevízművek típustervére tett javaslata. rr.. / rr i jfc iorpe vízmüvek M AGYAK K ÁLM A X Hogy a törpe vízművek fogalmához eljussunk, vessünk egy pillantást községeink vízellátásának eddigi módjára, azzal a megjegyzéssel, hogy községeink vízellátásán kizárólagosan az ivó- és használati vízzel való ellátást értjük. A községek vízellátásának az volt a módja és jelenleg is az, hogy a községek belterületén a hidrogeológiai adottságoknak megfelelően és a közegészségügyi követelmények szem előtt tartása mellett vagy aknás, vagy fúrott kutakat létesítettek. Ezeknek a számát olyan mértékben igyekeztek megnövelni, hogy a kutak a legmesszebb lakó vízigénylőtől se legyenek 250 méternél nagyobb távolságra. Mivel a kismélységű aknás kutaknál éppen a kis mélység és a vízvezető réteget védő át nem eresztő fedőréteg hiánya miatt igen gyakran fordult elő a víz szennyeződése, ami miatt a belterületen létesített aknás kutak jó része bizonyos idő múlva használhatatlan lett, ezért az aknás kutak létesítésével mindinkább felhagyva, át kellett térni a viszonylag nagyobb mélységű fúrott kutak készítésére. Ezek a kutak úgyszólván minden esetben víz át nem eresztő réteg, vagy rétegek után következő vizvezető szintet csapolnak meg, s így a legfelső vizekben lévő szennyeződésektől védettek. Hibájuk volt azonban a községi fúrott kutaknak, hogy túlzott takarékosságból általában túl kis átmérőjű béléscsövekkel készültek, a kivitelük igen sok esetben nem felelt meg a követelményeknek, aminek folyamányaként a vízhozamuk kicsi volt és az élettartamuk az átlagos 25—30 évnek lényegesen alatta maradt. Az utóbbi években azonban mindezek a hibák a célszerű tervezés és a kivitel minőségében bekövetkezett javulás eredményeként lényegesen lecsökkentek és eljutottunk oda, hogy a községi fúrott kutak is tervszerinti béléscsövezéssel, szűrőzéssel és olyan kivitelben készülnek. hogy a vízhozamuk a korábban létesített kutak vízhozamának a többszöröse, továbbá az élettartam szempontjából támasztott követelményt is bizonyára ki fogják elégíteni. így értük el azt, hogy az egy-egy községi fúrott kútból kitermelhető vízmennyiség lényegesen felette van a szokásos kézi-szivattyús vízemelő berendezéssel kivehető 30—40 liter percenkénti mennyiségnek, és ha a kitermelés kellő módjáról gondoskodunk, az egy kútból kivehető vízmennyiség gyakran az egész község vízszükségletének a kielégítésére is elégséges. * A Magyar Hidrológiai Társaság 1954. február 26—27-én tartott „Ivóvíz Ankét"-ján elhangzott előadás. Mindezek következményeként adódik az a gondolat, hogy ha módunk van bővizű kutak létesítésére, akkor a községek vízellátását ne olyan módon oldjuk meg, hogy a község belterületére 500 méterenkint újabb és újabb kutakat létesítsünk, hanem az erre legalkalmasabb helyen készítsünk egy bőhozamú kutat és ennek vizét vezessük el csővezetéken az utcák szélén egymástól legfeljebb 500 méter távolságban elhelyezett közkifolyókhoz. A községi vízellátásnak ilyen módon való megoldását nevezzük törpe vízműnek, aminek az a jellemzője, hogy az egy-két jól megépített bővizű kútból kitermelt és szükség esetén megfelelően kezelt víz kiszolgáltatása csaknem kizárólag közkifolyókon át történik. A törpe vízmű hálózatán házi csatlakozások vagy egyáltalán nincsenek, vagy csak szórványosan, egészen jelentéktelen számban fordulnak elő. Ezek előrebocsátása után nézzük meg, hogy milyen legyen a törpe vízmű célszerű, az adott lehetőségeknek megfelelő felépítése. A vízművek általában, — ami alól a törpe vízmű sem kivétel, — a víztermelő telepből, a csőhálózatból, továbbá az ezek közé iktatott gépi berendezésekből és tárolótérfogatból állnak. A tárolótérfogat helyett közbeiktathatunk légpárnás tartályt is. Ez utóbbit hidroforos berendezésnek is szokás nevezni. Vizsgáljuk meg, hogy ezek közül melyik megoldás az előnyösebb a törpe vízművek esetében. Vegyük elsősorban a hidroforos berendezést. Ennél a megoldásnál a légpárnás tartályhoz kazánlemezre, az üzemeltetéshez automatikus nyomáskapcsolóra, a levegő utánpótlásához kompreszorra van szükség. Ezek mind olyan anyagokat igényelnek, amelyeknek nem vagyunk bővében. Ezenkívül a nyomáskapcsoló, a légkompreszor gondosabb kezelést kívánnak meg és többlet hibaforrást is jelentenek. Végül és nem utolsó sorban hátránya ennek a megoldásnak, hogy tulajdonképpen tároló térfogata nincsen. A hidroforos berendezést tehát a törpe vízművek részére anyagigényessége, üzemének kényesebb volta és a tárolótérfogat hiánya miatt nem mondhatjuk megfelelőnek. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a hidroforos berendezés általában nagyobb nyomáshatárok között működő szivattyújának a hatásfoka a tárolótérfogatos vízmű közel azonos nyomásnál dolgozó szivattyújának a hatásfokánál rosszabb. Kedvezőbb tehát a törpe vízmű részére