Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

7-8. szám - Almássy Bálint–Máray Ferenc: Megfigyelések a tervezett mecseki mintavízgyűjtőterületen

29Jf Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. A Mecsekben felállítani tervezett mintavízgyüj tő terület hidrogeológiai viszonyait, forrásainak adatait ismerteti a dolgozat. Megfigyelések a tervezett mecseki mintavízgyüj tő-területen* ALMÁSSY BÁLINT és MÁRAY FERENC I. A mecseki mintavízgyűjtő számára kiszemelt terület az ország egyik jellegzetes karsztos vidékén terül el. A karsztjelenségek egész ^sorozatát lehet itt szinte közvetlenül tanulmányozni. A karsztos formák: dolinák, barlangok, víznyelők, zsombolyok, a felszín alatti vízfolyások egyaránt előfordulnak. A források nagy száma és különböző természete — amiről a későbbiekben részletesen szó lesz — lehetővé teszi, hogy megfelelő mérőberendezések segítségével pontosan tanulmányozható legyen a karsztforrások élete, kapcsolata az éghajlati elemekkel, csapadékkal, légnyomással stb. A vidék bonyolult tektonikai viszonyainak következtében megfelelő adatgyűjtés révén a felszín alatti vizek, elsősorban az üregekben és repedésekben mozgó karsztvizek mozgástörvényei is tanulmányozhatók. A vízgyűjtőterület felszíne és növényzete feltétlenül érdemes a részletes kutatásra. Az országban viszonylag ritka növényszövetkezetek jellemzők a területre. Minden további kutatásnak legfontosabb, sőt szinte nélkülözhetetlen alapja a szóbanforgó terület részletes geodéziai felvétele. A tektonikai viszonyok, a kőzetek előfordulásának pontos helye és fekvése, a vizek mozgásában anynyira lényeges magasságkülönbségek pontos ismerete, a vízgyűjtőterület különböző jellegű szakaszainak nagysága, domborzati viszonyai stb., mind csak akkor tanulmányozhatók a megkívánt alapossággal, ha megfelelő térkép áll rendelkezésre, ha & szükséges geodéziai előmunkálatok a vízgyűjtőterületen megtörténtek. Az említett vizsgálatok — melyek a részletes felderítéshez csak szükségesek, de még nem elegendők — még a jövő feladatai közé tartoznak. Ez a beszámoló csak néhány megfigyelést említ meg, melyet a rendelkezésre álló rövid idő alatt tehettünk. A kiinduláshoz szükséges legfontosabb geodéziai munkák: a mélyvölgyi és a melegmányi vízfolyások részletes felvétele, és a völgyek forrásainak beszintezése * Az 1952 szeptemberében tartott pécsi vízellátási ankéten Salamin Pál tett javaslatot előadásában mecseki mintavízgyűjtő terület létesítésére és annak berendezésére, s ezt a Hidrológiai Közlöny 33. évf. 7—8. számában megjelent: .,Mennyiségi vízgazdálkodás a Mecsekben" c. cikkében is "ismertette. Az itt kijelölt területen — melynek természetvédelmi rendelkezések oltalma alá helyezését a Dunántúli Tudományos Intézet szorgalmazza — végeztük megfigyeléseinket. Köszönetet kell mondanunk Dr. Szabó Pál Zoltánnak, a Dunántúli Tudományos Intézet vezetőjének, továbbá Dr. Papp Ferenc egy. tanárnak és Salamin Pál docensnek, akik munkánkat lehetővé tették és támogatták. A dolgozat a Műsz. Egy. Ásvány- és Földtani Tanszékén készült. történt meg. Ezeknek az adatoknak segítségével a karsztvíz mozgási irányainak vizsgálatát meg lehet kezdeni. II. A kiszemelt vízgyűjtő terület a Mecsekhegység nyugati részén, az Árpádtető-Lapisi vadászház irányában haladó műút északi oldalán helyezkedik el. A nagyjában nyugat-keleti csapású hegység e szakaszán viszonylag fokozatosan megy át a dombvidékbe. A fiatalabb fedőhegység hozzásimul a mezozoos alaphegységhez. Az alaphegység gerincét É és D felé fiatalabb harántvölgyek tagolják. A völgyek a felső szakaszukon erősen bevágódottak és csak a fedőhegységbe érve terülnek szét. A vízgyűjtő területet is ilyen, É-D-i irányú völgyek alkotják. Határait a völgyeket övező magas, meredek és éles gerincvonalakon lehet meghúzni. Területe 1332 ha. Legnagyobb hossza É-D-i irányban 5800 m, szélessége KNy-i irányban 3400 m. Formája aránylag zárt. A terület legmagasabb pontja a Tubes 612 m. A. f., legalacsonyabb pontja, ahol a mély völgyi vízfolyás a Baranya-csatornába csatlakozik 186,81 m. A. f.-i magasságú. A völgyek esése a felső szakaszon nagyobb mértékű, és csak az alsó szakaszon, kiszélesedésük után csökken. Számszerű pontos értékei csak további geodéziai munkák segítségével határozhatók meg. Átlagos érték megadásával a valóságot meg sem közelíthetjük, mert a mészkőrétegek padjain, melyek dőlése szintén igen változó, zuhog le a víz, mely a völgyek felső, középső, sőt egészen mélyenfekvő részeiben is fakadó források vizének egyesüléséből származik. A vízgyűjtő terület túlnyomórészt erdővel van borítva, csak a legalsó szakaszon terülnek el nagyobb kiterjedésben rétek, és egészen kevés, százalékosan teljesen elhanyagolható nagyságban szántóföldi művelés alatt álló területek. A felszíni lefolyási tényezők értékeit rendszeres megfigyelések segítségével kell majd meghatározni; nehézséget okoz az a körülmény, hogy a hegy szerkezeti, geológiai adottságok miatt a felszíni vízgyűjtő terület mellett mástermészetű, felszín alatti karszt-vízgyűjtő is létezik, tehát csupán a felszínen lefolyó vízmennyiség révén az összegyülekező vizek teljes mennyisége nem határozható meg. A megfigyeléseink és méréseink során bejárt völgyek közül a Mély völgy és Melegmányi völgy közel É-D, ill. ÉNy-DK csapású, míg a kettőt összekötő Peknyáki völgy NyÉny-KDK irányban húzódik. A völgyoldalak égtáj szerinti kitettsége, mely a növényzet és elsősorban az erdők szempontjából lényeges — s ezzel kapcsolatban a lefolyó vízmennyiségek, a párolgás