Hidrológiai Közlöny 1954 (34. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Maucha Rezső: Újabb eljárás a víz biokémiai oxigénigényének meghatározására

2 Hidrológiai Közlöny. 34. évf. 1954. 1—2. sz. Maucha R.: A BOIs új meghatározási módja megtöltésekor a vízmintákat most is hébér útján vezetjük a palackok fenekére. Az eredeti vízzel töltött próbában, valamint a hígítóvizet és a hígított vizet tartalmazó palackok egyikében haladéktalanul meghatározzuk az oxigéntartalmat. A fennmaradó 3 légbub.orékmentesen bedugaszolt palackot 20 C° hőmérsékletre beállított termosztátba helyezzük. (Ha szennyvízzel dolgozunk, e próbáknál valamelyik korrekciós oxigénmeghatároió eljárást alkalmazzuk). Az eredeti és a hígítóvízzel végzett oxigénmeghatározások eredményeiből kiszámítjuk a hígított víz oxigéntartalmát. Jelöljük evégből az eredeti víz literenkénti oxigéntartalmát «-vel, a hígító vizét /i-val és a hígított vízpróba egy literében levő eredeti víz mennyiségét a-val, akkor a hígított vízpróba oxigéntartalmát az juk meg: a h + a (v — h) ~IÖÖÖ~" (1) / = (h — h") (1000—«) 1000 (2) <p = co + {h — h") (1000 — a) 1000 BO I

5 = " i (* — *") (looo — 1000 1/ o" + 1000, a képlet fejezi ki. Ebből az egyenletből (co—h) 1000 v == ——-—— H n. a Ha a hígított víz meghatározott oxigéntartalma a fent számított értéknél kisebb, az azt jelenti, hogy a vizsgálandó víz nagyobb mennyiségű redukáló anyagot tartalmaz, amelyek élő szervezetek közreműködése nélkül, tehát abiotikus úton fogyasztanak oxigént, miértis az ekként elhasznált oxigénmennyiség a vizsgálandó víz biokémiai oxigénigényének megállapításánál figyelmen kívül hagyandó. Az abiotikus úton elhasználódott oxigén mennyiségének pontos meghatározása végett a hígított vízzel készült próbák egyikének oxigéntartalmát a termosztátba való helyezés után pontosan egy órával 'meghatározzuk és az így kapott co értéket ekintjük ahígított vízpróba eredeti oxigéntartalmának. Pontosan 5 nap elteltével (7200 perc) meghatározzuk a termosztátban maradt két próba oxigéntartalmát is, melyek közül az egyik — • mint tudjuk — hígított, a másik pedig hígító vizet f tartalmaz. Jelöljük előző próba oxigéntartalmát fü"-val, utóbbiét pedig h"-e1, akkor a hígított víz egy literében levő hígítóvíz 5 napos oxigénfogyasztását az képlet fejezi ki. Ezt az értéket tehát az 5 napig termosztátban tartott hígított víz oxigéntartalmához (co") kell adnunk, mert ez az oxigénmennyiség nem a vizsgálandó, hanem a hígító víz szervesanyag tartalmának elbontására használódott el. Mindezeket figyelembevéve a vizsgálandó víz a cm

3-ónek 5 napos biokémiai oxigénigénye a következő : \ vagy némi átalakítás után a BOI

s = = (oj— ft)100

0 + h + (A"—a") 100

0 ^ egyenlethez jutunk. Figyelembevéve az (^egyenletet, a (3) egyenletet a következőképpen is írhatjuk: BQ[

5 = ,+ <*"-«»") 100

0 ,.^ (4

) A h" és co" meghatározása végett a hígítóvizet és a vizsgálandó vízzel készült próbát 5 napig kell a termosztátban tartani, ami idő és — ha sok minta vizsgálatáról van szó — helypazarlás is. Ezért célszerűnek tartottam a kísérlet időtartamát csökkenteni, amit a reakciósebesség állandójának meghatározása útján véltem elérhetőnek, mert ebben az esetben már 24 óra, sőt szükség esetén még ennél rövidebb időtartam alatt is meghatározható a víz biokémiai oxigénigénye. A biokémiai oxigénigénynek a reakciósebesség állandójának meghatározása útján való értékelése azért is előnyös, mert a reakciósebesség állandója csupán a hőmérséklettől függ és minden oxigénkoncentrációnál azonos. A régi eljárásnál ugyanis, amikor hígítatlan vízzel dolgoztunk, a vizsgálandó víz, ha pedig hígított vízzel, akkor a hígított próba kezdeti oxigénkoncentrációjának megfelelően kisebbnek vagy nagyobbnak találtuk az 5 napos biokémiai oxigénigényt. A Velencei tó vizével végzett vizsgálataimból kitűnt, hogy a biokémiai oxigénigény a varit Hoff-féle törvénynek hódol, tehát a reakciósebesség törvénye is alkalmazható reá. Ez volt egyébként annak is oka, hogy különböző hígítású próbákkal ugyanazon szennyvíz esetébén eltérő eredményekre jutottak. Az új eljárásnál tehát úgy végezzük a BOI

5 meghatározását, hogy a próbákat 24 óráig tartjuk a termosztátban és a reakciósebesség állandójából számítjuk ki az 5 napos oxigénigény értékét. A vizsgálatok céljaira ma már nem használunk 250 cm

3-es palackokat, mert a finomabb technikájú oxigénmeghatározás lehetővé teszi, hogy 20—30 cm

3 vizsgálandó, illetőleg hígított vízzel végezzük el a meghatározásokat. A reakciósebesség állandóját a Wilhelmy törvényből következőképpen számítjuk ki : <5 = —— kc. At 1 liter vízre átszámítva tehát a biokémiai oxigénigény értékét az alábbi egyenletből kapmiből vagyis •'dc l k j át, k= 1 In —. 11 — 10 C!