Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Jelentés az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának 1951. és 1952. években végzett, a budapesti gyógyforrásokkal és kutakkal kapcsolatos vízhozam és hőmérséklet méréseiről

Horváth J. és L.: OBKI 1951—52. évi jelentés Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. 309 szennyezett a vize és ezért nem használják. A vízhozamot a beépített túlfolyónál köbözéssel mértük. Hőmérséklet mérés szintén a túlfolyó­nál történt. Az alábbi forrásokat, melyek vagy közvet­lenül (ivókút, kádfürdő) vagy a gyűjtőcsator­nán keresztül vannak bekapcsolva a fürdő ter­málvíz ellátásába a következők szerint mértük: Attila II. fúrt kút hozamát a ivócsar­nokban a vízelvételi csapnál mértük, ahová gravitációsan folyik be a víz. 1952. júliusától felszereltünk az ivócsarnokban a vízállás meg­figyelésére egy üvegcsövet. (Az üvegcső skálá­jának számozása felülről lefelé növekszik.) így rendszeresen a hozammérésekkél egyidőben a nyugalmi vízállást is figyeltük. Hőmérsékletet a csapon kifolyó víznél mértük. Hungária II. fúrt kút vizét szivattyú­val emelik a hálózatba. A vízhozamot és a hő­mérsékletet az ivócsarnokban lévő csapnál mér­tük. Juventus fúrt kút vízhozam ingadozását a kút nyugalmi szintjének leolvasásával rögzí­tettük. A nyugalmi szintet a forrás szivattyú­házában elhelyezett üvegcsőben olvastuk le. Az üvegcső skálájának számozása alulról felfelé növekvő értékű. A vízhozamot a kút hozamgör­béjéből számítottuk az elágazások magasságá­ban. A hőmérsékletet az ivócsapnál mértük. Kinizsi természetes forrás vízhozamát a forrásfejnél beépített túlfolyónál köbözéssel határoztuk meg. A víz hőmérsékletét szintén a forrásfejnél észleltük. A forrás vízhozama erő­sen függ a Duna vízállásától. Mátyás természetes forráscsoport vizé­nek hőmérsékletét és vízhozamát a forrásbar­lang elfalazásába beépített túlfolyónál (csobo­gónál) mértük. A hozammérést köbözéssel vé­geztük. A víz felhasználása a gyűjtőcsatornán keresztül történik. Javaslatunkra a csobogónál, illetve a forrás bejáratnál lévő ideiglenes és rossz lefedést megjavították, aminek eredmé­- nyeként a forrás túlfolyó vizének hőfoka kb. 2 C°-kal emelkedett. Török, Rákóczi és Musztafa ter­mészetes forráscsoportok vize nem különíthető el. Egy forrásbarlangból csővezetéken keresztül jut a víz a gyűjtőcsatornába. A gyűjtőcsator-^ nába való betorkolásnál, a csővezeték végénél mértük a víz hőmérsékletét és köbözéssel a víz­hozamot. A hozam legnagyobb részét a Török forráscsoport adja. A Rákóczi és Musztafa for­rások igen csekély hozamúak, alacsony Duna­vízállás esetén teljesen elapadnak. A fentiek szerint végzett mérések eredmé­nyeit a 4. sz. táblázat tartalmazza. A fürdő for­rásainak mérését Horváth József, Fehér Árpád, Izsán Viktor végezték. Imre gyógyfürdő forrásai. A fürdőben a felszabadulás előtt három gyógyforrás vizét használták fel. Háborús rongálódás következté­ben jelenleg csak a Nagy-forrás vizét használják. A Mátyás (Kis) forrás és a Kénes-forrás (fúrt kút) vizét nem hasz­nosítják. Rendszeresen mértük a Nagy-forrás vízhozamát és vizének hőmérsékletét. A méré­seket a forrásbarlangnak a fürdő medencébe ömlő túlfolyójánál végeztük. Vízhozamot köbö­zéssel határoztuk meg. A mérési eredményeket lásd az 5. sz. táblázatban. A méréseket dr. Czi­ráky József, Fehér Árpád, Izsán Viktor, Né­methy Balázs végezték. Lukács gyógyfürdő forrásai közül rendsze­resen figyeltük a Római-forrás és Ma­lom t ó vízhozamát és hőmérsékletét. A Ró­mai-forrás vizének hőmérsékletét, vízhozamát a medencébe való beömlésnél mértük. A vízhozam mérést köbözéssel végeztük. Ugyancsak a me­dencébe történő beömlésnél mértük köbözéssel a Malomtó hozamát is. Figyeltük rendszeresen a tó vízállását és a tónál a víz hőmérsékletét is. A mérési adatokat lásd a 6. sz. táblázatban. A fürdő területén lévő többi forrás mérése mű­szaki nehézségekbe ütközött, különösen azért, mert az üzem műszaki vezetősége nem támo­gatta mérési törekvéseinket. A méréseket Vár­kay Iván és Márai Ferenc végezték. _ Császár gyógyfürdő forrásainak helyszín­rajzi elhelyezéséről, műszaki állapotáról és üze­meltetéséről nincsenek teljesen tiszta, áttekint­hető adataink.. A forrásrendszer geodéziai és műszaki feltárása és felmérése lenne szükséges. A fürdő forrásai közül rendszeresen mértük az Antal, Mária, János és Török forráso­kat. Az első három hozamát a forrásokra épített aknákban, illetve medencékben határoztuk meg úgy, hogy a forrás leszívása után az aknákban a vízszint emelkedést figyeltük. Ismertük a me­dencék keresztmetszeti területét, mértük az időegység alatti vízszint emelkedést és ezekből a figyelt szintre vonatkoztatott hozam számít­ható volt. A mért hozamot, amely a leszívás mértékének függvénye volt, a források hozam­görbéjének segítségével redukáltuk a források fenékszintjére. A források vizének hőmérsékle­tét szintén a források aknájába mértük. A Tö­rök-forrás hozamát, a forrás túlfolyó vizének mennyiségét a fedettuszoda medencéjében mér­tük köbözéssel. A medencébe való beömlésnél olvastuk le a víz hőmérsékletét is. Megfigyelé­seink eredményeit a 7. sz. táblázat tartalmazza. A méréseket Várkay Iván és Márai Ferenc vé­gezték. Az Óbudai Fehérítő üzem vízszükségletét látja el az Arpád-forrás. Közvetlenül a forrásfejre épített medencében mértük a forrás hozamát rendszeresen. Ebből a medencéből egy, a medence alján elhelyezett zsilippel zárható csővezetéken keresztül folyik a víz gravitáció­san az üzem belső szolgálati medencéjébe. A vízhozam meghatározását úgy végeztük, hogy a zsilipet lezárva mértük a forrásmedencében az ott elhelyezett mérce 10 cm-es magasságától ki­indulva 15 cm vízszint emelkedéshez tartozó emelkedési időt. A forrás vizének hőmérsékle­tét a forrásmedencében a zsilipnél mértük. Megfigyeléseinket a 8. sz. táblázat tartalmazza. Rendszeres mérési adatainkból jól látható a

Next

/
Thumbnails
Contents