Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)
7-8. szám - Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai
Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 7—8. sz. 287 HIDROGEOLOGIA A do lg ozatban a szerző hazánk egyik legváltozatosabb földtani tájegységének, a Bükk-nek részletes földtani leírását adja. Mivel a terület vízföldtani adottságai a borsodi ipari vidék vízellátása szempontjából döntő fontosságúak, ezért igen értékesek a területen fakadó források felsorolt adatai. A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai s (' H R É T E R Z O L T k X A Bükk erősen meggyűrt és részben felpikkelyeződött hegység; földtani felépítésében, szerkezetében és tájképi megjelenésében a Középső Kárpátok darabja és csak földrajzilag, orográfiai nézőpontból tartozik a Magyar Középhegységhez, mint annak legészakkeletibb tagja. Földtani felépítés dolgában két különböző részből áll: a sokkal kisebb és alacsonyabb legészakibb részből, az Upponyi szigethegységből és a jóval nagyobb és magasabb tulajdonképpeni Bükk hegységből. Az Upponyi szigethegység tudniillik a Szendrő-edelényi szigethegység folytatása, a kettőt azonban a külszínen a harmadkori medencelerakodások egymástól nagy távolságon át elválasztják. A Bükk hegység amattól eltérő és önálló kifej lődésű; a kettőt keskeny, miocénkorú lerakodásokkal feltöltött tengerszoros választotta el. A Bükk hegység és az Upponyi szigethegység karbon, perm és triász képződményekből felépült erősen gyűrt, részben pikkelyekbe szedett hegység. A kettő együtt mai alakjában voltaképpen nagy szigethegység. A Bükknek délkeleti és részben az északkeleti oldalon az óharmadkori (f.-eocén és oligocén) lerakodásokat találjuk. Ez azt bizonyítja, hogy a hegység legalábbis a felső eocén ideje óta szigetként szerepel; az északi és északnyugati oldalán a hegység szegélyén közvetlenül az alsó miocén képződményeit találjuk, alattuk, a harmadkori medenceterületen azonban itt is megvannak az oligocén lerakodások. Tekintettel azonban arra, hogy az Upponyi szigethegységben a meggyűrt karbonkori képződményekre eltérő településsel (diszkordánsan) felsőkréta korú tengerparti lerakódások fekszenek, azt állíthatjuk, hogy a Bükk hegység már a felső kréta idejében sziget volt. A Bükk hegység délnyugati folytatódása a Bátori szigethegység és még tovább a Darnó hegy és a siroki Várhegyek. A Bükknek ezek a végső nyúlványai azután nagy törések mentén lesüllyednek a Mátra fiatal vulkáni tömege alá s az Alföld nagy mélységeiben tovább folytatódhatnak DNY felé. Rétegtani viszonyok. A) ^Z UPPONYI SZIGETHEGYSÉG. Az Upponyi szigethegység folytatása a Szendrőedelényi szigethegységnek s tuladjonképpeni tömegének felépítésében nagyjából ugyanazok a képződmények vesznek részt, mint amabban; ezeket a rétegcso* A kézirat érkezésének időpontja: 1954. május 19. portokat az alsó karbonba helyezhetjük, bár itt korukat igazoló kövület nincs bennök. I. Alsó karbon. (Viséi emelet). 1. Világos és sötétszürke, félig kristályos mészkő. A legrégibb képződményt a sziget legészakibb részében látjuk. Uppony fölött a DNY—ÉK-i irányú feltolódási sík mentén meredek sziklákban DK-i, 60—80°-os dőléssel világosszürke és fehér, félig kristályos-szemcsés mészkőrétegek merednek fel, amelyek DK felé sötétebbszürke mészkőbe mennek át; ezek egy része szintén félig kristályos-szemcsés, de normális mészkövek is vannak a rétegsorban. 2. Agyagpala és sötétszürke mészkő rétegcsoportja. Az előző rétegcsoport fölött sötétszürke agyagpaí.i és sötétszürke mészkőrétegek ismételt váltakozásából álló rétegcsoport következik megegyező (konkordáns) dőléssel. A mészkőrétegek vastagsága változó, néha dolomitpadok is előfordulnak közöttük. A rétegek dőlése meredek, uiíilkodólag DK-i irányú. 3. Agyagpala és homokkő rétegcsopurt. Az előző rétegcsoport fölött szintén egyező dőléssel sötétszürke agyagpalából és homokkőből álló rétegcsoport következik, amely erősen gyűrődött. Igen alárendelten találunk bennök mészkőlencséket, továbbá fekete, vagy sötétszürke kovapala rétegeket. Utóbbiakon helyenkint partiális gyűrődés látható. A rétegcsoport meglehetős meredeken DK felé dől. Az agyagpala rétegcsoportban — néha a kovapala kíséretében — fekete mangános vasérclencsék fordulnak elő, amelyeket régebben fejtettek s ma megint kutatások tárgyai. Diabáztufák is előfordulnak benne. II. Triász. 1. Középső triász anisusi emeletbeli dolomit és fehér mészkő. •A szigethegység legészakibb részén, a nagy upponyi mészkősziklafal alatt, keskeny sávban barnássárga dolomit bukkan ki, amely kőzettanilag megegyezik a Rudabónyai hegység anisusi dolomitjával. Ennek egy része, — éppúgy, mint Rudabányán — sziderit-limonit vasérccé alakult át metaszomatikus úton. amelyet egykor bányásztak s újabban megint kutatás tárgya. A szigethegység DK-i részében, Nekézseny mellett fehér mészkő és szürkésfehér dolomitos mészkő kisebb kibukkanásai vannak, amelyekben Crinoidea nyéltagok átmetszetei láthatók. Ezek a Rudabányai hegység középső triász erinoideás mészköveivel párhuzamosíthatok. A Bükk hegységben (a triászt értve) hasonló nincsen. III. Kréta. 1. Diabáz. A triász mészkövet és dolomitos mészkövet Nekézseny északi végén áttöri a zöldes-vörhenyes diabáz, amely néha apró mandolaköves kifejlődésű. Az érintkezési felületükön csekély mértékű limonitosodás látszik. A diabázt a triász mészkő kíséretében DNY—tabbra is megtaláljuk. A diabáz feltörését a kréta idejébe helyezem.
