Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Juhász József–Karkus Pál: Nagyméretű csatornák gazdaságos méretezése

-Juhász—Karkus: Nagyméretű csatornák méretezése Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. 321 1,6 1,i 1,2 1,0 Vízsebesség o csatornában [m/s] 3. ábra különben is csekély az összes beruházásokhoz képest — lényegesen nem változik. A csatornák vagy töltésben, vagy bevágástan, vagy pedig átmeneti szelvényben haladnak. Hazai viszonyaink között nagyméretű csatornákat szinte kizárólag sík területen tervezünk, amelynek oldalesése jelentéktelen. Ennek következtében a csatorna folyóméterének költségeit a vízszín és a terep tengely-vonalban mért magasságkülönbségével egyértelműen megadhatjuk. Olyan terepen, ahol a keresztirányú lejtés már jelentős, a fajlagos csatornaköltségeket külön-külön kell meghatározni a különböző hajlású terepeknél a vízszín és a terepszint magasságkülönbségének függvényéijen. Előző példánkat folytatva, meghatároztuk a csatorna fajlagos költségeit. Feltételeztük, hogy a csatorna tiszta bevágásban 1:3-as rézsűvel, 3 m-enkinti padkával készül. Töltésbe, vagy részben töltésbe kerülő csatornaszakaszok ha tárolására a terep és a vízszint közötti 3 m-es magasságkülönbségig betonburkolattal ellátott kavicstöltéseket alkalmazunk, amelynek koronaszintje a burkolattal együtt 1,5 m-re emelkedik a legmagasabb üzemvíz fölé. 3 m-nél nagyobb magasságkülönbségek esetén súlyfalakat építünk. A támfalak mögé az amúgy is hatalmas tömegben kikotort kavicsos üledékből háttöltést készítünk, részben esztétikai szempontból, részben a fal védelme érdekében. A súly falak szelvényét bizonyos magasságoknál hirtelen változtattuk meg (ezért az ugrás az ábrán). Az üzemvízcsatornának azokat a szakaszait, ahol a víz szintje a talajvíz fölé ér — amit itt a térszín alatt kb. 2 m mélységben feltételezhetünk — betonburkolattal kell ellátni a víz elszökésének megakadályozása végett. Az egyes munkanemek egységárát felvéve, megkaptuk egyrészt a töltések, illetve a támfalak költségét a vízszint és a terepszint magasságkülönbségének függvényében (4. ábra), másrészt a mélyített szelvény fm. költségét a terep és a fenékszint, valamint a terep és a vízszint magasságkülönbségének függvényében (5. ábra). Míg a töltés és a támfal fajlagos költsége független a vízsebességtől, mert szelvényüket megtartva, csak közelebb vagy távolabb kerülnek egymástól, addig a mélyített szelvény területe, tehát költsége ettől jelentősen függ. Az ábrán a vízsebesség paraméterében ábrázoltuk a költségeket. A szelvény egy folyóméterének teljes költségét úgy kapjuk, hogy a mélyített szelvény és a támfal, illetve töltés költségét összeadjuk. Negatív vizszintmagasságoknál töltésköltség nincsen. Célunk olyan módszer meghatározása, amelynek segítségével az azonos fajlagos befektetésű, de különböző jövedelmezőségű változatok közül a leggazdaságosabbnak kiválasztása mellett minden vonalvezetésnél az éppen leggazdaságosabb esésű szakaszokból álló hosszszelvény megszerkesztése is lehetséges legyen. Vizsgálataink tehát kétirányú gazdaságosságot szolgálnak: a változatok között úgy dönteni, hogy minden vonalon a leggazdaságosabb változatot vesszük alapul. A cél eléréséhez szükségünk van a jövedelem és a fajlagos befektetés folyóméterenkénti értékének összefüggésére —"-természetesen a vízsebességnek, valamint a víztükör és a terepszint magasságkülönbségének (m) figyelembevételé-