Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Szabadtéri áramlási kismintakísérletek

33Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. Szabó L.: Oldalszivárgás vizsgálata után vesszük a „nedves" talajmintákat, akkor a talajszelvény nedvességtartalmának gyarapodása a szivárgási felület nagyságának függvényeként számszerűen is értékelhető. Ez esetünkben, mint már említettük, a különböző időpontok miatt nem hajtható végre. Ismertetésünk végére érvén a szarvasi Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet vezetőségének meg kell köszönnünk azt, hogy a kísérletsorozat végrehajtását kutatási tervébe felvette és annak gyakorlati végrehajtása során mindenben támogatásunkra volt. Külön ki kell emelnünk Oroszlány István szives segítségét és Körmendi Sándor öntözési brigádvezetőnk ügyes és alapos munkáját, melyet a hagyománnyal még nem rendelkező kísérlet végrehajtásakor tapasztaltunk. Bár kísérletsorozatunk adatai csak tájékoztató jellegűek mégis reméljük, hogy végrehajtásával egy lépéssel közelebb kerülhetünk az öntözések elméletében szereplő bizonytalanságok megismeréséhez. IRODALOM 1. A. A. Cserkaszov: Talajjavítás ós mezőgazdasági vízellátás. 1952. 2. S. I. Dolgov: Sur les formes de l'eau dans le sol. 1. La capacité pour l'eau du sol dans le condition des champ. Orosz nyelven. Rövid francianyelvű ismertetés. Pedology, XX.XII. köt. 1222 lap, 1937. 3. Dr. Mados László: Öntözési és vízgazdálkodási tanulmányok a tiszafüredi öntözőrendszer területén. Öntözésügyi Közlemények. 1939. 1. sz. 4. Dr. Németh Endre: A korszerű mezőgazdaság vízi feladatai. 1942. 5. Oroszlány István: Szabadföldi öntözőmódszerkísérlet. ÖTKI. 1951. Évkönyv. 6. Fekete Zoltán: Talajtan. 1952. 7. Salam,in Pál: Vízháztartási vizsgálatok. 1954. 8. Ubell Károly: A szabad vízfelület párolgása. VITUKI kiadás. 1952. 9. Szabó László: Kísérletek a barázdásöntözés üzemi adatainak pontosabb gyakorlati meghatározására. Öntözési füzetek. 2. sz. 1953. Szabadtéri áramlási kismintakisérletek Tanszékvezető: Dr. Mosonyi Emil Építőipari Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszék 1954. június 23-án 16 órakor nyitották meg az Építőipari Műszaki Egyetem udvarán a II. sz. Vízépítéstani Tanszék Laboraóriuma által szervezett és felépített kísérleti telepet. A megnyitást ünnepélyes fogadás előzte meg. Rados Kornél rektor bevezető szavai után dr. Mosonyi Emil akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár ismertette az új kísérleti telepet, visszapillantást adott a laboratórium fejlődéséről és rámutatott az elmélet és a gyakorlat kapcsolatára. A fogadáson megjelent Kónya Albert oktatásügyi miniszterhelyettes, Osztrovszki György, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Rajczy Kálmán vízügyi főigazgató, továbbá az Országos Tervhivatal, minisztériumok, tudományos intézetek, tervező irodák, egyetemek és más intézmények meghívott vendégei. Az egyetem udvarán beépítésre került a Duna 22 kilométeres mzakasza, az Ipolytoroktól a Szentendrei szigetig. A lekicsinyített Duna szépen parkosított környezetben helyezkedik el. A modell vízszintes méretaránya 1:500, míg a mélységi 1:80, a torzítás mértéke tehát 6,25. A modell-folyó teljes hossza 44 méter. Ehhez csatlakozik a mélytartály és a csillapító tér 3—3 méter hosszúságban. Tehát a berendezés teljes hossza 50 méter. A folyó medre vasbetonmedencébe épült, amely nagyjából követi a Duna helyszínrajzi vonalvezetését. A modell-folyó medre előre kikísérletezett érdességű betonból készült. A vízellátást önálló vízforgató rendszer végzi. A vízszinek beállítására, ill. ellenőrzésére elektromos mérőtűket alkalmazunk. A fényképezés a modell fölött mozgó fényképező állványról történik, melynek magassága 6,5 méter. A fényképezés helyét reflektorok világítják meg. A modell kísérletezésre kész állapotban van. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk a továbbiakban, hogy a modell mennyiben felel meg a valóságos Dunának. összehasonlításokat végzünk a Dunán 1953. szeptember 19-én éjjel világító úszótestekkel felvett áramképekkel. A közeljövőben közleményt kívánunk megjelentetni a modell megtervezéséről, méretarányának, mederérdességének meghatározásáról, az 1:8000 méretarányú előkísérletről, a helyszíni áramlási felvételek fotogrammetriai és geodéziai munkálatairól és azok eredményéről. A dunai áramlási kísérletek újabb mérföldkövet jelentenek laboratóriumiunk életében. 1925-ben Rohringer Sándor egyetemi tanár alapította meg az egyetem Vízépítési Laboratóriumát, mely a háború alatt teljesen tönkrement. 1946-ban megindult az Oktatásügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával a laboratórium újjáépítése. A feladatok sokasága és méretei miatt, már számos esetben bizonyult szűknek a rendelkezésre álló tér. Most a Dunai Erőmű tervezésével kapcsolatban kényszerültünk olyan nagyméretű modellt építeni, amely már nem férhetett el a belső fedett csarnokban. A Dunai Erőmű tervezése szükségessé és lehetővé tette, hogy megépítsük hazánk első szabadtéri vízépítési modelljét és így ezen a téren is tapasztalatokat szerezzünk. A munka nagy része még hátra van. Számos nehézséget kell leküzdenünk a modell arányosításakor és számolni kell az időjárás okozta nehézségekkel is. A kísérletek alkalmából másirányú tudományos megfigyeléseket is végzünk, pl. a méretarányhatások vizsgálatára. Békés alkoiv munkánk jelképe ez a kísérlet, melyhez minden segítséget megkaptunk, hogy a Dunai Erőmű valóra váljon. A külső felvételeknél a Honvédség rádiókat, megfigyelő távcsöveket, motorcsóakokat, gépkocsikat és embereket bocsátott rendelkezésünkre, majd a fotogrammetriai kiértékeléseknél a Honvéd Térképészeti Intézet munkatársa is közreműködött. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a sebességméréseket végezte el soron kívül. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik lelkes munkájukkal segítettek a kísérlet megtervezésénél és megépítésénél. Reméljük, hogy a kísérlet a várakozásnak megfelelően segítséget fog nyújtani a tervezőknek, hogy nagy alkotásuk — a Dunai Vízlépcső — minél előbb helyes tervekkel kerüljön megépítésre és így szolgálhassa népgazdaságunkat. Bözsöny Dénes adjunktus